„A következő lány már ne menjen ki. A színpad balesetveszélyessé vált, mindenki keressen menedéket, a program 30 perc múlva folytatódik” – mondja az ötödik tógás versenyző után a műsorvezető. De mivel később akkora zúhé kerekedik, hogy a lányok akár visszahúzhatnák a fürdőruhát, nemcsak a szépségkirálynő-választás sztornó, hanem Komár Laci és a Black II Black is. Ez utóbbi két veszteséget kiheverjük, a Szombathely legszebb lánya pedig valószínűleg a karnevál farvizén lesz megnevezve.
Csendesednek a morgások
Csak az isten tudja, mióta társalgási téma Szombathelyen a Fő tér ügye. Választási ciklusok és a velük járó ígéretek jöttek-mentek, de csak annyi történt, hogy az amúgy is kopottas díszletek végleg leamortizálódtak, olyannyira, hogy a vége felé a városba érkező vendégek elől dugdosni kellett a városközpontot. A népítélet – gyakorlatilag pártállástól függetlenül – a helyi politika tehetetlenségi együtthatójának szimbólumaként értékelte a fejleményeket, vagyis pontosabban azt, hogy évekig nem voltak fejlemények.
És amikor hitelből elindult a - látszólag indokolatlanul elhúzódó, olykor amatőrszagú, ezernyi kényelmetlenséggel teli - felújítás, a morgás tovább fokozódott. A fordulópont valahol a burkolat felszedéséhez tehető, amikor a bosszankodást felváltotta a kíváncsiság. De még ezután is kritikus hangok domináltak (sivár, igénytelen, régimódi, unalmas, kevés a növény, sok a fény, nem elég kreatív stb.) –, de mintha az utóbbi napokban, a kivitelezők célegyenesbe fordulása után ismét változott volna a közhangulat: a morgást felváltotta volna a csendes elégedettség, vagy legalábbis az elfogadás, mondván, a semminél minden több.
Birtokba vették
Hogy a szombathelyiek valamennyire kezdik magukénak érezni a felújított városközpontot, azt a burkolat lerakása utáni helyi zarándokutak is jelezték. Volt olyan nyugdíjas csoport, amely rendszeresen megnézte, hogyan állnak a munkák, és hasonló célú egyéni utakat abszolváltak ismerőseim közül többen is. Aztán persze kritizáltak.
És bár a teret csak vasárnap délelőtt adták át hivatalosan, korábbi ott jártunkkor, péntek este 10 óra felé, már zajlott az élet, legalábbis szombathelyi mércével: a padokon fiatalok csapják egymásnak a szelet, a teraszokon társaságok söröznek, turisták bámulnak a szökőkútba. Egész fura látvány a korábbi évek kriptahangulatához képest. Hogy persze ebből mennyi szól az újdonság varázsának, és mennyi a belváros esetleges újjáéledésének, az csak később derül ki, mint ahogy az is, mindebben mennyire lesznek partnerek a belvárosi vállalkozások és a programszervezők.
Vasárnap délutáni zizgés
De térjünk vissza a vasárnapi eseményekhez! A megújult tér láthatóan megbolydítja a várost. Az ünnepélyes átadó után talán egy órával Ipkovich György polgármestert látom, amint két szocialista politikussal és Lakézi Gáborral, a városüzemeltetési osztály vezetőjével rója a burkolatot. Odébb a kosarasok kissé elnyűttnek látszó csapata küzd a zsákolási Guinness-rekordért. Valaki kezembe nyomja a Szombathelyi Friss Újság pontosan száz évvel ezelőtti egyik számának reprint kiadását. Miközben fellapozom, két régebbi tanítvánnyal futom össze, akik erősen értetlenkednek és vigyorognak az esti koncert nevei felett, majd jót nosztalgiázunk a közös éveken. Erősen agórai a hangulat.
Délután négykor ismét a téren vagyok, mert helyszíni tudósítást sajnos csak a helyszínről lehet készíteni. Illetve annyira nem is sajnos. Ekkor már ezer ember lehet a helyszínen, a Savaria tér sarkán egy családi zenekarnak kinéző társaság – a műsor szerint a Capito Gitárklub - egy hajdani Corvinus-számot penget. Odébb a kosarasok nyomják - mintha feléledtek volna dél óta -, még odébb, a Bécsi Kávézó előtt a Boglya zenekar izzítja a vonókat.
