Hirdetés

Az írek is megjárták Joyce-szal, avagy ki és mi köré emelhető kultusz? - Bloomsday 2006

2006.06.17. 15:10

Szóba jöhet-e például kultuszként a világirodalom egyik legkomplikáltabb írója? A szervezők és az immáron nemzetközi tagokat is maguk között tudó alkotók, szakértők június 16-án minden évben hitet próbálnak tenni az Ulysses mellett. De a Joyce és a Leopold Bloom neveket többnyire mint kitűzőt viselik, ami – vélik tévesen – eleve feltételezi, hogy a szellemükben cselekszenek. Idén se történt ez másként. Az idén az ALON két szerzővel mozdult rá az eseményre. Azonban.

99 luftballon

Háromnegyed 12 körül gyakorlatilag csak a szervezők és a hivatalból megjelentek vannak jelen az idei Bloomsday megnyitónak a helyszínén, az atomvillanás utáni állapotokat mutató Ízeumban.

Bloomsday 2006


Közben megérkezik Ipkovich György szombathelyi polgármester és a joviális ír nagykövet, akivel két évvel ezelőtt, a Joyce-szobor avatása után egyszer olyan jól elcseverésztünk a magyar sörökről.

Most ehelyett kis várakozás van, csak azt nem közli senki, hogy mire. Végül is megérkezik egy nagyobb csoport, feltehetően a Bloom-nap kemény magja, akik már megjárták a fél tizenkettes előprogramokat is.

Így körülbelül félszáz érdeklődő jelenlétében a szervezők röviden visszatekintnek a szombathelyi Bloomsday immár 12 éves történetére, és kifejezve abbéli reményüket, hogy a tradíció folytatódni fog az általuk lerakott alapokon.

Brendan McMahon, az ír nagykövet rövid beszédében a történelmi környezetre hívja fel a figyelmet és az az információt osztja meg a hallgatósággal, hogy a Bloom-napot másnap – június 17-én – saját születésnapja követi, ami hasonlóképpen fontos számára.

Ipkovich György azt hangsúlyozza, hogy habár a város az átalakulás, a változás állapotában van, változatlanul nyitott szívvel és kapukkal várja a Joyce-rajongókat.

A hivatalos megnyitót a képtár teraszáról a színpadra hulló narancssárga és zöld lufik teszik teljessé, amiket boldogan paskolnak a jelenlevők.

Bloomsday 2006


A felszabadult légkörben gyorsan leszólítom a csoporttal érkező maroknyi ázsiai hölgyet, főként azt tudakolva, hogy véletlenül vagy szándékosan érkeztek a helyszínre. „Természetesen szándékosan” – mondják nevetve a tajvani lányok, akik csodálkozásomra hozzáteszik, hogy a Budapesten folyó Joyce-konferencia résztvevői, akik most a program részeként leutaztak Szombathelyre. Mivel éppen ekkor érkeztek a városba, még benyomásuk sincs, majd udvariasan hozzáteszik, hogy biztos elbűvölő.

A nagykövetet ezúttal is sikerül egy rövid beszélgetés erejéig elcsípni. Azt kérdezem tőle, hogy vajon mi a legnagyobb különbség és hasonlóság Dublin és Szombathely között, de a válaszba nem szőheti bele James Joyce neve. Brendan McMahon a kérdés első felére kis hezitálás után azt válaszolja, hogy a történelmi múlt, Szombathelynek ugyanis ezer éves fórja van a vikingek alapította Dublinnal szemben. A diplomata sokkal nehezebben talál hasonlóságot a két település között, végül is azzal a frappáns válaszzal oldja meg a talányt, hogy mindkét helyen emberek élnek - a mellette nevetgélő felesége a barátságosság melléknévvel igyekszik férjének segíteni.

A társaság a protokoll letudása után elindul ebédelni illetve az esemény helyszíneire, én pedig átadom a terepet és a tudósítói váltóbotot Irédy kollegának.

(J.A.)

A borsó hányattatása a falon

Újra és újra motoszkál bennem a remény, hogy talán-talán másnak is „átjön” Esterházy Péter kedvenc könyvének (Ulysses) veleje. Hogy megmutatja magát az engem megkapó szökőárszerű felszabadító hatása. Hanem a nagyközönség kegyeibe való beférkőzést a majd’ ezer, szokatlan nyelvi leleménytől hemzsegő oldalt kitevő szöveget (tényleg) olvasók közül már kevesen gondolnák. Magam sem. Csemege marad ez mindig is, még bizonnyal az angolt anyanyelvként beszélők számára is.

