Van úgy, hogy az ember úgy érzi valaminő katarzisként ható élmény hatására, hogy ezt így és csakis így érdemes csinálni. Térey János egy későbbi korban kétségtelenül tananyag lesz. (Vigyázat, igazi kultúrmélyvíz, csak úszóknak. – A szerk.)
Aztán meg van az úgy, hogy az ember úgy érzi valaminő katarzisként ható élmény hatására, hogy ezt így és csakis így érdemes csinálni. Szóval letöltök egy MP3-at, amelyen három unott hangú fickó egymást váltogatva ilyesféle szövegekben nyilvánult meg: „Ez a sötét férfi / a sörét alatt is a sörét érti. / Én meg egyébként tartom a böjtöm, / ha sapka lennék, nem lenne bojtom. / Borúmat, bosszúmat aszúba fojtom, / nem olyan yo élni folyton. / Szaporodik pajzán véremben a poison, / a Viván az Iván meg a Boyzone.” (Nyelvterület: A vidék fejlesztése)
Nyerő lépésnek bizonyult a Peer-Poós-Térey trió rapzenei próbálkozása (-> piaci viszonyok bináris cenzúrája), a Nyelvterület. Kutattam hát azon nyomban a tagok versei, prózái után, hogy ott mennyi van meg ebből a mentalitásból, magyarul: mennyire fedi a kettő egymást. Téreyé teszi leginkább.
Térey az éppen csak megboldogult 90-es évek költőnemzedékének talán legjelesebb tagja. A vele kapcsolatban már emlegetett klasszicizálódásnak most kézzelfogható jelére akadtunk, az eddigi verses munkásságának egy fedél alá rendezett kötetére.
Az az ő varázsa, hogy a privát tárgyi- és társas környezete, továbbá a város (főképp: BP és Debrecen) összemosódik az általában borongós lelkületével a töredékes történeteiben. Mindezt teszi azzal a fanyar humorral megspékelt kincstári pesszimizmusával és önmagát gyakorta belehelyezve egy hajdan volt kor névtelen figurájába. Vagyis egy beazonosítható stílusban. (lásd a neten.: Lengő teher alatt)
Jelen gyűjteményes-válogatott és roppantmód lehetetlen című kötetben már abban is megnyilvánul a vízválasztónak - és a véleményem szerint a zenitnek - számító, ’98-as Térerő és a jelenlegi válogatás közötti differencia, ha a szerző fotóit összevetjük egymással: Előbb a pesti ficsúr a kilencvenesekből, majd az utolsó fénykép a nagypapáról a 2. idejéből. És itt kell bevallanom, én a Térerő utáni kötetek verseit csak egy hányadát érzem a magaménak.
Továbbá hírlik, hogy ’01-ben abbahagyta vagy szünetelteti a verselést, mert nem kívánván elaprózni istenáldotta tehetségét kétoldalanként újabb és újabb címekre ácsingózó verselményekre, hanem valóban NAGY témákra vágyik.
Egy helyütt egy recenzens a szanaszét tördelt verses regény, a – grandiózus – Paulus (8/10) kapcsán és annak eredendő hibájául felrótta, hogy a hőn szeretett korunk (egyik) átka a türelmetlenség és a művek után kaparó határidők. És az is igaz, hogy egy, a maga jelenébe ágyazott ösztönélete okán és/vagy már magától a témától zsigerileg émelygő olvasó frászt kap, ha ötsoronként a kéziszótárt kell ragadnia. (Wittgenstein-citátum ide, Wittgenstein-idézet oda!)
Ehhez a vonulathoz tartozó és hasonlóan nagystílű és nehézkes mű a Punctum vizuális és művészeti-irodalmi folyóirat második számának képregényesített A Nibelung lakópark (9/10) drámarészlete. De említést érdemelnek a 2000-es sydneyi Olimpiára Peer Krisztiánnal közösen írt napi verses beszámolók, valamint az általa jegyzett Kosztolányi válogatáskötet is. De illik nem megfeledkezni a felbomlott időrendű, szürrealista elemektől sem mentes prózájáról sem: Termann hagyományai (10/10).
Jelen kötet első ciklusa (Introitus) egy önálló vers. A második címéül (Kétmalom utca 17.) a Debrecen címet is lehetett volna adni, merthogy a szülőváros a témája. A legendásan beszerezhetetlen Szétszóratás betiltattatott, letagadtatott, eltöröltetett, mert, mint azt a szerző ’96-ban lenyilatkozta: „zöldek még” (0/10).
Az útkeresés jegyében fogant A természetes arrogancia (8/10) bár tartalmaz emlékezetes poémákat, de a későbbiek tükrében még nem az, merthogy A valóságos Varsóval (9/10) veszi kezdetét, a másképpen, komorabban téreys „hadnagyos” történetekkel.
A Tulajdonosi szemlélet (10/10) és a Térerő (10/10) tetőzi be az eddigi életművet. Végre a 90-esekből valók a sztorik: debreceni, ó- és újlipóti, gyermekkori; aztán meg bulik, könnyed szociológia etc., továbbá rapszövegek. A 6. kötet a Drezda februárban (7/10). A második világháborúhoz való bizarr vonzódása, az abba a korba való alászállásban részint itt, e kötetben, részint pedig majd az ezt követő Paulusban erősödik fel. A gyűjteményest megelőző utolsó verses megnyilvánulása, a Platina (7/10) valahogy eddig még nem nyerte el a tetszésemet a maga rettentő komorságával, bibliai és politikai témáival/utalásaival, képek és zene általi ihletettségével stb.
Mindenesetre Térey egy későbbi korban kétségtelenül tananyag lesz.
Terjedelem: 362 oldal
ISBN: 9639487112
Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 2003
2600 forint