Mi a menő és mi a ciki? - Trendfigyelés Budapesten

Mottó:
„Nem baj, ha nem érted, elég, ha tetszik!”
(a Radio Cafe jazzműsorának szlogenje)

Jöhet! – Menő Jenő kelléktára

Gombamód szaporodnak Budapesten azok az üzletek, amelyek egyenként beárazott, minőségi használt, vagy kis gyári hibás, esetleg raktáron maradt ruhát árulnak, olcsón. Turkálónak mégsem illene nevezni ezeket, hiszen össze sem lehet hasonlítani a Mari néni garázsában üzemelő turkival, ahol a nagyinak is ciki otthonkák répafarmerekkel vegyülnek, az Iguana, a Balkáni Szezon és társaik márkás holmikkal, retrós cuccokkal, igazi különlegességekkel várják elsősorban fiatal vevőiket, az Iguanában az sem ritka, hogy turisták kurkásszák át a kínálatot, netán fényképezkednek a sok év előtti bőrkabátokban.

Le Coq Sportif – ez az a márka, ami az utóbbi hónapokban ellepte a várost, és trendkövető ifjúság cipősszekrényét. Ha az ára riaszt valakit, megteszi bármilyen velúros, sötét színű utcai sportcipő, ha csak nem Wink.

Ami a zenét illeti, jöhet minden, ami ska, meg még: Vad Fruttik („Sárga Zsiguli, nyáron ez a tuti…”), a Kiscsillag meg az Amorf Ördögök. A Café játssza is mindet rendesen, élő koncertekre meg ott a A38, az egykori szovjet kőszállító hajó, az Artemovszk 38-as a Petőfi híd budai hídfőjénél, a matekosokkal való telítettség miatt budapesti Szilícium-völgynek becézett kollégiumi negyedben.

A diszkó szó, mint olyan, kezd eltűnni, helyette a club használatos (direkt nem klubot írtam), meg a lounge. Ajánlott fogyasztás: koktélok. (A nyolcvanas-kilencvenes években főiskolát vagy annak klubját látogató lények számára leszögezném: a boroskóla nem koktél.) A háttérben goa.

Ami Amerikából jön, az a közbeszéd szerint vagy szemét vagy drága, de mostanában valami értelmes divathullám is átszivárgott az óceánon, mégpedig a dohányzásról való leszokás. Gyors felmérés a környező irodákban: tavaly ilyenkor 20 emberből 12 cigarettázott (ez soknak tűnik, de a szerkesztőségekben mindig több a bagós), ma már csak heten.

Üssetek agyon, de nekem ne mondja senki, hogy ebben az országban nincs pénz. Na ne. Az utazási irodák sorra szüntetik meg az olcsóbb utakat (pl. a februári antalyai chartereket), érdeklődés hiányában, miközben Thaiföldre meg szinte nem lehet helyet kapni. Bár nem is az az igazán menő, hanem Bali, a Maldív- és a Seychelle-szigetek, valamint Madagaszkár. Hajrá, elő a malacpersellyel, félmilla alatt ne nagyon próbálkozz. Sportosabbaknak gyalogtúrák bárhol a világon vagy egzotikus ázsiai barangolások, az előbbi kategóriában a Baraka, az utóbbiban az Angkor Tours tűnik a legjobb szervezőnek.

Trendkövetéshez további kulcsszavak: bringázás, capoeira, babzsák fotel, teaház, wi-fi, képregény.

És ami gáz…

Az nem újdonság, hogy a kínai, Adidas meg hasonló feliratokkal ellátott cuccok kevésbé jönnek jól csajozáskor/pasizáskor, de még állásinterjún sem. Ám érdemes külön figyelmet szentelni a ránézésre 100 százalék európainak látszó butikok felhozatalára is, és félretenni a naivitást. Ha egy pólón strasszokkal kirakva Dior vagy Dolce&Gabbana olvasható, és akciósan csak 1500-be kerül, az nem baromi jó vétel, hanem valami egészen más…

Szóval felejtsd el szépen, éppúgy, ahogy a Sláger Rádiót, az ingyenes utcai koncerteket, roadshow-kat pláne, kivétel a Kapcsolat-koncert, de csak ha idén nem Britney Spears jön. (Nem valószínű, Bryan Adams annál inkább.) A kurvák és papok partival már Bridget Jones is beégett, szóval hanyagold, a habpartikat dettó, ahogy az E-Klubot is, ha már elmúltál 18.

Ja igen, és pá-pá McDonalds – itt a Subway, már annak, aki kiad 800 forintot egy szendvicsért. Végül is, ha éppen nem gyűjtesz Balira…