Ipkovich György szerint egy politikusnál benne van a pakliban, hogy elégetik a fényképét, ő igazán dühös csak akkor lesz, ha kormos marad a járólap. Szombathely szocialista polgármesterét megkérdeztük az ominózus májusi balatonőszödi frakcióülésről, na és arról, hogyan is kellene nekiállni a városi költségvetés rendberakásának. Szó esett arról, mit csinálna másként, és azokról a projektekről, amelyek egy lehetséges második ciklusra maradtak.
Amikor augusztusban átadta a Fő teret, nem pont ilyen típusú rendezvényekre gondolt a Fő téren.
Hát nem. És nem is hiszem, hogy ez a Fő tér erre való. Minden tüntetés után végigmegyek, ellenőrizgetem, szedem a szemetet. Féltem. Különösen a padokat, amiket most raktak be, és még nem kötöttek meg. A múltkor a MIÉP-vezetőjét hívtam meg egy beszélgetésre. Azt hitte, politizálni akarok, pedig csak arra kértem, hogy amikor elmennek a térről, szedjék össze maguk után a szemetet. A veszélyesebbje egyébként nem is szombathelyi, a környékbeli városokból, még Zalából is jönnek. Szóval nem erre gondoltam, ennek ellenére a maradék pénzünkből most nekiálltunk a Király utcának és a Kőszegi utcának, ameddig eljutunk, eljutunk.
Hogy éli meg azt egy politikus, amikor a fényképet égetik?
Benne van a pakliban. 1990 óta vagyok politikus, nálam nem az a divat, hogy amikor kicsit bajban van a pártom, akkor átlépek egy másikba. Szóval az nem érdekel, ha elégetik a fényképemet, de attól iszonyúan ideges tudok lenni, ha kormos marad utána az új járólap.
Ön ott volt azon az ominózus májusi frakcióülésen. Hogyan emlékszik vissza?
Egy főnök beszélhet így a beosztottjaival?
És is mondok néha cifra dolgokat. Meg úgy látszik, ahhoz is hozzá kell szokni, hogy az embert lehallgatják titkosszolgálati eszközökkel …
Önnek azt vetik a szemére vetélytársai, hogy pártkatona, a város érdekeinél előbbre tartja a párt érdekeit.
Mondjanak konkrét dolgot.
Leginkább a régiós szavazást és a Gyurcsány-csomagot hozzák fel.
A régiós szavazásban nem vettem rész, ezt le lehet ellenőrizni az interneten, a Gyurcsány-csomaggal meg az van, hogy ha akarok négysávos utat és beruházást, azt nem mondhatom, hogy a hozzá vezető utat nem szeretném. Megmondták az EU-ban világosan, hogy a 8 000 milliárdot csak akkor kapjuk meg, ha hozzátesszük a magunkét. Akkor most, kérdezem én, ki szavaz a város ellen?
Így a ciklus végén visszatekintve, mi az, amit másként csinálna?
Sok mindent. Ezek nekem is tanulóévek voltak, sok dolgot meg tudtunk csinálni, sok mindent nem, mert nem jól álltam hozzá. Ilyen például a repülőtér ügye, amiből az a tanulság, hogy nem szabad elhinni, hogy piaci alapon lehet repülőteret csinálni. Így most logisztikai központot tervezünk, amit támogat az EU, annak keretében szeretnénk a repteret megvalósítani. A kulturális intézmények átszervezésénél is állandó politikai konszenzusra kényszerültem.
Mire a legbüszkébb a ciklusból?
A programpontokat olvasgatva az jutott eszembe, hogy nem lehet arról hallani, hogyan is születnek ezek a programok. Van mögötte egy team, vagy hogyan megy ez?
Ezek úgy lerakódnak az emberben. Az európai nyüzsgésemből például rájöttem, hogyha mi nem tanítjuk meg angolul a fiatalokat, akkor nem lesz belőlük teljes értékű ember. A bérgarancia alap sem nekünk jutott eszünkbe: ez amerikai mintára lett beemelve. De a programpontok többsége – az útfejlesztéstől kezdve az oktatásig - már benne vannak a korábbi nyilatkozataimban. Amikor program kellett, akkor összeállnak. Nem tíz van belőle egyébként, sokkal több.
Minden polgármesterjelölt programjában szó van a második ipari parkról. Ugyanakkor az elmúlt években nem törték össze a befektetők a kilincset.
