Egy este a kaszinóban - Helyszíni riport

2006.09.12. 17:09

A kaszinó filmeken mindig misztikusba hajló valaminek tűnik. Csillogás, puccos népek, és pénz, pénz, pénz. Korábban Szombathelyen is volt kaszinó, ma már ez sincs, így a szegény embernek minimum Sopronig kell utaznia, ha nyerni – vagy még inkább: veszíteni - akar. Az ALON munkatársa e nemes cél érdekében még messzebbre, Kecskemétre ment. A helyválasztást magyarázza, hogy a világ kaszinóiban edzett, tapasztalt szerencsejátékos volt a kísérője.

Erőltetik a libamájat

Egy este a kaszinóban – Helyszíni riport

Korábban Szombathelyen is volt kaszinó. Olyan igazi, nem csak sötétre ragasztott ablakú játékgépes egység. Ez már a múlté, ma minimum Sopronig kell menni, ha a szerencsejáték komolyabb formájára adjuk fejünket. De mehetünk Győrbe, vagy Budapestre, vagy Kecskemétre is. A budapesti helyek hétvégén tömve vannak, főleg külföldiekkel, így aztán a kaszinózni induló társaságunk az ország közepe felé veszi az irányt, a célpont ezúttal Kecskemét. Kísérőm L. és komplett családja.

L. tapasztalt szerencsejátékos, évtizedek óta járja a világ kaszinóit, nem csoda, ha a famíliát is megfertőzte: jön velünk a felesége, a felnőtt fiuk és annak barátnője is. Megnyugtató hallanom, hogy a lány is kezdőnek számít, így talán nem fogok nagyon kilógni a sorból.

Mielőtt bármi történne, vacsorázni megyünk a Három Gúnárba, és L. mindenkit megnyugtat, nem kell törődni az árakkal, úgyis bőven visszanyeri majd. Na, ha így erőltetik a libamájat…

Olyan, mint a huszonegy

Végre belépünk a kaszinóba. A család már nyilván van itt tartva, van külön plasztikkártyájuk, így csak nekem és a barátnőnek kell fotózkodni, meg aláírni, hogy tudatában vagyunk büntetőjogi felelősségünknek, meg ilyesmik. Nehogy már hirtelen kicsaljuk a kaszinó összvagyonát. Erre amúgy nincs sok esélyem, mert mivel ilyesmit eddig csak filmen láttam, így aztán követve a tanácsokat, várakozó álláspontra helyezkedem. Mert mit csinál egy totál kezdő a kaszinóban? Nem játszik. Figyel. Sasol. Értékel. Oszt, szoroz. Bármit, csak nem kockáztat. Még.

Mindenesetre zsetont váltunk (jól ki van ez találva, nem igazi pénz, csak kis színes bigyók, hogy ne érezd, mennyit hagysz ott…), és elhelyezzük magunkat egy black jack asztal mellett. Ez a kártyajáték a legtöbb ember számára azért ismerős, mert erősen hasonlít a huszonegyezésre. A játékos az osztó, vagyis a bank ellen játszik. A játék célja 21 pontérték elérése vagy megközelítése, anélkül, hogy besokallna. Ez viszonylag egyszerű is lenne, ha tudnánk, milyen lap következik. De nem tudjuk.

Vannak, akik esküsznek rá, hogy lehet számolni a lapokat, fejben lehet tartani, mi ment ki (bár nem hiszem, hogy ez nagyon könnyű volna, mert egyszerre 6 pakli van játékban, azaz 52 x 6 lap, ami annyi mint 336), de L. szerint nincs sok értelme. Legjobb esetben is csak a valószínűségét tudjuk nagyjából megsaccolni, hogy mondjuk nagyobb esély van egy tízesre, mint egy hetesre, de az még kevés a boldogsághoz. Maradnak az egyéb taktikák, amik nem feltétlen magyarázhatók meg színtiszta logikával.

