Tegnap megnyílt egy újabb kamaraszínház. Színház a színházban, meg színház az egész világ: legalább is az egész Szombathely.
Az utolsó csengetés előtt érek a Hemóba, amikor azt mondja az ottani régi színházi motoros, hogy az avatás a konkurenciánál, az MSH-ban. Már annyi színház van Szombathelyen, nem csoda, ha eltévedek, ha nem nézem meg alaposan a meghívót. Az MSH-ban kétségbeesetten keresem a kamaraszínházat, minden lukba benézek, még meglehetősen ingerszegény dohányzóhelyiségbe is, amikor karon fog Szabó Gábor alpolgármester adjutánsa, és a küzdőtér felé vezet. Én küzdök: nem oda akarok, ő meg erősködik, hogy dehogynem oda akarsz. És tényleg, egyszer csak ott sátorlik előttem a Kamaraszínház.
Eddig volt szabadtéri színház, meg kőszínház (Szombathelyen ezidőtájt az nincs), most meg feltaláltuk a függönyszínházat. Ezt onnan lehet felismerni, hogy formabontó módon nem csak a színpad előtt van firhang, hanem a nézőtér körül is, a másik jellegzetessége, hogy nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé épült, viszont villanyos, gombnyomásra működik, azaz revüfüggöny módjára felhúzódik, hanem színházni, hanem röplabdázni, bálozni, vagy táncversenyezni szottyan kedvünk.
Korrekt iparosmunka, tízmillió nem is sok érte, főleg hogy ebből hatot a kulturális tárca adott, négyet meg az MSH rendezvényház saját keretéből gazdálkodott ki. Az igazgatónő Valaska Andrásné elmondja, azért lett háromszázötven férőhelyes kamaraszínház, hogy ne kelljen lemondani a harmadházas előadásokat se az 1200 embert befogadó teremben. Egyébként megéri ezeket is megtartani, függönyszínház kérdése az egész. Kérdem: nem lehetne a kiselőadásokat egy kisteremben megrendezni, van ebből a városban néhány, ő meg kezét tördeli, hogy miért mindig az MSH-t bántjuk.
Nem bántásiból mondom, de az utolsó előtti sorból a színészeket csak deréktól felfelé láttuk, viszont amikor az előttünk ülő kolléga fejéből nőttek ki a zöld lézersugarak, az mindenért kárpótolt. A lézerszínházból ennél többet nem is nagyon láttunk, mert a szemünkbe sugarazást nehezen viseljük. Még akkor is, ha az egy echte szombathelyi találmány. Nagy, a terem tán kicsi is hozzá.
Szabó Gábor alpolgármester, mielőtt elvágta szalagot, elmondta, hogy a szakemberek is az MSH-t találták a legmegfelelőbbnek színház számára. Biztos, hogy ilyenre gondoltak?