Egy okos, ingyenes képnézegető - Picasa

Nem sokkal ezelőtt a Google Desktopot teszteltük, és így utólag elárulhatom, már akkor a gépemen lapult a Google másik ingyenes alkalmazása, a Picasa2.

Mindkettő ugyanannak a filozófiának a végterméke, de az eredmény mégis jócskán eltér egymástól. A Google Desktop nem más, mint a Google keresőmotor saját számítógépünkre telepített – egy vagonnyi kütyüvel felturbósítható - változata, míg a Picasa egy képnézegető program. Ami összeköti őket, az az a programozói felismerés, hogy a számítópépet használók idejük jó részét azzal töltik, hogy keresnek valamit az adatállományoktól duzzadó, mára több száz gigabájtossá nőtt vincsesztereken. És míg korábban leginkább szöveges állományokat hajtottunk, mára a képek és a mozgóképek lettek a keresés célpontjai.

A Picasa nemcsak ennyiben különbözik a Desktoptól. Amellett, hogy segít a keresésben meg hogy képeket nézegethetünk vele, számos olyan funkcióval rendelkezik, melyek nagyon jól jöhetnek annak, aki ugyan nem professzionális kiadványszerkesztő, de esetenként belepiszkálna a képekbe, kicsit eljátszana velük.

A Picasa ingyenesen a Google oldaláról tölthető le. Magyarul is beszél, de ne keressünk külön magyar programot. Nyugodtan installáljuk a gépre az angolt, az felismeri az operációs rendszerünk nyelvét, és alapból már ezzel indul. Ha aztán kedvünk van törökre átállni, még később is megtehetjük.

A program telepítés után aztán nekiáll veszettül keresni, aztán mappákba gyűjti a merevlemezünkön tárolt álló és mozgóképeket (az összes fontos formátumot felismeri). Végeredményként egy tetszetős és roppant praktikus egészképernyős nézetet kapunk, aminek a baloldalán a mappáink szerepelnek időrendben, a jobboldali nagyfelületén pedig a mappákban található képek jelennek meg.

A nagy trükk az, hogy a mappák közötti váltáshoz nem kell kattintanunk: az egér görgőjével vagy a jobboldali csúszkával tudunk mozogni, mintha csak kis diafilmkockákat csavarnánk gyorsan. Így ha nem is emlékszünk, milyen fedőnéven és milyen mappába mentettünk annak idején egy képet, elég tudnunk, nagyjából mikor készítettük, és pillanatok alatt elő lehet keresni.

Az rajtunk múlik, hogy a program a gépünkön levő összes mappát figyelemmel kísérje-e. Ha így döntünk, akkor gyakorlatilag állandó megfigyelés alatt tartja a merevlemezünket, és lelkesen tárazza a be az új képeket, illetve felejti a törölteket. Tapasztalataink szerint ehhez azonban nem árt valami komolyabb vas, mert az öreg 800-as processzor még 256 megabájt memóriával sem bírta a teljes körű – kb. 20 ezer képre kiterjedő figyelést -, néha lefagyott a program. Ekkor kiiktattunk néhány soha nem változó mappát az állandó figyelésből, és ekkor megszűntek a fagyások.

Természetesen lehetőség van a finomabb keresésre is, a megtalált képet aztán ki tudjuk nagyítani, diaként levetíteni, nyomtatni, albumokra rendezni, cd-re másolni, exportálni, emailben küldeni és számtalan hasonló dolog. Jellemzően egy-két kattintással megoldva.

A program készítői azért nem teljesen önzetlenek, amire minimum két funkció is emlékeztet. A képeket automatizálva publikálhatjuk a Blogger.com-on, ami történetesen egy Google-érdekeltség, és papírképet is rendelhetünk a képeinkről bizonyos szolgáltatóktól (Magyarországon kettő van beavatva a bizniszbe), akik valószínűleg ezért szépen tejeltek a cégnek.

A Picasa meglepően kifinomult képmanipulálós opciókkal is rendelkezik. Nyilván nem egy Photoshop, de a kész képekkel egész sok mindent lehet kezdeni, a szokásos alapvető javítások (vörösszem, kontraszt, telítettség, képkivágás) mellett még eljátszhatunk árnyékokkal, színhőmérséklettel, kiemeléssel és hasonlókkal.

A Picasa nem is annyira a tudása vagy különlegessége miatt lopta bele magát a szívembe, hanem roppant felhasználóbarát filozófiája, sima és olajozott működése miatt. Még tavaly felröppentek olyan hírek, hogy a Google operációs rendszeren dolgozik. Szívesen letesztelném.

Google Picasa

Értékelés 8/10

Korábban: A Google Desktop tesztje az ALON-on