Bloomsday 2006

 

Ha valami hasonlóval szeretnénk próbálkozni idehaza, megtehetjük a kétkötetes Prae-vel, amit – mily meglepő! – az Ulysses második magyarítója, Szentkuthy Miklós vetett papírra még 1934-ben. Más mindenki érdeklődő vegye kézbe Tom Stoppard drámagyűjteményét. Ahol is Varró Dánieltől fordított Travesztiákban Joyce éppen egy olyan könyvet ír, „aminek két fő hivatkozási alapja Homérosz Odüsszeiája és az 1904-es Dublini utcajegyzék”. Nem mellékesen, miként – sakkpartnerek lévén – a valóságban is megesett, ezen 1917-es évben a dadaista Tristan Tzara és maga Lenin is a környéken mozgott. Parázs párbeszédek, művészet- és bolsevizmusesztétika, ami a humoránál fogva közel vihet Joyce-hoz. Akár elő is lehetne adni jövőre… De ne rontsunk az ünnepet, szemezgessünk bele a felhozatalba!

Besétálandó belváros sétatere

„Az Iseumtól a Berzsenyi Dániel Fősikoláig és vissza a képtárig egy előre megtervezett, kb. 2 km-es útvonal képzőművészek által készített installációk között” – szól a hivatalos fogalmazás. Ezt az utat bejártuk többször is, mivel a Stephen Dedalus névvel, azaz az Ifjúkori önarckép fő- és az Ulysses egyik főszereplőjéével illetett sétányon estig készültek a graffitik és az egyéb falfelfújtak. Mellettük több helyütt folytak programok.

 

 

Bloomsday 2006


Így a kora délutáni óráktól – a nemzetközi jelleget erősítendő – angol, magyar és olasz nyelven folyt szövegolvasáshoz mellékelt kézlenyomatvétel a felszínen, míg Digit-Bloom digitális fotókiállítás a Pincegalériában.

Mivé csinálja az író a szavait?

Végre! – derül fel a kedve a könyvügyileg gyakran finnyás Joyce-szimpatizánsnak a Művészetek Házában. A „Mi jut eszébe róla?” jellegű asszociációs gyakorlatokon túl beletekintünk Joyce írómappájába is, ahol lapulnak ott még bőven Kiadatlan írások. Hanem aztán megint lelombozódik e sorok írója, mivel kiadói problémák miatt most még mindössze hat, azaz 6 példány áll a teljes magyarság rendelkezésére. Mely közül egyet Szombathely Városa kap Feiszt György alpolgármester személyében. Az érdeklődők tőle kérjék a háromszáz oldal körülire taksált kötetet. Mely három részből tevődik össze: kritikák, esszék, levelek és önéletrajzi írások.

Bloomsday 2006


Kappanyos András irodalomtörténész és Zsótér Sándor rendező, jelen esetben színművész mutatta be a kötetet. Kappanyos könnyed eleganciával kezeli a helyzetet, hogy vendéget a Művészetek Háza Szalonjában egyet sikerült számolnom, más mindenki hivatalból volt jelen. Mosollyal az arcán rá is kérdez, sajtótájékoztató után érdeklődve. De nem sajnáltatja magát, belekezd az ajánlóba, ami bizonnyal akkor sem lehetett volna a témájával szeretetteljesebb, ha történetesen teltházzal szerepelteti magát az eseményen a leendő és már bölcsész végzettségű „értelmiség”. Zsótér se hazudtolta meg színházi ember voltát: hol a Joyce-i epifániák drámai hangvételén mutat szigort, hol a levelek féltékenységében összetört férje veszti maga alól a talajt, hol pedig (mert aztán kiderül az alaptalansága) a testi-lelki odaadást fokozza pornográf vágyakozásig.

