Kávéházteszt: Café Alibi (Budapest)

E hét pénteken osztják ki a által szervezett konferencián a "legjobb magyar kávéház" megtisztelő címet. Hogy ki lesz a nyertes, azt még az ALON sem tudja, viszont leteszteltük a tavalyi győztest, a Café Alibit. Annyira nem voltunk elájulva.

E hét pénteken osztják ki a által szervezett konferencián a "legjobb magyar kávéház" megtisztelő címet. Hogy ki lesz a nyertes, azt még az ALON sem tudja, viszont leteszteltük a tavalyi győztest, a Café Alibit. Annyira nem voltunk elájulva.

Az interneten szörfölve bukkantam rá a Kávéházak.hu lapra, ahol örömmel láttam, hogy létezik Magyarországon egy objektív szempontrendszer alapján bírált kávéházi verseny. A kávéházak versenyét évek óta megrendezik, és az aktuális, éves rangsort az utána következő naptári év elején teszik közzé. Így nemsokára megtudjuk, hogy ki is végzett a dobogón 2006-ban, de addig is nézzük, hogy a korábbi év első helyezettje, a budapesti Café Alibi mitől is a legjobb.

Színházba indultunk egy szürke, téli estén, a hangulatot megalapozandó, kávéház látogatást terveztünk. Így jutott eszünkbe a fent említett rangsor, s a legjobb kávéház: a Café Alibi. Nem titkolva magas elvárásokkal indultuk útnak, hiszen a cím, a helyezés kötelez. Még viccelődtünk is az úton – gyalog mentünk, átsétálva az Andrássy úton, a belvároson –, mikor elhaladtunk hangulatos, patinás, neves vagy éppen trendi kávézók mellett, hogy nem, nem megyünk be egyikbe sem, majd az Egyetem téri Alibi kárpótol minket mindenért.

Előzetes kutakodásaink alapján sok mindent tudtunk már a helyről. 2004-ben harmadik helyezett lett, majd a következő évben első. A történetét is ismertük, mely szerint „A kávézót hatodik éve vezeti kompromisszumok nélkül Vági László. A közgazdászból lett kávés lankadatlan energiával, évről-évre finomította, csiszolta egyre tökéletesebbre az Alibit.” És azt is, hogy kicsi alapterületű helységről van szó. A hivatalos értékelésben olvastunk arról, „hogy a negyven négyzetméternyi területen működő üzlet élő kávéházként kiforrott egyéniséggel rendelkezik, és mindenkit befogad”.

Talán a megfogalmazások voltak túlzóak, vagy az elvárások magasak, mi tagadás, csalódtunk egy kicsit. Sok mindent láttunk, tapasztaltunk, ami kiváló, és néhány apróságot, ami nem, de semmi különlegeset, unikálisat nem tapasztaltunk.

Nagyon tetszett a kellemes, múltat idéző hangulat, a berendezés bájossága. Kiválóan érvényesülnek a meleg, barnás–sárgás árnyalatok mellett a régi időket idéző tárgyak. Nagyszerű választás a muzeális pénztárgép és a nagyméretű tükör alkalmazása. Érdekesek a falakon és polcokon megjelenő régi relikviák a kávézás, konyhaművészet témaköréből. Külön kiemelném, hogy két bárszék színesíti a thonett székek hadát a pultnál.

Kellemes látvány az asztalokon elhelyezett élő virág, gyertya, a sok friss gyümölcs. Ha nem az első helyezettről lenne szó, talán nem említeném, hogy a tulipán már hervadt volt.

Jólesők a mindenütt megjelenő arculati jegyek, hogy nem kell tolakodó, multinacionális cégek reklámjait kerülgetni. Ugyanakkor nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy hol is alkalmazzuk őket. Itt kicsit sűrűn jelennek meg ezek az arculati jegyek. A pólókon, kötényeken, poharakon, tányéralátéteken és még számos helyen. Túlzónak tűnik megjelenésük.

Ott jártunkkor gitárzene szólt, sajnos hangosabb volt annál, hogy diszkrétnek nevezhetném. Ezt ellensúlyozta, hogy a fiatal férfi felszolgálók kedvesek és segítőkészek voltak. A kávézó étel és ital választéka bőséges, külön figyelmet érdemelnek a szendvicsek, grillezett fogások és a desszertek. Nagy süteményrajongó lévén elkerülhetetlen volt a Mascarponés-áfonyás pite és a New York cheese cake (sajttorta) letesztelése. Igazán kiválók voltak, a pitét áfonyás öntettel bolondították meg. Hozzá hibiszkusz és gyümölcsteát rendeltünk. Két kis kancsóban érkezett a tea, mellé mindösszesen egy csupor mézet kaptunk. A teákról nem derült ki, hogy milyen márkájú, citromgerezdet, vagy citromlevet nem kaptunk hozzá. Bár a gyümölcsteák egyik népszerű édesítője a méz, azért hiányoltuk, hogy egyéb alternatívákat nem kínált fel a felszolgáló. Több, kevésbé neves kávézó-teázó alapjáraton kiteszi az asztalokra a kandisz- és barnacukrokat, édesítő szereket. A tea íze sem volt egészen meggyőző, savanykás íze, remélem csak a citromtól volt. A teához semmilyen kis teasütemény darab, vagy teacukorka sem járt.

Nekem annyira nem tetszett, hogy a helység kicsi, egy légterű. Sajnos az asztaloknál hosszú ideig kényelmetlen ülni, arról nem is beszélve, hogy a mi asztalunk szorosan a süteményespult mellett volt. Ennél sokkal zavaróbb az, hogy még a minimális intimitást sem érezhetjük.

A mellékhelyiségek tisztasága, infrastruktúrája hagy maga után kívánnivalót, ha értékelni kellene a középes jelzőt adnám neki.

A Café Alibit egy hangulatos, egyetemisták és fiatal értelmiségeik által szívesen látogatott helynek ismertük meg, jó konyhával, kedves felszolgálókkal. A kávézó menedzselése és a marketingmunka kiváló, ezt erősíti a tartalmában és kivitelezésében is profi honlap; hírlevélre feliratkozáskor ingyenes kávékupont kapunk. Dicsérendő a számos megrendezésre kerülő est és rendezvény is.

Hogy mivel érdemelte ki a legjobb kávézó minősítést, sajnos nem sikerült megtudnom. Számos ilyen, vagy ennél jobb kávézóban jártam nemcsak a nagy kávézási hagyományokkal rendelkező országokban, hanem Magyarországon is. Gyanítom, hogy az az új vendég, aki nem veszi észre a bejárat mellett elhelyezett táblát, melyen felirat hívja fel a figyelmet az első helyezésre, nem is tudja, hogy egy ilyen kitüntető címmel büszkélkedő kávézóban jár.


Cím: 1053 Budapest, Egyetem tér 4.
Asztalfoglalás: +36 1 317 4209
e-mail:

Café Alibi
Kávéházak.hu

(Cikkünk második fotója a kávéház honlapjáról van.)