A legizgalmasabb dolgok ekkor a szökőkút mellett zajlanak, ahol a Homo Ludens társulata átkozottul jó zenére – valami naprakész latin triphop vagy acid jazz – táncszínházszerű előadást prezentál, századfordulós ruhákban és századfordulós hangulatban. Az egész este folyamán ez a produkció látszik legjobban harmonizálni az egyszerre szecessziós és modern Szombathely-hangulattal. Mikor vége az előadásnak, próbálom kinyomozni, mi volt a zene, de hihetetlenül gyorsan felszívódik a társulat, a technikus pedig nem tudja a nevet. Kár.
A víz az úr
Este hat óra felé már karneválközeli a tömeg a téren, főleg ami a nagyszínpad előtti részt illeti. Szépségkirálynőre éhes a nép. Nagy ötlet kétségtelenül, a választások előtt meg főleg.
Eredetileg az ALON is be lett volna keverve valahogy a történetbe, de aztán mégsem, amit annyira azért nem bánok. Ezekhez a szépségkirálynő-választásokhoz alapból nehéz egészségesen viszonyulni. Ha szigorúan csak a nők férfivágy-serkentő biológiai adottságait nézzük, akkor nem más, mit húsvásár, ha viszont mást is kalkulálunk, akkor roppant ingoványos talajra érünk. Mert hát mi köze az egészhez, hogy ki hány nyelvet beszél, mi a hobbija, vagy hogyan képzeli el Szombathely jövőjét, mert hogy ilyen információk is elhangzanak a lányokról. Ez érdekes: ha valaki egyetemet álmodik a városnak, az kisebbíti a popsit?
Így hát kissé tanácstalanul gubbasztok fényképezőmmel a kifutó mellett, miközben szorgosan kattintom a fürdőruhás lányokat, akik közül 4-5 tűnik első látásra a klasszikus értelemben vett szépnek. Mármint számomra, ugye, ami egyáltalán nem biztos, hogy fedi a többi férfi ideálját, sőt tapasztalataim szerint inkább nem. És akkor még nem is kalkuláltuk bele az ingoványt, ami azonnal elkezd dolgozni, mihelyst a hölgy megszólal. Meg ami utána jön.
A kifutón felvonuló hölgyek az egyszerűség kedvéért nem szólalnak meg, csak ellejtenek a sok ezer árgus férfiszem előtt. Szerencsére az egész rendezvény annyira nem provinciális, mint amennyire lehetne, a lányok aranyosak, sem a mozgásukkal, sem a szervezéssel nincs különösebb baj. A zsűri névsorán persze lehetne élcelődni, de végül a társaság kompetenciája nem kerül mérlegre, mert a fürdőruhás felvonulás után először csöpögni, majd szakadni kezd az eső.
Öt hölgy még a második, tógás kört is lerója az egyre sötétedő egek alatt, ám a hatodik színre lépése előtt annyira felerősödik a szél, hogy a műsorvezető közli: életveszélyes lett a színpad, mindenki keressen menedéket.
Mi is ezt tesszük a Royal Étterem galériáján, ahol szelíd teák és kevésbé szelíd korsó sörök társaságában várjuk a fejleményeket. A szépségkirálynő-választás elvileg 30 perc múlva folytatódna, csak hát a megadott időpontban még mindig zuhog. Később is. Egyre gyanúsabb, hogy itt bizony nem lesz ma Szombathely szépe megnevezve.
Mi több, nemcsak Szombathely szépe nem lett, a beázott technika miatt sem Komár László, sem a Black II Black nem lép fel. Ez utóbbi két kultúrprogram sztornózása azért nem okoz nálam depressziót, hogy az eufemizmus eszközével éljek, meg hogy elkerüljem a súlyosabb ünneprontást.
Az est folyamán még annyit sikerül kinyomoznom, hogy a szépségkirálynő-választás várhatóan a Savaria Karnevál keretei között fejeződik be, talán csütörtök este. (Közben kiderült, hogy péntek délelőtt fél 11-kor - a szerk.)
Hazafelé még azt látjuk, hogy este 9 óra tájban a szakadó eső ellenére többen vannak a Fő téren, mint korábban egy normál nyárestén. Persze lehet, egyszerűen csak a tűzijátékra várnak. Talán azóta is.
Nézze meg a képgalériánkat is az eseményekről!
Korábban: Átadták Szombathely felújított főterét