Idén is belevetettük magunkat a soproni VOLT Fesztivál forgatagába, hogy telelakjuk magunkat mindazzal, amit egy ilyen fesztivál csak kínálhat. Négy nap képes krónikája zenékről, a pottyantós vécék mellékhatásairól, nagyapák pornójáról és Gyurcsány Ferenc kissé komikus felbukkanásáról. .
Idén is belevetettük magunkat a soproni VOLT Fesztivál forgatagába, hogy telelakjuk magunkat mindazzal, amit egy ilyen fesztivál csak kínálhat. Négy nap képes krónikája zenékről, a pottyantós vécék mellékhatásairól, nagyapák pornójáról és Gyurcsány Ferenc kissé komikus felbukkanásáról. .
Idén is belevetettük magunkat a soproni VOLT Fesztivál forgatagába, hogy telelakjuk magunkat mindazzal, amit egy ilyen fesztivál csak kínálhat. Négy nap képes krónikája zenékről, a pottyantós vécék mellékhatásairól, nagyapák pornójáról és Gyurcsány Ferenc kissé komikus felbukkanásáról. .
SzerdaOdafelé a vonaton németajkú anarchista punkból kapni magyarított ízelítőt. Lepakkolva és odasátrazva a szokott helyre az első szám, ami tisztán hallhatóan belengi a fesztivált, az Chris Isaak klasszikusan szép andalítója, a Wicked Game. Később Kispálék a csendes ülősükön Lovasi szólóanyagának több számával és az anyabrigád Üljével nyitnak bele minket a kezdődő négy napba. (Mikor ezt lejegyzem, a főhős szemközt éppen áriázik a nagyszínpadi próbájukon, sőt mögülem is az Etetés megy.)
Közben meggyűlik a társaság, a sátrak ugyancsak belemerevülnek a többi hasonponyvájú közé. Még a fősulis újságíró kolleginának is sikerül másfél óra alatt begyűjtenie a maga neonzöld karszalagját és a kék fotós fityegőjét a derékra. (Ugyanígy jár a Népszabadság online fotósa és az Index egy embere is!)
„Csavard fel a réteket, répafejjel! Csavard fel a kék eget!” – rohan le az ihlet Fenyő Miklós rongylábú tánckara láttán. Idővel Germániából a De-Phazz sarkall minket a söröspohár-cserélgetős táncforma bevezetésére: az igazán profik a partnerrel néggyel is megpróbálhatják, a masszív sörözésre szakosodottak azonban érjék csak be hárommal! Hanem előbb még a Kyoto Jazz Massive merít bele a maga magas bársonyvonat-szintű dzsesszébe. Kellemes, önfeledten mozgalmas zene, de háromnegyed órán belőlük több nem köt le. Hanem indul az expedíciója a büntető zenéknek!
Balról Animát és DJ Foodot fogad megtekintendő tervként a sztereóm, jobbról inkább megawattolnának. Ez utóbbi lesz. D. Nagy Lajos már vagy tízezredszerre matatja elő az ótvaros Bikiniből a portékáját. És megállapítható, hogy a Rolls Frakcióbéli időkből idefelejtett Adj helyet az agyonjátszás ellenére még mindig üzemképes, el nem koptatható. Aztán némileg jogosan azt kapom a fejemhez, hogy „veszélyes út, amin jársz”.
De már az újabb B-betűs zenekar érkezik a Beatrice képében és Nagy Feró megtestesülésével. Aki sajnos humorizálni kezd. Vlagyimir Iljics Lennon nevétől sokadszorra talál csak el a gombafejűekhez, pedig – tréül – aktuálpolitizálva a kopasz néptribunhoz indulna, hogy lerántsa a leplet a most uralgó gaz komcsikról… Hajnal három magasságában a társaság még aktív tagjai is feladják a Doors emlékzenekar L. A. Woman-je körül, ám engem még csalódás kell, hogy érjen, mert a vég nem a The End képében jön el, bár a Touch Me se rossz finis. Ahogy az énekes hangja is lelkesítő, viszont Ray Manzarek jellegzetes szintetizátorszólói nem jönnek át olyan irtóztat hévvel, mint kéne.
