Két és fél milliárd forintért épített új üzemet Sárváron a Sága Foods. A csütörtöki ünnepélyes megnyitón nemcsak a földművelési miniszter, de az ALON is ott volt, hogy a beszédek és az állófogadás között megnézze, hogyan is készül a Füstli virsli. Látott ön már szkafanderes Vas megyei újságírókat?
A szokásos üzemavatásnál nemcsak a gondosabb szervezés és az átlagosnál látványosabb külsőségek jellemezték a Sága új üzemének avatását, de a megjelentek nagy száma is arról tanúskodott, a vasi kisváros életében fontos nap volt csütörtök. Habár a sárvári VIP-vendégek felismerése terén kevésbé mozgunk otthonosan, mindkét politikai térfélről beazonosítottunk egy-egy helyi reprezentánst: a szocialisták részéről Szabó Lajos országgyűlési képviselőt, míg a Fidesztől Kovács Ferenc megyei elnököt szúrtuk ki a megjelentek közül.
Az esemény fontosságát az is jelezte, hogy azon Gráf József földművelési miniszter is megjelent. Beszédében állást foglalt a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar mellet, mondván: „Magyarország agrárország marad’. A késhegyig menő európai piaci harcok és a változó hazai fogyasztási szokások megkövetelik a legjobb minőségű, magasabb feldolgozottságú termékeket, mint amilyeneket a Sága is gyárt – hangsúlyozta.
Sárváron Európa egyik legmodernebb gyára épült fel – mondta a miniszter – aki hozzátette, a közelmúltban Gyermelyen kétmilliárdért újították meg a tésztagyártást, jövő héten pedig egy Pick-üzemet avatnak a Dél-Dunántúlon, amely szintén a földrész egyik legjelentősebb gyára lesz. A Sága Foods új zöldmezős sárvári üzemét a miniszter magyar gyárnak tekinti, hiszen itt magyar munkások, magyar alapanyagból magyar terméket állítanak elő.
Dénes Tibor, Sárvár polgármestere beszédében először a város elmúlt évtizedes fejlődését, gyarapodását idézte fel, majd elmondta: az új üzem elsősorban a munkahelyek miatt fontos, de nem elhanyagolható a város adóbevételeinek növekedése sem.
Tullner Attila, a Sága Foods vezérigazgató-helyettese néhány igencsak figyelemre méltó tényre és számokra hívta fel a vendégek figyelmét. Megtudtuk, hogy a Sága Magyarországon már piacvezető a virsli kategóriában, és ezt célozta meg a párizsi piacán is.
A cég nevéhez olyan innovatív kategóriateremtő slágertermékek fűződnek, mint a Füstli virsli és a Selyemsonka
A cég Sárváron tíz év alatt több mint 15 milliárd forintot ruházott be és 700 új munkahelyet hozott létre. A csütörtökön átadott új gyáregység 2,5 milliárd forintba került, részben saját beruházásban, részben pályázati támogatásból. Egészen elképesztő adat, hogy a cég számításai szerint mindez két év alatt (!) megtérül. A 5 ezer négyzetméteres üzem magas fokon automatizált, ennek ellenére 112 új munkahelyet jelent. Az új gépsor termelékenységére jellemző, hogy azon óránként 36 ezer virsli készül el. Az üzemet már most úgy alakították ki, hogy gondoltak a későbbi fejlesztésekre is.
Bármennyire is érdekesesek voltak a fenti számok, a nap igazi izgalmai csak ezután jöttek, legalábbis azoknak, akik részt vettek a szalagátvágás után rendezett üzembejáró túrán. A sajtó sokat látott képviselői is meglepődtek azokon az élelmiszerbiztonsági előírásokon, amelyek alapján először le kellett vetni az órákat, ékszereket, majd a cipőnkre és a fejünkre zacskószerű valamit húztunk, testünkre pedig egyszer használatos overallt. (A csoportvezető az ALON-nak elmondta, az itteni munkások munkaruhája nem egyszer használatos, de minden nap végén megy a mosásba és a vasalásba. A hajat és arcot takaró egyenruhák miatt az itt dolgozók a városban testalkatuk és járásuk alapján ismerik meg egymást.)
Mindezek után léphettünk be – szigorúan vezetett csoportokba osztva - az új üzembe. Miután alaposan kicsodálkoztuk magunkat fotogén külsőnkön, teremről teremre végigvezettek minket azon a részen, ahol a Füstli virsli készül. Nos, az élelmiszertechnológiai szakmai kérdésekbe ne bonyolódjunk bele, maradjunk annyiban, hogy az egész új üzem úgy néz ki, mintha egy tradicionális hurkatöltést összekombinálnánk a NASA kutatólaboratóriumával. Azaz lehet látni, hogy éppen hol is tartunk a hagyományos folyamatban – töltelék készítése, keverés, bélbe töltése, szárítás stb. – csak az egészet a termek közepén álló automatizált gépek végzik, méghozzá úgy, hogy mind a padló, mind a berendezések a műtők steril világát idézik, ráadásul mindenki fehér „szkafandert” visel.
A tisztaság és az űrfilmeket idéző, magától záródó ajtók mellett legfurcsább az, hogy a nagyméretű helyiségekben alig van ember. Nyilván mindez az ünnepi beszédekben említett automatizálás következménye, de akkor is furcsa, mint ahogy az is, hogy habár még jelen van a hagyományos szalag melletti robotmunka is, de a munkások zöme afféle megfigyelőnek tűnt.