Izgalmaktól mentesen zajlott Schmitt Pál szombathelyi látogatása, amely – mint kiderült – Molnár Miklós kampányának volt szerves része. Kérdés persze, hogy mennyit hoz a konyhára a budapesti hátszél, mert hát a Fidesz továbbra is erőtlennek látszik. A párt – vagy csak az elnökhelyettes? - egyelőre annál a beismerésnél tart, hogy nem volt szerencsés a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” plakát.
A reklámtoll az működik
A meghirdetett öt óra előtt néhány perccel meglehetősen érdektelennek tűnik a terep. Az Art Café előtt elhelyezett Fidesz-standnál két narancs-dzsekis fiatal hölgy gyűjti az aláírásokat a kormány megszorító intézkedései ellen. Körülbelül kétezer gyűlt már itt össze Szombathelyen – mondják érdeklődésemre, de a számokban annyira nem biztosak, mert felváltva dolgoznak.
A kávézó teraszára kihelyezett székek között kivetítőt szerelnek, de felesleges a művelet, mivel még belül is vígan lehet helyet találni. Az újságírókat is beleszámítva harminc embernél több nem lehet jelen. Miközben várakozunk a Fidesz alelnökére, egyik aktivista Molnár Miklós programját teszi le elénk egy Fidesz-reklámtoll társaságában. Az előbbit már tegnapról ismerjük, az utóbbinak viszont megörülünk, mert a tavaszi narancsos reklámtollak igencsak kellemes fogású és megbízható íróeszköznek bizonyulnak azóta is. Lehet, a pártnak a tollat készítő cégre kellene bíznia az egész kampányát. A toll ugyanis flottul működik.
A megszorítás csúnya dolog
Körülbelül tízperces késéssel érkezik Schmitt Pál és kísérete. A szombathelyi Fidesz-frakció ismert arcai mellett a pulpituson ül Puskás Tivadar és Ágh Péter mostani, illetve Sági József ex-országgyűlési képviselő. Hende Csaba viszont nincs jelen, és innen jut eszembe, hogy őt az országgyűlési választások óta talán nem is láttam még szombathelyi rendezvényen.
Itt van viszont Molnár Miklós, akiről hamar kiderül, hogy az elkövetkezendő szűk egy óra főszereplője lesz, minthogy Schmitt Pál elsősorban azért jött, hogy az ő kampányát segítse.
Hogy aztán mekkora segítség egy ilyen meglehetősen szűk körű beszélgetés, az már kérdéses. A jelenlevő támogatókat nem valószínű, hogy győzködni kell, a sajtó részvétele meg erősen visszafogott, és akkor még nem is beszéltünk a tudósítások várható szűkszavúságáról. Ami mondjuk annyiból érthető, hogy nagy újdonságok nem hangzanak el.
Schmitt Pál összeszedett és szimpatikusan közvetlen stílusban beszél, ám az elmondottak nem igen lépnek túl a pártszlogenek szintjén, amiket gyakorlatilag minden este hallhatunk a televízióban. Főként a megszorító intézkedések köré szervezi a mondanivalóját, felidézve a Gyurcsány-kormány választások előtti propagandabeszédjét a dübörgő gazdaságról, a Pannon-tigrisről, a nyugat-európaiak irigységről, szembeállítva mindezt a Gyurcsány-csomaggal, a felpörgő inflációval, az elbocsátásokkal, az általános sarccal, ami azért kell, hogy betömködjék azokat a lyukakat, amiket éppen a kormány idézett elő az ország eladósításával.
A Fidesz alelnöke elmondja: a kormány az elmúlt négy évben annyi adósságot halmozott fel, mint a Kádár-rendszer összesen, aminek következtében jelenleg minden magyar állampolgárra egymillió forint adósság jut. De mára már kinyílt az emberek szeme, így az őszi önkormányzati választás az „igazság válasza lesz a hazugságra”. Remélhetően Szombathelyen is aktivizálják magukat az emberek, jobban, mint négy éve, amikor mindössze 48 százalék szavazott a városban.
„Most van egy tisztességes visszavágási vágy” – véli Schmitt Pál, hozzátéve, hogy „a demokrácia történetében most először vesszük komolyan az önkormányzati választásokat”.
Molnár Miklós programot ismertetett
A fórum második részében Schmitt Pál afféle riporteri szerepet vállal magára, kérdéseket intézve a Fidesz, a KDNP és a Pro Savaria közös polgármesterjelöltjéhez. A „kérdések” természetesen úgy vannak előkészítve, hogy Molnár Miklós beszélhessen magáról és kifejthesse a csütörtökön ismertetett választási programját.
Mindez elvileg egy fokkal érdekesebb lehetne, mint Fidesz erőtlen és fantáziátlan központi propagandája, de alaposan levon az értékéből, hogy csak nagyon a felszínt kapjuk, meg hát a baráti közeg miatt sincs különösebb tétje az elhangzottaknak. Ha a helyi Fidesz PR-osa lennék, arra azért felfigyelnék, hogy a Szombathely kártya említése – egyedüliként – tapsot kap a jelenlevőktől.
Az eladósodásnak és a mai városvezetésnek kritikáját nem részleteznénk újfent, már csak azért sem, mert elégszer tettük ezt korábban, no meg újdonság nem is hangzik el. Hasonlóan nem térnénk ki a programpontokra, hiszen tegnap írtunk róluk részletesen, ráadásul a polgármesterek vitájáról készülő anyagunk is valamikor a hétvégén kerül fel a lapunkra.
Az est érdekesebbnek számító epizódja, amikor újfent előkerül: Ipkovich György azért mondta le az eredetileg a múlt péntekre esedékes polgármesterjelölt-vitát, mert Budapestre utazott, hogy a MOB rendkívüli ülésén szavazzon Schmitt Pál sorsáról. A hallgatóság erre a hírre hallhatóan felszisszen. Az érintett először kijelenti, nem szereti összekeverni a politikát és a sportot, de aztán mégis elmondja véleményét, mely szerint Szombathely sportváros, mindig szeretett idejárni, kiállt a megbotlott atléták mellett, mindig igyekezett az itt dolgozó sportvezetők kérését teljesíteni. „Így félig meglepetésként ért, hogy a város polgármestere azon szervezkedett, hogy engem el kell mozdítani. Hogy hova szavazott, azt persze nem tudom” – fogalmaz óvatosan Schmitt Pál.
Kis vallomás
A fórum után mindössze egyetlen hallgatói kérdés hangzik el: mit kezd a polgári oldal azzal a ténnyel, hogy a kormány előrébb hozza a nyugdíjasnapot. Nem is maga a válasz a figyelemre méltó, mely szerint „az embereket nem lehet korlátlanul félrevezetni”, hanem az a beismerés, hogy „talán elkövettünk hibát, amikor tavasszal olyan sokáig fent hagytuk a Rosszabbul élünk, mint négy éve plakátot.” „Igen” – mondja valaki halkan, egyetértően a teremben, aztán jön a Schmitt Pál-féle magyarázat, hogy senki sem szereti bevallani, ha rosszabbul él.
És ha már a beismeréseknél és vallomásoknál tartunk itt a végén: a Fidesz háza táján viszont éppen hogy el kellene belőle még jó néhány. Kérdés, ki kezdi el a sort.