A média és a politika kifőzte

Hogy a helyi média milyen, arról mindenkinek vannak fogalmai, de hogy a helyi politikusok milyenek civilben, melegítőben, bogrács fölé hajolva, kevesebb az elképzelésünk. Nos, a vasárnapi médiamunkás-politikus főzőversenyen az utóbbi csoport is kibontakozhatott. Az ALON különdíjként McDonalds-utalványokat nyert. Az élet harc. .

Hogy a helyi média milyen, arról mindenkinek vannak fogalmai, de hogy a helyi politikusok milyenek civilben, melegítőben, bogrács fölé hajolva, kevesebb az elképzelésünk. Nos, a vasárnapi médiamunkás-politikus főzőversenyen az utóbbi csoport is kibontakozhatott. Az ALON különdíjként McDonalds-utalványokat nyert. Az élet harc. .

Állítólag az idei már a harmadik ilyen jellegű esemény volt, mi mindenesetre lecsúsztuk az első kettőt, vagy nem tudtunk róla, vagy mi söpörtük szőnyeg alá a dolgot, végül is mindegy.

Lényeg, hogy Irédy kollegával vasárnap délután két óra fele a Csónakázó-tó melletti ösvényen sétálva azt vesszük észre, hogy egy fekete Audi húz el mellettünk, roppantul úgy tűnve, mintha a polgármester lenne. Egymásra nézünk vállunkon a bográccsal és az állvánnyal, hogy vajon megint mi a túróról maradtunk le.

Tíz perc múlva kiderül, semmiről nem maradtunk le, Ipkovich György úgy tudta, kettőkor lesz a főzőcske eredményhirdetése, de nem, ekkor csak a kezdete van. Így aztán sétál egy kört a helyszínen, majd közli: el kell mennie halat mérlegelnie, majd jön vissza.

Mi viszont jöhettünk volna korábban is, mert a Múzeumfaluban kialakított tűzrakó helyek árnyékosabbjait lestoppolták már az élelmesek, így nekünk egy verőfényes jut, ami kimondottan előnyös a koradélutáni tüzeléshez, különösen a vilmoskörték mellett. Mondjuk egy idő után már teljesen mindegy.

A csinos kis gyülekezetet látva először azt hisszük, legalább harminc csapat van jelen, de aztán kiderül, hogy mind a média, mind a politikusok hadállásai erősen foghíjasok. A Fidesz az egészpályás letámadás jegyében két csapattal – egy megyei és egy Molnár Miklóssal megerősített városival - is itt van. Varga Tamás vezetésével népes táborral vonult ki az SZDSZ, és a túloldalon lendületesen bográcsozik a SzöSzo is. Szocialistákat is látunk jönni-menni, de főzni nem. Amikor az okokat firtatjuk, elmondják, Viktora Tóni lett volna a csapatkapitány-főszakács, de mivel valami konferenciára kellett mennie, ezt a főzőcskét kihagyják.

A média közül a szombathelyi televízió a legaktívabb, akik szintén két csapattal vannak kint, de a létszámot tekintve kijönne belőlük négy is. Kicsit kakukktojásként a Haladás is itt van, csapatukat szó szerint „erősíti” Annus Adrián és Fazekas Róbert.

Miközben az ALON-leányok főznek, mi pedig lelkesen úgy teszünk, mintha nagyon sok dolgunk lenne a tűzrakással, favágással, fröccskészítéssel, a háttérből Led Zeppelin, Jimmy Hendrix, Black Sabbath és hasonló szól. Ezekre a zenékre mindenféle emlékek tódulnak fel a lélek mélységeiből, amire aztán inni kell, amitől megered az ember nyelve, régi történetek jutnak eszébe, amikre aztán megint inni kell. Az már a szürrealitás világát idézi, amikor egyszer csak Orbán József bukkan fel a 100 Folk Celsiusból. Egy darabig társalog Komondi Péterrel, az esemény főszervezőjével, majd eltűnik.

A szabadtéri főzőverseny rituáléjához szorosan hozzátartozik, hogy az ember körbejár, letelepszik a másik asztalhoz, érdeklődik az ott folyó munkáról, belekukkant a kondérba és esélyeket latolgat. Érdekesek ezek a bográcsételek. Azt a megfigyelést tesszük, hogy bármi is fortyog benne, a szín, az illat és az állag alig tér el egymástól. A mi urbánus pásztortarhonyánk öt méter távolságból már pont úgy néz ki, mint a Fidesz székelykáposztája, a megyei hivatal scsije vagy az SZDSZ francia recept alapján készülő eledele. Kosztolányi úgy fordította a verseket, hogy a végeredmény mindig kosztolányis lett, magyar ember meg úgy van a bográcsételek receptével, hogy bármit kavar össze bármilyen recept alapján, a vége mindig valami fűszeres, pirospaprikás, húsos lé lesz.

A túlcsorduló társasági élet ellenére – ha kisebb-nagyobb csúszással is - valahogy mégiscsak elkészülnek a művek a kondérokban. Az ALON esetében ez a tény az igencsak elemében levő Györgyi kolleganő érdeme, nélküle valószínűleg a parizeres zsemle kategóriában is elvéreznénk.

Közben ismételten megérkezik Ipkovich György, ám azt elfelejtjük megkérdezni, mi volt a halakkal. Helyette a tarhonyát tukmáljuk rá, mások meg mást, egyiket sem illik visszautasítania, ilyenkor derül ki, hogy a polgármesteri poszt sem vég nélküli móka és kacagás.

A profi szakácsokból álló zsűri az SZDSZ főztjét hozza ki első helyre, aminek láthatóan legalább annyira örülnek, mintha megnyerték volna a választást. Váratlanul nekünk is jut egy különdíj, menüjegyek a szombathelyi MacDonalds-ba. Mi is örülünk neki.

Az eredményhirdetés után kezdődik az est második része: a buli. Ennek keretében a hangszórókból megszólal az R-Go, és táncparketté alakul a büfé előtti füves térség. A partit alkalmanként megszakítja egy-egy Európa Kiadó szám, amik alatt mindenki visszaül a helyére.

Időközben az asztalunkhoz telepedik Markó Péter megyei elnök is, akivel megvitatjuk a szalmonella-ügyet, és grazi útja előtt mindenáron próbálunk bele tarhonyát erőltetni, mondván hosszú az út odáig. Közel félórás erőfeszítésünk kudarcot vall, egy laza kisfröccsnél többről hallani sem akar. Miután elmegy, még felvetődik a gondolat, hogy hétfőn beadjuk a tarhonyát kis lábosban a megyeházára, de aztán elvetjük az ötletet.

Az ALON csapatának egyik fele sötétedés tájékán elhagyja a tett színhelyét, a másik fele pedig keményen beleveti magát a múzeumfalui éjszakába. A történet folytatását a blogbejegyzésekből lehet majd kihámozni. Ha egyáltalán.

Képgaléria az eseményről!