A nagy elánnal beharangozott szombathelyi Kistérségi forgatag még mindig nem biztosítja az elvárható kellő tömegvonzást, holott az ötlet jó, és a rendezvény minden eddiginél szervezettebb.
A hosszúra nyúlt, feszültségektől és indulatoktól telített esték után egy egészen másmilyen hangulat csapja meg a tudósítót szombat délelőtt a Fő téren. Az elmúlt hét eseményeire csak a diszkréten sétáló nagydarab, feketeruhás emberek látványa emlékeztet.
A felújított Fő téren épített nagyszínpad és az elé elhelyezett padok miatt az idén először tűnik valóban kulturáltnak a napközben zajló műsorfolyam, amely révén a szombathely környéki települések amatőr művészeti csoportjai mutatkoznak be, illetve szórakoztatják a nagyérdeműt. A térre érkezésünk pillanatában éppen a „sorkikápolnai boszorkányok” lovagolják a seprűt. A falu fiatalabb és idősebb hölgyeiből álló csoport műsorában Viagráról, férfiszerszámokról és hasonló pikáns témákról is esik szó, a produkció pedig nemcsak merész, de kétségkívül kreatív és humoros is. Hamarjában rommá is lesz a falusi színjátszó asszonyokról felépített sztereotípiám.
A folytatás már jóval ambivalensebb. A korábbi évek hasonló rendezvényeihez képest kétségtelenül jelentős az előrelépés szervezettségben és külcsínben. A megjelent községek képviselői immár nem egy bepállott nagyméretű katonai sátorba vannak bezsúfolva, hanem nyolc darab pofás, tematikusan berendezett rendezvénysátorba. Így a hangsúly a községekről magára a kistérség egészére, illetve annak jellegzetességeire, vonzerejére van kihegyezve.
A turizmus feliratú sátor a lovasturizmusra és a kerékpáros turizmusra koncentrál, a gasztronómia sátorban többek között vaskeresztesi bor, a toronyi kenyér és sorkifaludi rétes nyomul, míg a vendéglátás címszó alá néhány környékbeli szállás és étterem vonult ki. A kézműveseknek két sátruk is van, mintegy tucatnyian lehetnek jelen; van, aki csak a produktumot küldte, el, van, aki helyben is dolgozik. Van egy épített környezet fedőnevű sátor, ez magukról a településekről szól, illetve egy turisztikai rész, képekkel, katalógusokkal, szóróanyagokkal, térképekkel.
A sajtósátor meglehetősen puritán, egy igényesen kiállított ingyen könyvet jussolunk ugyan, de a kapott sajtóanyag igencsak vérszegény, háttér-információk helyett csak a kiállítók listáját találjuk rajta. Az meg ugye a sátrakon is fel van írva.
Így szétszedve és tematikusan összecsoportosítva a falvakat elsikkad maga a forgatag jelleg, ami önmagában nem baj, csak helyette – néhány valóban ötletes és látványos stand kivételével - még nincs jelen az a profizmus, amit egy ilyen típusú elrendezés megkívánna. Még a zsíros kenyér és a vörösbor sem fogy úgy, mint a korábbi években.
A szervezők jó nyomon járnak, csak mintha még mindig nem tudnák eldönteni, mit is akarnak, vagy nem mernék bevállalni, amit a külön sátorral megjelent oberwartiak. Ez utóbbiak ugyanis nem titkolják, a megjelenésből pénzt akarnak csinálni: mindenkire tukmálják a pofás palackokból öntött vörösbort és a hasonlóan igényes, magyar nyelvű katalógusokat.