Lakossági fórum: Harc az Eötvös iskoláért

Előkészületek

Az iskola előterében már ötkor nagy a sürgés-forgás, gépelt papírszeletek cserélnek gazdát, folyik az előre megírt kérdések memorizálása, majd az iskola igazgatója ad ki taktikai utasításokat a két egybenyitott tantermet félig megtöltő szülői karnak: Csak szülők kérdezhetnek, maximum öt percben, lehetőleg azt, ami a papírokon van. Lehet „őket”, mármint az elöljárókat támadni, akik védjék meg magukat, de más intézmények neve ne hangozzék el – instruál az intézményvezető, dr. Tóthné Gáspár Mariann.

Fél hatra telt ház, és megérkezik Heckenast Gusztáv, az oktatási osztály vezetője, munkatársa Husztiné Huszár Lívia, Rettegi Attila (Fidesz), az oktatási bizottság vezetője és Czeglédy Csaba alpolgármester (MSZP). Ő kezdi a fórumot: Az oktatási osztálynak feltett kérdésére, mármint hogy lehet-e megszüntetni óvodát, iskolát, középiskolát a hivatal szakembereinek válasza az volt: általános iskolát igen. Azért az Eötvöst, mert itt az átlag felett van az állami normatíván felül nyújtott önkormányzati támogatás, 260 ezer forint (az átlag 148 ezer forint). Ezt a szentkirályi übereli 293 ezer forinttal (ezt is a megszűnés fenyegeti), illetve a Nyitra utcai ÁMK iskolája, amely 340 ezer forintba kerül a városnak gyerekenként, évente.

Mért pont ezt?

Az egyik szülő azt veti fel, ugyan mi másért szüntetnék meg épp az Eötvöst, ha nem azért, mert már valaki kinézte magának az épületet. Czeglédy ezt cáfolja, és a szakemberek véleményére hivatkozik, amelyek szerint ez az egyik iskola, amit meg lehet szüntetni.

Ebben ki is merül az alpolgármester érvkészlete, pedig készülhetett volna, hiszen a szülők ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, amelyeket a közmeghallgatáson is. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy mi lesz az itt működő kis létszámú osztályokba a nevelési tanácsadó javaslatára beíratott sajátos nevelési igényű gyerekkel? Az egyik anyuka azt mondja, nem kívánja az alpolgármesternek, hogy neki is diszlexiás gyereke legyen, akinek nem csak a tanulás okoz problémát, hanem más iskolában folyamatosan megalázásban is volt része a jobb képességű osztálytársaktól és pedagógusoktól egyaránt. De ha mégis ilyen gyereke lesz, azt írassa azt Eötvösbe, itt jó kezekben lesz.

Vissza oda, ahonnét jöttek?

Az se tetszik a szülőknek, hogy jórészt abba az iskolába irányítanák vissza a gyereket, ahonnét épp a fenti okok miatt hozták el őket. A cigánygyerekek érdekében is volt felszólalás, az egyik szülő roma-kérdést próbált próbált kreálni az esetleges iskolabezárásból. (A mellettem ülő napközis tanítónőtől megkérdeztem, hogy honnan tudják a szülők, hogy az idejáró gyerekek hatvan-hetven százaléka cigány. A tanító tudván, hogy nem ildomos a gyerekeket etnikum szerint számon tartani, azt mondta, óvatos becslés szerint ennyi a cigánygyerek.)

Szociális kérdések oktatási vitán

A másik súlyponti kérdés volt, hogy ki fizeti ki a gyerek buszoztatását, a szülők ezzel kapcsolatos költségét? Hogy fut háromfelé egy háromgyerekes anyuka? Volt szülő, aki szerint a felszámolás is pénzbe kerül, ezt el kellene elkerülni. Bezáráson kívüli javaslat esetén hajlandóak a szülők is kompromisszumot kötni az önkormányzattal. Volt, aki azt vetette fel, hogy a város ne támogasson sportegyesületeket, ha az iskolákra nincs pénze.

