Nyílt levél a leányomnak

Azzal jöttél tegnap este, hogy kipusztulnak a jegesmedvék, mert olvad az Arktisz, ráadásul víz alá kerül a Temze. És hová lehetne írni nyílt levelet, hogy nem jól van ez így, az emberek nem látják, hogy elpusztítják a bolygót a jegesmedvékkel együtt, és mit tehetnél Te a levélíráson kívül. Én azt mondtam, kapcsold le magad után a villanyt, ne kérjél jövő karácsonyra kismotort, inkább biciklit, és mivel művésznek készülsz, alkoss és hass, ez a te dolgod, nem is kevés.

Azt is mondtad, hogy az én cigim is szennyezi a föld légkörét. Jogos a két pont. De biztos meglepődsz azon, ha azt mondom, a te licsievésed se egy kifejezetten környezetbarát tevékenység. Hiába szaglászol a spájz felé felé, Édes Gyerekem, a licsi nem a gyümölcsöstálban füstöl, kifüstölgi magát az már a hajó, röpülő meg kamion úton, amíg Ázsiából ideér a mi utcánkba. Jó, te gyalog hoztad, meg tömegközlekedéssel, még szerencse.

Látom, már nem is vagy oda olyan nagyon a licsiért, de a banánnal meg mandarinnal se sokkal jobb a helyzet. (Viszont van alma a szomszéd faluból, ha rákívánnál.)

Aztán az még hagyján, hogy amíg ideér, de amin idehozzák, az se semmi. Ki kell bányászni, olvasztani, hengerelni, kalapálni, hegeszteni, festeni, mindenféle vegyszerekkel bekenni, aztán suvickolni, majd ha tönkrement, újra fel nem használható részeit megsemmisíteni, ami fizikai képtelenség. (Egyébként elárulom, ugyanez a felállás a Greenpeace hajójával és az aktivisták láncaival is.)

De nem kell messzire menni, ez történik ám azokkal a csilivili új autókkal is, amelyekből – azt mondják – vegyél kétévente újat. De hogy valami egészen kézzelfoghatót említsek, a mobilod se egy matyóhímzés, bár az kisebb, ám az is van valamiből, amit egyszer ki kellett bányászni, meg amivel megcsinálták, azt is kellett egyszer olvasztani, hengerelni, esztergálni satöbbi.

Igazad van, a mobilod nem füstöl, meg a konnektor se jó esetben, ami igen, az az, ha benne hagyod a kenyeret a pirítóban.

De valahol mégiscsak eregeti a széndioxidot a levegőbe az az ártatlannak tűnő kis jószág, tán már kapizsgálod, úgyhogy ha aggódsz a jegesmedvékért, ne ejtsed félévenként a telkót vécécsészébe, légyszi.

Ha most azt mondod, hogy az embernek megtiltani nem lehet se a licsievést, se a mobilozást – igazad van. Azt is jól látod, hogy nem sokat segítesz, ha te leszel a világ egyetlen embere, aki nem használ naponta hajszárítót. Az is okos kérdés a részedről, hogy mi lenne a sok hajó-, mobil-, áram- és licsigyártó emberrel, ha nem fogyna annyi hajó meg mobil, áram meg licsi, miből vennének azok a szerencsétlenek hajót meg mobilt meg áramot, meg licsit.

Még mielőtt végképp elkeserednél, hogy márpedig akkor ennek úgy látszik így kell lennie, és nyílt levél helyett a jegesmedvék nekrológját kezdenéd el írni a wordbe, csak hogy megkíméld az esőerdőket a papírfogyasztás káros hatásaitól, megvigasztallak: a Golf-áramlatnak is annyi lesz, ha az északi-sarknak, így aztán befagy a Temze felett az óceán. Szólj a medvéknek, igyekezzenek arra evezni.