Hajnal négykor a szinte üres arénának a DJ Foodot képvieslő Strictly Kev játszik a tarisznyából szellősebb szerkezetű slágereket. Ám hat ránk a gravitáció és a délelőttről jó előre sejthető a darvadozás, úgyhogy sátortábor!
Csütörtök
A már csak hidegvízzel ellátott zuhanyzók előtti két sort összevetve újfent hálát rebeghet a férfiember a rá testált neméért, mivel a női sor vagy négyszerese a miénknek. Egy nagyhangú csávót ez sem győz meg, ő attól parázik, hogy a pottyantós slozi meggyűlt vízfelülete vissza talál csobbanni és az milyen rossz is lesz. Valaki mögöttem válaszreakciótól mentes bokorcserjét javall neki.
Az éjszakai derekas hangulatvízióktól teli időszakot napközben méla ejtőzés követi. Henry Miller Ráktérítőjéből volna szép idézni viccös részeket, de a virtuális nyomdafesték mértékletességre int. Az ellenben a nagy nyilvánosság előtt is bevallható, hogy midőn egyszer zenekar-alapításra adnánk oda a fejünket, Nonfiguratív betonkeverő névvel vennénk be a chartok magasait. (Lévén hogy az olyan nevek, mint a Táncosokkal farkaló vagy a Depi gang úgymond testté manifesztálódott…) Az öregedés egyik első jele, amikor tribute-koncertekre jár az ember és felháborodik olyasmin, hogy a U2-megfejtők helyett Linkin Park művel vérszegény crossovert – tudom meg.
De bocsánat esedezik értem, a 30y tagsága egyaránt szemezget a korábbi szabad hozzáférésű koncertfelvétel anyagából és a kevésbé ösztönösnek érződő debütáló album számaival is megtoldják a dalparkot. Külön érdekes, vagy inkább fura az a mód, ahogy Beck Zoltán a szexualitást szinte dalonként lerántja valami fonákul hétköznapi szintre. Hányadszor már és még mindig milyen jók a Hiperkarma minimum hároméves pulzáló alapokra helyezett nyelvtörői! Az persze már kevésbé üdvözölendő, hogy a Sziámi és Pajor Tamás helyet cserélt a menetrendben. Ki is marad cakompakk a programból lelkesen várt Rocktérítő e zavaró körítéssel tálalt, ám az őszsenit ebben a kontextusban is felvillantó mutatványa. Helyette tehát a boglyahajú úrfiba és az őt nagy hévvel sztároló Hemann Hesse és Doors-fan diáknapos ismerősbe botlom.
Később a Kispálra emelítődik a pohár a Halszív hallatán, míg hátul Pataki Attus ken le az érzésnek egy-két pofás sallert. Lukács bíztatására Vasszappant kántáló népes horda tagjaként azonban Johnny nem köt szorosabb ismeretséget a mocsokkal. A Jönnek a férgek viszont kap egy új olvasatot, miszerint a szőke fürtös Cult-rajongó (ajánlja is a koncertjüket) frontfazon az akkori (’94-es) választások eredményével hozza párba. Federico Aubele táncra késztető latinos érzülete hathatós hatással bír a test ritmusérzékére – vallja a másik kolleganő és kéri, hogy ne maradjon említetlen a Boca 45 se, ha onnan a megcsapolt energiamezők okán kénytelen is távol maradni. Íme!
Zárásul még Dreadzone Sound System dancehall-dub-breakbeat szentháromságát üdvözítő partyja se lel újabb affinitáslöketeket a tagjainkban, így a sátorba tréfák és cigi mellé ad auditív hátteret.
Péntek
A délidő ráhajt egy babzsákra a Filmmúzeumnál. Kellemes magyar nótás alapok pattogzanak elő a Butykos zenekar húros instrumentumaiból. De aztán vonóélezés közben a fő szószóló olyan tréfákba bonyolódik, amitől mindjárt érthetővé válik a tegnapiról bizonnyal leinformált sokaság. Jelesül a nő két egységre bontható voltáról kezd adomázni... Idővel ez odáig „fajul”, hogy beavatja a publikumot, hogy miért is lett állatorvos. Sejtetőn körülírom: szájjal merevítés lófronton, a disznóknál meg teljesen ő szeretett volna az aktív fél lenni. A többit el lehet képzelni.