Túl a Perinten

Horváth Zsolt (Fidesz) a körzet képviselője térképen mutatta meg, hogy a Perinten túli terület egyetlen iskolája szűnne meg az Eötvössel, míg a lakótelepeken (Olad, Derkovits) egymást érik az oktatási intézmények, a Nyitra utcai ÁMK-t pedig azért nem fenyegeti veszély, mert az egy erős szavazattal rendelkező szocialista képviselő körzetében van. Más megoldást kell keresni: a tagiskola-javaslatot tudná támogatni.

Rettegi Attila, az oktatási bizottság elnöke szerint is ez lenne a megoldás, el is hangzott oktatási bizottság ülésén, ám ez kimaradt a legújabb munkaanyagból. Czeglédy Csaba biztosította a két képviselőt és a szülőket, hogy bekerül ez a lehetőség is az alternatívák közé. Mivel a buszkérdésre nem tudott érdemi választ adni az alpolgármester, a szülők megkérdőjelezték az egész reformmal kapcsolatos kompetenciáját.

Megszólalt a szakma

Felszólalt Vidonyiné Sólymos Rita, a Nevelési Tanácsadó vezetője, aki elmondta, hogy statisztikák szerint a gyerekek 10-15 százaléka részképesség-zavarral küzd. Képzésük az integrált oktatás keretében megoldható lenne, ha lennének erre megfelelő körülmények, de ez a gyakorlatban nem valósul meg a nagy létszámú osztályokban, és speciálisan felkészített pedagógusok híján. Ezért szakmai érvek szólnak a kis létszámú osztályok fenntartása mellett. Azt is felvetette, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 70-80 százaléka a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek közül kerül ki, mert nem találják meg a helyüket a társadalomban. Gondolni kell arra is, hogy a mostani takarékoskodásnak később mi lesz az ára.

Hende Csaba országgyűlési képviselő ugyanerre a problémára fókuszált hozzászólásában, és kérte hogy a város országgyűlési képviselői ne szavazzák meg a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásáért járó kiemelt állami normatíva megszüntetését.

Válasz nincs

Heckenast Gusztáv osztályvezető szerint a kis létszámú osztályok pedagógussal együtt mennének át másik iskolába. (A szülők pfújoltak, mert épp ebből az iskolából hozták el sokan a gyereküket.)

Arra, hogy miért pont ez az iskola szűnne meg, a város 600 milliós működési hiányának felemlegetésén kívül nem született érdemi válasz az alpolgármester részéről.

Mit is akarunk?

A fórum egyik résztvevője, Czeglédy Csaba alpolgármester levélben reagált a cikkíró felvetéseire. A levél itt olvasható.

A fórumra mind Czeglédy Csaba, mind az oktatási osztály teljes mértékben felkészületlenül érkezett, pedig a közmeghallgatás után tudhatták, mire számítsanak. A szülők indulata érthető, emberi reakció, ráadásul laikusként is (azért gyanítom volt ebben tanügyi segédlet is) rávilágították a reform hiányosságaira. Az első ebből mindjárt az, hogy minden van a reformban, csak gyerek nincs.

Nem szakmai, hanem politikai kérdés, hogy eldöntsük: milyen felnőtteket akarunk ebben a városban. Talán abban van konszenzus, hogy magasan képzett, művelt és magabiztos polgárokat akarunk. (Túl a humánus megfontolásokon, ha már pénznél tartunk: csak tőlük lehet visszaszipkázni a közösség által beléjük fektetett pénzt. Egyébként oktatásügyben minden más megfontolásból adott fillér kárba vész.)

Meg kellene nézni, hogy ehhez milyen gyerekek állnak rendelkezésünkre, és mit kell velük tenni, hogy olyan felnőttek legyenek, akik megfelelnek a víziónknak. Meg kellene határozni, hogy mi ebben a szülő és mi a közösség feladata és felelőssége, hogyan lehet megosztani a terheket.

