Borfőzés az Uránia udvarban - Megáll az ész

Pénteken déltájban a borszaküzletből cipelem a háromszor két liter soproni vöröset, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a nedűt este feláldozzuk a forralt bor készítés oltárán.

A Fő tér sarkán két médium két médiamunkásával futok össze, akik kissé csodálkozó szemekkel nézik a nagy málházást, mondván, ők nem is tudták, hogy este lesz ilyesmi. Kár – gondolom.

Hogy számunkra se legyen olyan egyszerű a kivonulás, péntek este zajlik a közmeghallgatás a városházán, amely komoly logisztikai feladat elé állítja a szerkesztőségünket. Meg kell oldani a váltott tudósítást, aminek következményeként szegény Morn kollega ott reked a díszteremben, és mire kifacsartan a tett színhelyére ér, már a bogrács takarítása folyik.

Ettől függetlenül is meglehetősen kaotikusra sikeredik az indulás: okulva a tavalyi tapasztalatokból, külön szatyor gyújtóssal és fenyőlécekkel érkezem a helyszínre, ám miközben a tűzgyújtás technológiájára koncentrálok, kihullik a fejemből a szűrő, fakanál, víz kiegészítő felszerelés.

Mire kis futkározás után minden megoldódni látszik, meglepésre látom, már ég a tüzünk. „A tűzoltók gyújtották be nekünk!” – közli csapatunk egyik hölgytagja. Először nem áll össze a kép, mármint hogy a pandúrok miért álltak át hirtelen a rablók oldalára, aztán kiderül, a mintegy fél tucat egyenruhás nem az Uránia udvar épségét őrzi, hanem ők is bort forralni jöttek.

Viszont rajtuk kívül nem sokan mások. Összesen három társaság négy csapata jött el az idén, ami némiképpen lehangoló, hiszen tavaly, az akkori háborús állapotokat idéző Fő téren ennek a többszöröse dagasztotta a sarat. „Délelőtt három csapat mondta le a részvételt” – közli érdeklődésünkre Szabadfi Zoltán, a Tourinform iroda munkatársa, az esemény főszervezője.

„Az embereket igazából más már alig érdekli, csak a pénz, meg hogy legyen plazmatévéjük és nagyobb autójuk, mint a korábbi” – ezt a konklúziót viszont a csapat egy másik hölgytagja vonja le. Van benne valami.

Mindez a megjegyzés azonban láthatóan nem vonatkozik az ALON-közeli emberekre. Mert amikor elkezdjük forralni, kevergetni, fűszerezni, hígítani, dúsítani, bűvölni, és nem utolsósorban kóstolgatni a bogrács tartalmát, kis csapatunk hirtelen dinamikus növekedésnek indul. A szerkesztőségi munkatársakon kívül megjelennek a bloggerek – többekkel most találkozom élőben először, soha rosszabb alkalom -, a barátok, a családtagok, a barátok családtagjai és a családtagok barátai, és még mások is, amelynek következtében tüzünk körül kisebb népgyűlés alakul ki: a szaporodó városi kamaraszínházak valószínűleg örömmel vennék ezt a közönséglétszámot.

Később megérkeznek az eseményre a sima érdeklődők is, a jelenlevők létszáma nagyjából megközelíti a tavalyiét, azzal a különbséggel, hogy a kóstolóra most mindössze négy helyen van lehetőség.

Be is pánikolunk kissé – már amennyire pár liter bor elfogyasztása után lehet pánikolni -, nehogy még zsűrizés előtt elfogyjon a nedű.

De ügyesen sáfárkodunk, a joviális zsűri számára még marad egy kevés. A két európai borlovag hosszan és nagy szakértelemmel csócsálja a produktumot, miközben mi pogácsával próbáljuk megvesztegetni őket. Ez utóbbira egy pontot mindenképpen megígérnek.

A többi csapatra várni kell egy kicsit, közben megy a barátkozás és a társasági élet, a tűzoltókkal megbeszéljük a bulvárújságírás gyomorforgató vetületét, egymás között a heti élményeket, olykor bűntudatosan megcsöngetem a városházán csücsülő Morn kollegát. Aki pedig kételkedik az internet és a blogok közösségteremtő erejében, az nézze meg a helyszínen készült képeket.

A zsűri végül felfedi a kártyáit. Az ALON képviselője büszkén veszi át a megosztott harmadik helyért járó díjat, egy óriási üveg bort. „Azért ezt ne forralják meg” – mondja kézfogás közben hamiskásan mosolyogva a zsűri elnöke. Megígérjük, hogy nem. Ami a szakmai vetületet illeti, ha jól értettük, az idén az első helyet a fahéj miatt vesztettük el, túl sokat vagy túl keveset tettünk bele.

Mivel az első helyezett tűzoltók színházbérletet nyertek, egy rövid egyeztetés után úgy döntöttünk, jövőre is megelégedünk a harmadik hellyel.

Az eredményhirdetés után még közel sem lett vége az estének. Meglepetésműsorként egy tűzszínházi produkció kerekedik a verseny színhelyén, aminek érdekes hangulata van a csípőssé váló decemberi estében.

A közben a teljesen kiszáradt bogrács utánpótlását a társaságunk fiataljai oldják meg, elfutnak a Sparba, és egy ötliteres palackkal térnek vissza, benne állítólag bor.

Kábé negyedóra alatt felforraljuk, ízesítjük, majd kábé tízperc alatt megisszuk. Szerencsére a zsűri ebből már nem kap.

Korábban: Forraltbor-verseny, avagy nincs csúnya Fő tér, csak még nem ittál eleget