Hirdetés

ALON-könyvajánló - Csányi Vilmos: A lény és az őrző

2004.01.08. 13:49

A népszerű magatartáskutató novelláskötettel állt elő. Mivel a különös történeteken erősen átsüt írójuk igazi szakterülete, egyedi zamatú és rendhagyó irodalmi koktélokba kóstolhatunk bele. Csányi szellemi nagypályán játszik.

Hirdetés

Csányi Vilmos: A lény és az őrző

Amikor a láthatóan semmihez sem konyító Havas „Tanár úr” Henrik könyvet ír Kurvaélet címmel, igazi médiahír kerekedik belőle. Amikor az ország egyik legeredetibb tudósa kipróbálja magát a szépirodalomban, még egy kisszínes erejéig sem emlékezik meg erről a sajtóorgánumok többsége, még az úgynevezett „komolyak” sem. Na ennyit morgásként és bevezetésként és a szépirodalom súlyáról.

Más. Ha valaki azt kérdezné, jól ír-e Csányi Vilmos, nem tudnék rá érdemben válaszolni. A szó hagyományos értelmében nem ír jól. Az sem egy öröm, hogy itt-ott helyesírási hibák maradtak a kötetben, de szókincse sem lehengerlő, mondatszerkesztése és stílusa nem zseniális, és az a nagy igazság, különösebb nyelvi leleményekkel sem kápráztat el minket.

Persze az etológus, humánetológus, magatartásgenetikát és evolúciós rendszerelméletet tanító szerzőtől valószínűleg nem is efféle literátus bravúrokat várunk. Elsősorban arra vagyunk kíváncsiak,hogyan boldogul egy természettudós, ha nem hazai pályán játszik, ha valami olyanba kap, ami látszólag távol áll szakmájától. De van a történetben még egy csavar: Csányi Vilmos egyike a legnépszerűbb magyar tudományos-ismeretterjesztő szerzőknek, arcát gyakran látjuk a televízióban, s amiket ír és mond rólunk, emberállatokról, az nagyon is mélybe túr, annak nagyon is köze van társadalomhoz, amely egyben az irodalom terepe is. Egy ismeretlen fizikus esetében feltételezhetően kisebb lenne késztetésünk a könyvvásárlásra.

Csányi persze nem tud kibújni a bőréből, és látszólag nagyon nem is akar. Novelláiból minduntalan kitüremkednek a biológiai és természettudományos ismertek, első olvasatban kissé talán tolakodóan is, aztán a második-harmadik novella tájékán bevalljuk, ezért vettük meg a könyvet.

A történetek erőssége az invenciózus témaválasztás és a nézőpontok újszerűsége. J. Mária kisnyugdíjast megszállja az ördög, szalámit lop az ábécében és lopva pornófilmet néz a szomszédban (A megszállott). Isten afféle szakdolgozat megvédésen vesz részt, ahol a védenivaló munka az általa kreált világegyetem és az emberiség (A szakdolgozat). Géza és „családja” egy állatkertbe költözik, hogy tudományosnak álcázott kísérlet címén egy újmódi pikáns valóságshow része legyen (Homo Géza és családja), a hajléktalan Jolánka beköltözik egy ódon pesti bérház földszinti zugába, ahol folyamatos mobilozás közben világra hozza gyermekét.

Az írások abból a szempontból is különböznek egymástól, hogy mennyire tekinthetjük őket pusztán szépirodalomnak. Az ikrek című novella például a legfinnyásabb irodalmi igényeket is kielégíti, A halottember meséi viszont egészen közel van a tudományos ismeretterjesztéshez. Ez utóbbiban Csányi nem kisebb kérdéseknek ugrik neki, mint a halál és az élet értelme, s mellesleg egész figyelemre méltó dolgokat mond róluk.

Mint ahogy figyelemre méltó dolgokat mond minden vizsgált kérdésről, legyen az a modern, elidegenedett világ, a politika és az egyház szemforgatása, a szerelem hatalma vagy éppen a növényi érzékelés lírája.

A novellákat az irodalmi értékeknél is jobban összetartja a szerző józan ember- és életszeretete, amely nagyon különbözik az úgynevezett humán értelmiség elvont ideákból összetákolt eszméitől. Ez a filozófia elképesztően szilárd, két lábbal a földön jár, miközben bődületes mennyiségű megfigyelés és tapasztalat húzódik meg mögötte.

A novellák elolvasása után azt vesszük észre, hogy másként szólunk hozzá bizonyos kérdésekhez, amelyek, mondjuk, egy asztaltársasági beszélgetés során előjönnek a második pohár után. A minket körülvevő világ apró eseményit hajlamosabbak leszünk a nagy összefüggésekbe helyezni.

Csányi Vilmos szellemi nagypályán játszik, még akkor is, ha nem fenyegeti a 2004-es irodalmi Nobel-díj.