Abban sose lesz konszenzus, hogy melyik iskolát zárjuk be, de 17 évvel a rendszerváltás után talán el kellett volna érni azt, hogy tudatosítsuk a polgárban, hogy az önkormányzat nem egy tőle független dolog, és hogy a járdahiány és az oktatási rendszer fölösleges kapacitásainak fenntartása között van némi összefüggés.

Úgy látszik, nem csak a szülőket sokkolja a reform, hanem az egyébként nagyon fegyelmezett, higgadt alpolgármestert is az arra születő szülői reakció. Czeglédy az értelmes, meggondolandó ötletekre, például arra, hogy ne a gyerekek, hanem a tanárok utazzanak, annyit se mondott, hogy bikkmakk. Egyébiránt elég jól viselte a sértéseket. Viszont az, hogy mindig az unalomig ismert fiskális érveket mantrázta, az a beszélgetőtársak, azaz a szülők lebecsülését, a problémaérzékenység hiányát jelzi. És persze a szakmai információk teljes hiányát, ami egy oktatási alpolgármesternél elég nehezen tolerálható.

A sajátos nevelési igényű gyereknek a város egy speciális iskoláját (Aranyhídra gondolt feltehetően, bár ki nem mondta) felajánlani dilettantizmus. Itt értelmileg sérült gyermekek (sztenderd szól arról, ki minősül értelmi sérültnek) oktatása, fejlesztése folyik kitűnő, mondhatni világszínvonalon, ám a sajátos nevelési igényű gyerekek átlagos IQ-val, vagy annál magasabbal bírnak - ha nem az lenne nekik, eleve az Aranyhídba tanácsolnák őket -, csak épp részképesség-zavarral küzdenek, azaz gondjaik vannak az olvasás, írás, számolás elsajátításával, vagy egyebekkel. Ezen lehet javítani, és az érintett gyereket a „normál oktatásba” integrálni, sőt épp ez a cél. Világszerte, az egyetemkig bezárólag. (Az Eötvösben az alsósoknak indítanak kis létszámú osztályokat, a felsőben már ők is a nagy létszámúba járnak.)

Megjegyzem, lehetne az Aranyhídban speciális osztályokat indítani, de ez egyenlő lenne ezeknek a gyerekeknek a diákéveken túlmutató szegregációjával. Ezt azért tudnia kellene egy szakmai kérdésekben kevéssé járatos politikusnak is. (Bármelyik érintett szülő öt perc alatt érdemi információkat tud a problémáról adni, nem beszélve a szakemberekről.)

Ugyanakkor romakérdést csinálni mind a szülők, mind a roma önkormányzat részéről álszent felvetés, hiszen ez nem roma iskola. Lehetne az, kérhetné ezt a státuszt, ahogy bármelyik etnikum kérheti, pluszpénzt is hozna, ám nem biztos, hogy ez növelné az iskola népszerűségét, ezért ezt borítékolom, soha nem fogják kérni. (Cigány szomszédaim nem járatják az Eötvösbe gyerekeiket, mert ott sok a cigány.) Ugyancsak kínos támadásra biztatni az intézményvezető részéről a szülőket: nem harc kellene, hanem józan vita, majd kompromisszum, amelyben az egyén is, és a közösség is vállal áldozatot jól meghatározható, egyéni és közös haszon reményében.

Kétségtelen, hogy nem lehet változatlanul hagyni egy város iskolarendszerét, ahonnét kétiskolányi gyerek fogyott el, és rövidesen még egy-másfél iskolányi kopik ki. Méltánylandó a népszerűségi listán mérhető politikai önfeláldozás, eltökéltség. De mint ez a szülői fórum is rámutatott, a problémát nem lehet egy szavazatnyi többséggel megoldani. Legfeljebb megszüntetni. El kellene dönteni, mi a cél.


Kapcsolódó: Oktatási intézményreform Szombathelyen: Hű, bele!