A keddi piacnapra eltűntek az alkalmi standok a Hunyadi utcáról. Nem azért, mintha a kofák és az őstermelők kifogytak volna épp zöldség-gyümölcsbőség idején a portékából, hanem mert visszaköltözhettek a vásárcsarnok épületébe. Mégpedig egy szebbe, jobba, világosabba. Megújult a piac, európai keretet kapott a régimódi shopping.
Arról, hogy az épület belterében, a zöldség- és gyümölcsvásárlók, savanyúság-fanok, házitejhívók, lángosfalók és pecsenyerajongók szentélyében bármi változás is történt volna, kívülről nem árulkodik semmi. Ám ha valaki az utóbbi két hétben nem járt a piacon, az meglepődik: egy világos, kellemes tér fogadja, ahol a szőlők szebben szólnak és a barackok is vidámabban csengenek.
Köszönhető ez annak, hogy a csarnok korábbi aszfaltburkolatát egy halvány bézs árnyaltú, nagy kopásállóságú kerámialappal fedték be, így az nemcsak szebb és az élelmiszerhigiéniai előírásoknak felel meg, de könnyebb takarítani is.
A vásárcsarnokot 1975-ben húzták föl: egy 2000 négyzetméteres és egy 1500 négyzetméteres vasbeton épületbe költözött az addig a Szent Márton út elején álló piac. A nagyobbik épületben kapott helyet az élelmiszerárusítás, a kisebbik az iparcikk-kereskedőké. A ma már nem túl tetszetős, és korszerűnek sem nagyon mondható épületekben eddig is voltak felújítások csak kevésbé látványosak: tetőt szigeteltek, kicserélték a teljes villamoshálózatot, korszerűsítették a fűtést és megoldották a szabványoknak megfelelő hulladéktárolást is. A mostani beruházás – melynek során új standokat is kaptak az árusok – 20 millió forintba került, és határidőre elkészült.
A vásárcsarnok nem önálló cégként, hanem önálló gazdasági intézményként működik, tulajdonosa az önkormányzat. Kereskedőkkel, őstermelőkkel körülbelül háromszáz szombathelyi család megélhetést biztosítja, van, akikét generációkon keresztül. Az árusok nem nagyon örültek annak, hogy épp a főszezonban zárják be a piacot – a technológia volt rá a magyarázat –, ám talán nekik is megtérülhet, hogy idén a nyár közepén és nem télen vehették ki rendes évi szabadságukat, ráadásul a felújítás után vásárcsarnok látogatóinak száma is gyarapszik talán.
A vevők ugyanis megcsappantak - ahogy a kereskedők elmondták – a multik bejövetelével. Ma már leginkább a középkorosztály és az annál idősebb réteg jár ide friss és főként hazai (háztáji) zöldségért, gyümölcsért. Leginkább ők keresik a régi ízeket, legyen szó a lángosról, pecsenyéről vagy a friss gyümölcsről vagy a zöldségeknek azon hagyományos fajtáiról, melyek egyáltalán nem találhatók meg a legnagyobb konkurenciának számító hipermarketek polcain, mivel kizárólag a kiskertekben termesztik őket.
Mint ahogy a sajátos hangulat, a sok helyben fogyasztható ínyencfalat, a sorok közötti kóborlás, fűszerezve váratlan találkozásokkal, alkalmi receptcserékkel, no meg némi alkudozással, szintén szoros tartozéka a vásárcsarnokban történő időtöltésnek. Most, hogy az épület egészen európai „belsőt” öltött, talán a fiatalabbak is kedvet kapnak egy kis régimódi shoppingoláshoz az új piacon.