Ugyanitt elkapunk egy kacattárgy árverést minimum húszéves korfestő relikviákkal a MÁV-szatyortól a háziasszonyképző videón át egészen Grease-t játszó magnóig. Lovasiék Kiscsillag reinkarnációja előtt még egy, a Ravel Bolerója felfűzött 1987-es szexuális oktatófilmbe is belekukkanthatunk. Ezzel szemben Csernus pszicho-kurkászásáról lecsúszunk, mert a szépen formálódó Pop Art Market MC-jeként Deegónál ideálisabbat képzelni sem lehet. Ahogy az olyan fiatal nőkkel teli színpadképnél sem, ami a Kistehén Tánczenekar felszólítására kerekedik.
Az adott napi néhányadik sörosztás a pultnál szembetaláltat a felirattal, ami sokakat keserít el. Matthew Herbert társulata nem csiszolja a fantáziákat a jazzközpontozású fifikás zenei elképzeléseivel. Ezt a hiányt kiküszöbölendő az adott színpad programja nyúlik, mint a rétestészta. Épp Neón állunk bent, mikor a szokott és könnyen kikövetkeztethető okkal bíró effektus játszódik le, özönleni kezdenek befelé az emberek. Nekieredt az eső, az állandó hangulatfokozó kellék! Szerencsére a többség eleve számított a szervezők minden ügyködése ellenére is térdig fröcskölődő sárra.
A Nagyszínpadon az F.O. System növeli a depressziós kedvet a testi-lelki kiszolgáltatottság többféle megfogalmazásával. Egy haver felpanaszolja, hogy lehetne a megnyilvánulásaiban sokkal szikárabb is ez a közönségtapsoltató énekes. Csakhogy ez mit sem ront az összhatáson.
Visszacuppogunk az egykori Kraftwerket erősítő Kark Bartosra. Vérbő elektro, analóg hangszínek felé tendáló, mégis mai hangzású vokóderes énekkel bőven ellátott élvezet fogadja azokat, aki a szigorú arcú mesterre és a két laptop-, illetve agyonkábelezett kütyüpiszterka társára tette a voksát. Csemegézik bőven a klasszikus „erőműves” számparkból is, mint azt várta mindenki, de az újabbak ugyanolyan szervesen illeszkedtek az őselektrók közé, mint amazok viszont. Néha még a mixpult elé (mögénk) behelyezett két hangfalból is ránk csörömpöl egy-egy módfelett hatásos effekt. Kellemesen elbambulva a szintúgy Kraftwerk-korabeli képekből elég didaktikusan előállított vetítésen, cseppet sem dicséretesen lemaradunk a teljes Cult-ról.
Helyette rányílik az Ablak A Dubra, de az itteni nagy név, Dave Tipper is hiányzik, mint azt már elpanaszolta egy csalódott Herbert-fan. Még pici chill-out Yonderboi a Felejtés Királyai segedelmével, aztán szunya.
Szombat
Zárónap. Néhányakon már a fáradtság jelei mutatkoznak, de a bulizásra friss szombatolók a fűben elnyúlók helyett is kitesznek magukért. Babzsák – ér a gondolat a Dob + basszus sátor környékén, amint az A.E. Bizottságtól a Szerelem, szerelem szűrődik ki onnan. Két órával később a Filmmúzeumban az álomba ringató amőbák már foglaltak, hanem a Butykos zenekar Jó ebédhez szól a nóta címén már megint túlhajtja az altesti pikantériát, az egykézésről való leszokást vaskos tréfákkal gondolják segíteni.
Mögöttük a kivetítőn közben archaikus(nak tűnő), ezért bumfordi bájú (tán ükapánk korabeli) pornót vetítenek. Vagyis a négyes nem restell méteres szeméremajkak előtt közönségvigyorítón produkálni magát, miközben egy srác mellettem dzsumbujjárást emleget. Igazán szürreálissá akkor válik a dolog, amikor a programfüzet szerint a szomszédos Spektrum zónában (a maga asztalközépi ágaskodó vízipipáival) ilyen közönségcsalogató címmel tartanak előadást, mint A jövőformáló erő tudatos alkalmazása a mentális kontrollmechanizmusok hálójában.