Játékostípusok

Olyan asztalnál például nem jó játszani, ahová már letelepedett egy köcsög, egy lúzer vagy egy turista. A köcsög ez esetben a hülye szinonimája, aki 17-re is lapot kér, összezavarva ezzel a mi pozitív energiáinkat. A lúzereknek csak simán pechjük van, 10 perc alatt vesztenek el akár több havi fizetést, de a közegnek ők se tesznek jót. A veszteség szaga ott terjeng a boxok felett, és legalább olyan negatívan befolyásol, mint ha valaki összevissza játszik. A turista meg tényleg turista, jellemzően akkor jár először kaszinóban, akkor is csak azért, mert nem talált más esti fakultatív programot, és az előző két típus keveréke.

Van persze a másikfajta turista is, a kaszinóturista. Ő direkt azért jön Magyarországra, hogy az itteni kaszinókat is megpróbálja kifosztani. Azt beszélik, Izraelből jönnek a legtöbben, de sokan vannak a kínaiak is. A világjáró szerencsejátékosok nincsenek ab ovo rossz hatással a lapjárásra, ők csak simán sokan vannak, és hajnalig maradnak. Végtére is csak erre szánták az egész hétvégét. Jellemzően pénteken jönnek repülővel, és vasárnap már húznak is vissza.

Semmiből sem elég

A black jackre visszatérve, a téteket a posztón jelölt boxokban kell elhelyezni. Kellemetlen módon előbb tétet kell rakni, lapot csak utána adnak. No de hát ezért szerencsejáték. Szóval a dealer ad két lapot ide nekünk mint játékosnak, egyet meg magának. Ezután jogunkban áll kérni még, avagy közölni, hogy stay, vagyis állj. Asztalszomszédunk erre az elég szót használja, amin L. nagyon hamar ki is akad, mert a kaszinóban nincs olyan, hogy elég, itt semmiből sem elég.

A lényeg az, hogy lapjaink értéke ne legyen több mint 21 (ekkor besokallunk, és a bank lehúzza a zsetonjainkat), ellenben közelebb legyen a 21-hez, mint amennyi a banknak van. Na, ha ez összejött, akkor nyertünk. Ha egyforma érték van játékosnál, osztónál, akkor mintha mi se történt volna, senki nem nyert semmit. Mi addig kérünk lapot, amíg gondoljuk 21 alatt, az osztóra viszont az a szabály érvényes, hogy 16-ra még kötelező húznia, de 17-nél és többnél meg kell állnia.

Hogy ne legyen egyszerű nyomon követni, hol tartunk, az ász érhet 1 vagy 11 pontot is. Ennek következtében az első félórám azzal telik, hogy tesztelem magam, egyáltalán képben vagyok-e. Gyakorlat kérdése. Ha valakinek black jack-je van - egy ászt és egy tízes értékű lapot (tízest vagy valamilyen figurát) kap első két lapnak -, akkor ez mindennél erősebb, ő nyerő, boldogság, eufória. Kivéve, ha az osztónak is hasonló lapja, black jack-je van. Ekkor a lap "áll", vagyis nincs se nyeremény, se veszteség, a téttel meg azt csinálunk, amit akarunk. A többség itt hagyja a következő körre.

Bonyolódik

Menet közben lehet emelni a tétet, L. felvilágol, hogy ezt akkor érdemes, ha a dealer magának elsőre kis értékű lapot osztott. Erre ugyanis még vagy kettőt rá kell majd húznia, és elég jó esély van rá, hogy be fog sokallni. Akkor meg miénk a lóvé duplája, alapesetben. Szóval ez az emelés játék közben a duplázás, és az első két kapott lap után van rá lehetőség. A duplázás nem azt jelenti, hogy muszáj a kétszeresére, hanem azt, hogy legfeljebb a kétszeresére lehet emelni a tétet. A legkisebb emelés az asztal minimális tétjénél nem lehet alacsonyabb. Duplázás után kötelező még egy lapot kérnie. Hasonlóképp létezik felezés (surrender) is.