Valóban nem, de szeretném, ha összetörnék, és ezt kizárólag az útfejlesztéssel tudjuk elérni. Ez nem közlekedési, hanem stratégiai kérdés. A szlovák ipari területekről származó termékeket 2004-től erre viszik a koperi kikötőig, mert gyakorlatilag nincsenek határok. Elmentem, megnéztem, mi épül Nagyszombaton, a testvérvárunkban: egy Peugeot-összeszerelő üzem. Odaviszik az alkatrészt, ott összeszerelik. Ennyi. Tulajdonképpen nem jelent nagy hozzáadott értéket. Ez azt jelenti, hogy az igazán értékteremtő alkatrésztermelés és fejlesztés nem ott történik. Arra bazírozok, hogy ezek az alkatrészgyártók előbb-utóbb megjelennek a szállítási útvonalak mentén, és a folyamat öngerjesztő lesz. A LUK mostani felfutása már ennek a jele. A mostani ipari park egyébként azért telt be, mert a Fidesz a területeket korábban kereskedelmi célra értékesítette, a Tescótól kezdve mindenki az ipari parkunkba települt bele.
Jelenleg évente 600 milliós a város működési hiánya, jövőre 980 millió forintot kell visszafizetni. Azért itt van egy kis hézag.
Én azt mondom, elsődlegesen plusz források után kell nézni. A városnak van 60-90 milliárd forintnyi ingatlantartaléka, de nem akarjuk áron alul eladni őket. Ezért sem váltunk meg tőlük korábban. A Fidesz úgy gondolja, adjuk el a repteret, és akkor majd abból törlesztjük a hitelt, élünk majd Marci Hevesen. Ezzel viszont a jövőnket élnénk fel. A város intézményrendszeréhez hozzá kell nyúlni. A kulturális intézmények esetében fel kell számolnunk a párhuzamosságokat. Meg kell határoznunk, hogy milyen feladatokat hogyan finanszírozunk, aztán az intézmények és szervezetek pályázzanak ezek ellátására. Az oktatási rendszert is át kívánom alakítani, de csonkítani nem szeretném. Mindenki azzal jön, hogy egy-két peremkerületi iskolát „nyiszz”, aztán annyi. Ez nem egészen így van: 20-30 millió forintot lehetne megspórolni egy ilyen bezárással, ugyanakkor ezeknek az iskoláknak más funkcióik is vannak: délutáni szakkörök, egyebek. Egy iskola nem egy termelő egység, amit, ha gazdaságtalan, akkor be kell zárni. Inkább azon kell gondolkodni, honnan lehetne plusz forrásokat behozni az oktatási rendszerbe. Ilyen például a tervezett ingyenes angoloktatás, ami keretében a környékbeli településekről bejáró diákok után lehetne pénzt beszedni. Persze azt is át kell gondolni, miért tartunk közalkalmazottakat nem pedagógusi állásban, két hónap nyári szabadsággal. A sportegyesületeket is hozzá lehetne rendelni valamely oktatási intézményhez, ahogy Nyugaton is van - jelentős költségeket takarítva meg ezzel.
Miért kellett ezekre négy évet várni?
Azért, mert mielőtt az intézményrendszerhez hozzányúlunk, szeretnénk komolyan megismerni a problémát. Ezen a területen félek a kapkodástól. Például a középiskolák esetében a tanulók körülbelül fele nem szombathelyi. A feladat – ahogy máshol is – a források begyűjtése, és nem az intézmények lemészárlása. A vendéglátó-ipari szakközép majdnem befizetője a rendszernek, és nagyon jól megy a Hefele is. A csapkodás helyett inkább várjuk meg, hova fut ki a rendszer. A kultúrafinanszírozás esetében pedig úgy érzem, egyre jobban meg tudjuk szólítani a helyi cégeket.
Melyek azok a folyamatok, fejlesztések, projektek, amiket elkezdtek ebben a ciklusban, és nagyon szeretne befejezni egy lehetséges másodikban. Mondhatni: szívügyek.
A kulcskérdés a közlekedés, azt szeretném elérni a kormánytól, hogy ez a 86-os fejlesztés mindenképp elinduljon a vasúttal együtt. Aztán ilyen a termálfürdő, amit tovább kell vinni. A tervek nagyjából készen vannak. Mivel 4 milliárd forintunk soha nem lesz egyben, így 500-800 milliós lépésekre lesz lebontva a folyamat. Ha tudunk külső pénzt szerezni, az jó, ha nem tudunk, ennyit is elő tudunk teremteni. Szeretném befejezni az orosz laktanya visszaadási folyamatát: ide egy tudásparkot tervezünk, ahol részben oktatás, részben az itteni elektronikai cégek kutatás-fejlesztési tevékenysége folyna. A tervezés-előkészítés már elkezdődött. Szeretném továbbfolytatni a belváros rekonstrukcióját a Kőszegi utca jelentős régészeti leletekre építve, megszerezve a Savaria Szállót, ami például ideális színház lehetne. Az Iseumot is megterveztettük, és továbbra is téma az Ady téri buszpályaudvarnak a vasútállomás mellé költöztetése.