Tudta ön, hogy Parndorf több mint egy outlet center, hogy a bécsi Stephansdom és a jáki templom mesterei talán ugyanazok voltak, vagy hogy Bernstein várának köze van Az angol beteg című filmhez. A Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában című könyv több mint hasznos az idegenforgalmi szakembereknek, és több mint érdekes a határon túlra szorult magyar kultúra szerelmeseinek. A dolog szépséghibája, hogy a kötet nem kerül kereskedelmi forgalomba. Vigaszként idézünk kicsit.
A Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában című kötetről Takács Tamás, a Savaria Tourist kereskedelmi vezetője beszélt. Elmondta, hogy a konferencia és kiadvány célja, hogy felkutassák és turisztikailag is eladhatóvá tegyék a címben megjelölt látnivalókat és helyszíneket. Mint mondta, a kutatás és publikálás során feltárt tények egy része még a szakemberek számára is újdonsággal és meglepetéssel szolgált. Rajtuk – idegenforgalmi szakemberek, utazásszervezők, képző intézetek – kívül afféle útikalauz jelleggel is forgatható a kétnyelvű (magyar-német) 240 oldalas könyv.
Az ALON kérdésére Wiktora Antal, a kötet szerkesztője, a Vas megyei TIT igazgatója elmondta, hogy a 500 példányszámban megjelent kötet és a hozzá tartotózó cd kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható. Ők eljuttatják a régió könyvtáraiba, utazási irodákhoz, Tourinform irodákba, szállodákba, érintett önkormányzatokhoz, oktatási intézményekhez. Ha ezen kívül valaki érdeklődik a könyv iránt, akkor a TIT-hez forduljon.
A kívülállók számára a könyv „lelke” egyértelműen az első két fejezet. Az elsőben Dr. Bedécs Gyula Burgenland magyar emlékeit járja körül 60 oldalas részletességgel, településekre lebontva. Miklóshalmáról (Nickeldorf) kiderül, hogy fontos 1848-as emlékhely, amelyről igencsak mást mond a német és a magyar nyelvű tábla, Pándorfalu (Parndorf) az outleten kívül egy Szent László-plébániatemplomot is magáénak mondhat, Borostyánkő (Bernstein) vára pedig egyenes szálakkal kapcsolódik Az angol beteg című filmhez.
Az Ujváry Gábor által írt második fejezet ugyanilyen összefüggés alapján az osztrák fővárost járja körül. Ez azoknak a hardcore kultúrturistáknak nyújt izgalmas háttér-információt, akik túl akarnak látni Bécs konflisos és Sissi királynés közhelyein, vagy egyszerűen csak szeretik a kuriózumokat. Nem lepődnénk meg, ha a Bécsben dolgozó magyar idegenvezetők masszív fénymásolásba kezdenének, hiszen a városnéző túrákat alaposan fel lehet egy-egy magyar vonatkozású csemegével.
A könyv többi tanulmánya a szűkebb szakmának szól, kultúrturizmusról, marketingről, az ausztriai magyarok és az örökség kapcsolatáról valamint az idegenforgalmi képzés helyzetéről. Ez utóbbi – állítólag kritikus hangvételű – anyag csak PowerPoint-bemutató formájában kapott helyet a kötetben, ami nemcsak elég furán mutat nyomtatva, de kívülállók számára gyakorlatilag teljesen élvezhetetlen.
És ha már kritika: A szerkesztők részére nyilván erősen korlátozott anyagi források álltak rendelkezésre, viszont éppen a taglalt marketing miatt fontos lenne, hogy a nyomtatott fényképanyag is színes, minőségi legyen. Többet lehetett volna kihozni a cd-ből is, ami így nem más, mint a kétnyelvű szöveg és fotóanyag pdf-formátumú melléklete.
| Ízelítők a könyvből:
St. Margarethen / Szentmargitbánya A Rust/Ruszt felé haladó út vágja ketté a Lajta-hegység különálló mészkőrögdarabját, amelyben Magyarországon Fertőrákosom, Burgenlandban pedig itt, Szentmargitbányán kínál a kőfejtő néhol a 30- 40 méter magas falaival is látványosságot. A bejárathoz közeli tárlókban találjuk a miocén kori tenger kövületeit, halcsontvázakat, kagylókat, csigákat. A kiállítóhelységből a kőfejtő hatalmas „kráterében” sétálunk tovább. A bányából nyert követ használták föl Bécs palotáinak építkezéseinél, ma a könnyen faragható kő ad alapanyagot az évente megrendezett szobrászati szimpóziumoknak, a kőfalak pedig romantikus környezetet az ötévente rendezett, 500 szentmargitbányai „színész” általél etre keltett passiójátékoknak. Bécs Felfedező sétánkat, mint valamennyi igazi bécsi kirándulást, a város központjában, a Stephansdomnál kezdjük. A székesegyház építőanyagát részben nyugat-magyarországi (ma már burgenlandi) bányákból, Fertőszéleskútról (Breitenbrunn) és Szentmargitbányáról (Sankt Margarethen) szállították. A dóm késő gótikus, meredek, egészen 1945-ig piros–fehér–zöld színű tetőszerkezetét valószínűleg a Bécset megszálló Mátyás király fedette le: híres budai majolikagyártó műhelyéből hozhatták a mázas cserepeket. Sokan úgy gondolják, a székesegyház főkapuját, a Riesentort részben azok a mesterek faragták, akik részt vettek a jáki templomkapu díszítésében is. |
Értékelés: 7/10