Puskás Ferenc 1927. április 2-án született Kispesten. A világhírű balösszekötő 1942-től a Kispesti Atlétikai Clubban, majd jogutódában, a Budapesti Honvédban játszott, 349 bajnoki meccsen 358 gólt szerzett, ötször lett bajnok, négyszer gólkirály. 1945-ben, 18 évesen már tagja lett a válogatottnak, 84-szer öltötte magára a címeres mezt, és 83 gólt lőtt.
Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert csapatnak, az 1954-es világbajnoki második gárdának, az évszázad mérkőzésén, az 1953-as angol-magyaron 2 gól lőtt. 1956-ban elhagyta az országot. Spanyolországban telepedett le, 1967-ig a Real Madrid csatára, 179 meccsen 154-szer talált az ellenfél hálójába. Hatszoros spanyol bajnok, BEK és Világkupa-győztes lett a királyi gárdával.
Edzőként Görögországban, Szaúd-Arábiában, Chilében és Egyiptomban is dolgozott. 1981-től kezdve egyre többször látogatott haza, 1993-ban néhány hónapig a válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. 2000-óta a Kútvölgyi Kórházban kezelték. A budapesti Népstadiont 2002-ben nevezték el a magyar futball legnagyobb legendájáról Puskás Ferenc Stadionnak.
Az utóbbi években a Kútvölgyi Kórházban kezelték, ott hunyt el pénteken reggel. Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta. (radio.hu)