Sétányoljuk a sétányolandókat

„Gyerünk, emberek! Hátul is, mindenki!” – hallatszik fel később DJ. Vidaotone buzdítása a hőségtől elég nyomott hangulatú, a felhőkön túli napfénytől és az érdeklődőktől egyaránt alig látogatott Stephen Dedalus sétány közepén. Tőlük a „város” felé a PUKrew négyese kerítette magát körbe szalagkorláttal. Majd bentebb papírvirágokkal és számítógépes grafikákkal a dadaista jellegű bloomos fricskák jegyében. Külön vicces, ahogy a Fő téri Joyce-szobrot ábrázoló plakát-képregény tövében két méretarányosan apró csibe fejtegeti egymásnak sznobos idegenszavakkal az Ulysses érdemeit, ám csakhamar kiderül, hogy egyáltalán nem olvasták, mivel még arról sincs fogalmuk, ki az a Leopold Bloom. Kezük ügyében amúgy éppen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése lapozódik.

Bloomsday 2006


Másik oldalt, a főiskola irányában az erre biztosított felületeket kezdték nagyban ellepni a szabadfogású festékesflakon-fitogtatók. Idővel soron kívüli önképzőkörök is alakultak, hogy szignókkal és kevéssé jól sikerült próbálkozásokkal látták el a még jócskán szabad felületeket. Bizonnyal a profik bíztatták fel az önmagukban efféle kreativitást érző arra járókat.

Objektumok képzőművészetnek

A főiskola D-épülete előtt találunk valami alumínium olvasóállványra hajazó, ékszíjhajtotta mozgó elemet is magába foglaló „tárgyat”. Körülötte mozgolódó három srác egyike közelítgette a rendszerbe dugott gitárját a hangfalhoz, ami nem tehetett mást erre az inzultusra, gerjedett-nyüszített veszettül. Hamar kiderült azonban, amit sejthető volt, hogy a hangfal tudomást sem vett az alumínium szomszédjáról. Azaz semmi közül egymáshoz.

 

Bloomsday 2006


A Kiskar utcai zebrán és a tömb alatt átkelve meg egy karosszék mutatta magát füves bevonattal egy fűtócsa közepén. Érthető módon Fű objekt néven neveztette magát el, és mert valakik – megint csak érhető módon – funkcionalitást sejtettek benne, középen a varrások mentén imitt-amott kissé megszakadt a folytonossága. Tovább a Képtárhoz. Ott egy hatalmas színesre pingált széket vett éppen birtokba tinédzserkorú ifjoncok vidám csapata.

Magas művészeti megközelítések

Bloomsday 2006

Közben előbb a Homo Ludens zenés Színpad táncjátékának adott helyet a Berzsenyi Dániel Főiskola díszterme, majd Joyce-i Uniók címmel itt tartatott a XX. Nemzetközi James Joyce Szimpózium – plenáris ülés. A terem végében A zsidóság szerepe a XIX-XX század fordulóján elnevezésű kiállítás volt megtekinthető.

A Bartók teremben a komolyzene híveinek felcsendült Gerald Victory Eblana nyitány, illetve a Magyar Rádiótól is rögzítésre került Seiber Mátyás Klarinétversenye, a Three Fragments from „A Portrait of the Artist as a Young Man”. Vagyis a James Joyce Ifjúkori önarckép című regényének három részletéttől megihletett mű.

Folytatásul az angol és magyar Ulysses-idézetektől hemzsegő előterű Képtár várta az érdeklődőket. Ahol aztán belengte a teret az Ulixes interperszonális opera is a Szombathey Dunblin korridor 1994-2005 kiállítás megnyitóját követően. Ez utóbbi, melyet dr. Ipkovich György polgármester nyitott meg, a szombathelyi Bloomsday 12 évének állít alaposan dokumentált emléket.

Ahogy tavaly is, idén szintúgy volt DÁBLIN néven futó kiállítás, ám ezennel már a nyolcadik kiadványt mutatták be. Visszamenőleg az eddig megjelent hét számból nyílt tárlat, melyhez egy másik is társult: TÉR-typo. Hanem a zenei aláfestés itt sem maradt el, hiszen Kondor Ádám Joyance – for Saint Julius Hydrophilos-a idézett meg egy Joyce-művet, ezennel a Finnegans Wake-et.

Végül az éjszakai Iseumbeli Anima Sound System-koncertet előlegzőn „Mikor az idő törni kezdett...” címmel Réti Anna és Szabó Csongor a társkapcsolatok árnyoldalainak képeit sorakoztatta fel a táncuk megjelenítő erejével.

(Irédy Dénes)

Korábban:

Bloomsday 2005
James Joyce-szobor Szombathelyen

 

.