Közben jönnek szép sorban a cifrázások, L. olyanokat mondogat, hogy split, meg hogy biztosítás…. A split a lapok megosztása: ha az első két kártya azonos értékű, szét lehet szedni a lapokat külön stócba, újabb téttel, aztán újabb lap jön. A biztosítás meg valami afféle, hogy ha a banknak rögtön van egy ásza, akkor a játékos a tétje maximum feléért kvázi bebiztosíthatja magát a banki black jack ellen, legalábbis ezt a zsét duplán kapja vissza, még ha az eredetit el is veszti, szóval pénzénél marad. Nem ér a nevem, káposzta a fejem.

Kuba az igazi, és Bezenye lesz

L. a játékra a lelkileg nem megfelelő negyedórákban rövid eszmefuttatásokat tart arról, milyenek a világ más tájain fellehető kaszinók. Hogy Las Vegasban hajnal előtt nem érdemes leülni a black jack asztalhoz (felesége azonnal rávágja: ja, a múltkor is felkeltett 3-kor, hogy menjünk le játszani…), mert addig túl sok a turista, és hogy még addig kéne visszameni Kubába, amíg él a Castro, mert ki tudja, utána az amerikaiak mit fognak művelni az országgal, és a hatalmas kaszinójukkal.

A játék megy tovább, egy pincér hátulról betámad, hogy mit hozhat. Elhajtjuk, hogy mi most itt koncentrálunk, illetve csak hajtanánk, de ő kitart. Hamar tisztázódik, hogy az iménti három hetesre nem csak a téttel azonos nagyságú prémium jár pluszban, hanem egy ajándék ital is. Megszavazok egy Unicumot.

Az asztalok körül az este előre haladtával egyre emelkedik a zajszint, kezdődnek az anyázások. A játékosok ugyanis verbálisan vezetik le a feszültséget, konkrétan a dealer szidásával. Állítólag van a Várkertben egy Ezredes nevű törzsvendég, aki ezt átlagon felül űzi, meg egy delaer, aki direktbe örül is neki. Ilyenkor azt mondogatja: „minél jobban szidnak, annál tovább élek, minél jobban szidnak…”

Persze ezek a magyarországi kaszinók még messze vannak attól, ami mondjuk Vegasban várja a sors kísértőit, és a honi játékosok már epekedve várják, mikor lesz végre valami a bezenyei Eurovegasból. Már most odaképzelik magukat a 140 méter magas épület tetejére, ahonnan belátni nemcsak Győr, de Bécs és Pozsony fényeit is… Az osztrák kaszinótulajdonosok meg már előre paráznak, hogy az összes vendégük átszokik majd a határ innenső oldalára.

38 ezer az órabér

Ahogy múlik az idő, úgy emelkednek a tétek, és L. mérlege is állandó jelleggel a pozitív tartományba helyeződik át. Ahogy számolom, átlagosan egy óra nettó játékidő alatt, kifejezetten alacsony tétekkel 38 ezer a tiszta haszon. Ezzel természetesen L. is tisztában van, és határozottan cinikus megjegyzéseket tesz a fiataloknak a diákhitel nagyságával összefüggésben. A lány erre juszt is leül a rulettasztal elé, konzekvensen csak a pirosra tesz, majd 20 perc múlva egy havi diákhitel összegével vastagabban kel fel. Na csak azért, állapítom meg elégedetten a szűz kezűek nevében, majd oldalra sandítva épp látom, amint egy szakállas épp éves átlagkeresetemre hajazó tételt vált be a kasszánál. L. megnyugtat, ismeri figurát, a múlt héten durván a dupláját hagyta ott a Tropiban.

Azért az a Kuba engem is izgat, meg kéne nyerni a rávalót…
.