De koncentráljunk a végre a koncertekre! Copycon és a nadrágtól ingig hippimintás segéd MC szabad szájú és ragga-rigmusokban igencsak szórakoztatóan megnyilatkozó párosnak (hogy Lovasit idézzem) a mélységeket megjárni nem mámor. Amit viszont egy jamaicás parti nyújthat, azt mind megszövegezik. Mona Lisa mosolyára (ha egyszer már dúl a Da Vinci-láz, noha jóval a kitörése előtt íródott a szám) megoldásként például nemes egyszerűséggel a gandzsa-füstöt jelölik meg. Arrébb a Pannonia Allstars Ska Orchestrára telik meg a parkett, hogy a nevükben foglalt hárombetűs szónak járó megfelelő népbuzdítást behajtsák. És nem is marad viszonzatlan a flörtkezdemény, a zenekar a minden porcikát átmozgató pulzáló napfényzenével fejezi ki a háláját. Visszaingázva a szabadtérre, a Fiáth-nővérek alakulnak hamarosan át „Csabi, a négyes tracket”-típusú CD-re rappelésből rockzenekarrá. Igen, a Ludditák halmoznak fricskát fricskára a maguk olykor túlteljesített szómágiájával.
De hess, tovább, várhatóak itt még a szavakkal mutatványok! Ugyanis Gyurcsány Ferenc teszi tiszteletét a VOLT-on, hogy a megszorításokról és hasonló „ínyencfalatokról” értekezzen egy pöttyet a nép mikrofont is ragadni kész fiainak és lányainak. (Egy nyelvi tréfa: kiéek e szavak? Az állam fiaiéi és lányaiéi…) A miniszterelnök bármit is mond, elég komikus hatású, ahogy – teszem azt – a közönségtapssal és ovációval fogadott kérdésre a bokszoló kinézetű papucsos-rövidnadrágos férfinak kell felelnie. Hamar át is vonulok a szomszédba, ahol Lévai Balázs négy napon át a környéken mozgó és popzene-ügyileg szóra bírható embereket faggat. Azaz az ország első emberével egyidejűleg és a videók megnézése után a Tankcsapda szinte egyhangúlag sokra méltatott Fiúk ölébe lányok száma mellé még kielemezték Zoltán Erika Madonna című, a jelenlévők többségétől borzalmasnak tartott tizensok évesét.
Kiss Tibor a hamarost kezdődő koncertje okán távozik és szemközt lassacskán ereszkedő nappal a Quimby beletúr a slágerbatyuba, hogy a legutolsó ezüstkorongba égetett termésből is olyanokra leljenek, mint az Autó egy szerpentinen vagy a Sehol se talállak. Érthetetlen módon a Bëlga nem a Nagyszínpad felhozatalát erősíti, hanem hőgutaképzőt nyit a fedett arénában. Ez annyira így van, hogy mire beérek a többiekhez, már gyöngyöződik a homlokom. Mely kellemetlen testfunkció a sok ugrálástól sem csitul egy szikrányit sem. Fergeteges műsort adnak a buddhistáink, külön cikk is kitelne belőle. Elég csak két momentumot kiemelni: ahogy az átmenetileg elszálló hang- és fényrendszer alatt a közönség kórusban a káromkodós Egy-két-hát gajdolja, vagy ahogy az Az a bajt megtoldják egy telitalálat verzével a hercehurcáról, amit a sofőrjüknek kellett elszenvednie a beengedésnél.
A nagyon várt osztrák ötös, a Bauchklang kis csalódást okozott a puszta beatbox-szal nyomott tánczenéikkel. Idehaza ebben a műfajban vannak sokkal karakteresebb, sokrétűbb tehetséggel megáldott arcok, elég csak a Szombathelyet is megjártakra gondolni (The Revolution, Ryzo).
Hanem az élet olyan, hogy így-úgy, de kárpótol a kellemetlenségekért. Alan McGee pörgekalapú skót úriember éjféltől kettőig olyan táncoltató számokkal örvendeztet meg, mint az alábbiak. The Smiths: This Charming Man, Nirvana: Lithium, Smells Like Teen Spirit, Come As You Are, The Stone Roses: I Am The Resurrection, Soft Cell: Tainted Love, New Order: Blue Monday etc. De aztán utána az első vonattal beirányozzuk az otthont! Jövőre meg ugyanitt.
Képgaléria az események sűrűjéből!