Vizitdíj vizitben az ALON - Majd kiforrják magukat a dolgok

A Jáki úti rendelőben tíz órakor nincsen óriási tumultus. Amikor kedden az itt rendelő egyik háziorvossal, dr. Legli Veronikával beszéltünk, azt mondta, száznál is több beteget látott el hétfőn. Akkor nagy volt a bizonytalanság a háziorvosok körében a vizitdíjjal kapcsolatban, alig kaptak eligazítást, hogyan, miképp szedjék be a pénzt. Nyugtatömbre „pult alól” sikerült szert tennie. Szerdán mi az egyik papírboltban csak emelt díjas nyugtatömböt vehettünk volna.

A rendelőben csütörtök délelőtt háromnegyed tízkor úgy négyen-öten vannak előttünk, idősek, fiatalok egyaránt. A téma nem a vizitdíj, két idősebb, beszédesebb páciens előbb hajdani bálokra emlékezik, majd azt veszik számba, ki volt túl rövid életű a családban és ki élt meg tisztes kort, meg hogy nekik mijük fáj rendszeresen és milyen panaszaik vannak hébe-hóba. Hogy vizitdíj is fáj, az akkor derül ki, amikor előveszem a fényképezőgépemet, és engedélyt kérek a fotózásra. Ekkor egy idősebb úr és hölgy azt mondja, írjam meg, hogy nyugdíjasok, fizették egész életükben a betegbiztosítást, most nem értik miért is kell nekik fizetni a háromszáz forintokat.

Egy középkorú hölgy megértőbb. A kezdeti nehézségeket úgy értékeli, hogy minden új dolog bevezetésénél vannak fennakadások, szerinte előbb utóbb kiforrja magát a rendszer, ami meg nem, azt úgyis megváltoztatják a döntéshozók. A vizitdíjat nem tartja az ördögtől való találmánynak. Nem örül neki, ő is a becsülettel befizetett társadalombiztosítást említi, de úgy véli, ezt ki kell fizetnie azért, hogy a későbbiekben is ebbe a rendelőbe járhasson. Bízik benne, hogy az egészségügy reformja nem áll meg a vizitdíjnál, hanem az egészségbiztosítás átalakításával egy tiszta, átlátható rendszer jön létre.

Azt is elmondja, hogy most a leleteit hozta vissza, ma már járt már beutalóval egy szakrendelésen. Ott kifizettették vele a háromszáz forintot, az asszisztens vette el tőle a pénzt. Megemlíti, hogy reggel azon a szakrendelésen fejre állt az informatikai rendszer, ezért kellett hosszabb ideig várakozni, de ezt is türelemmel viselte. Mint volt bérelszámoló tudja, hogy az ha változások vannak, az az informatikusoknak mindig egy pluszfeladat, amit a legritkább esetben tudnak zökkenőmentesen megoldani.

Meglehetősen jól tájékozott arról, hogy kinek és mikor kell fizetnie vizitdíjat, de ezt a tájékozottságát az újságokból, tévéből szerezte.

Háromnegyed órás várakozás után jutok be dr. Legli Veronikához. Megtudom, a nyugtatömb kezeléshez a könyvelőjétől kért tanácsot, az ápolónő töltögeti ki a papírosokat. (Amellett, hogy injekcióz, sebet kötöz, adminisztrál, dokumentál.)
Három óra alatt harminc beteg fordult meg a rendelőjében, a vizitdíjjal kapcsolatos teendők kicsit lassítják a forgalmat, és persze a beteg morgolódást is végig kell hallgatniuk. Ez most nagy problémát nem okoz, mert a vizitdíj bevezetése előtt, aki tudott eljött a rendelőbe, így most van egy kis „laufuk,” mint fogalmaz, de szerinte két hét múlva visszaáll a szokott forgalom, akkor lehet, hogy okoz fennakadást a nyugták kitöltögetése.

A nagyobbik probléma az, hogy nem tudják, mi legyen a vaskazettában összegyűlt pénzzel, óránként telefonálnak az OEP-hez. A pénz ugyanis a háziorvosi praxisoknál marad, de hogy ezt be kell előbb fizetni, aztán visszaigényelni vagy egyszerűen a saját számlájukon kell hagyni, arról nem kaptak tájékoztatást. Talán péntek reggel már többet tudnak. (Később megtudtuk, a pénz, a rendelőben marad.)

Utunk a kórház szakrendelőjébe, azaz az SZTK-ba vezet, mégpedig egyenesen a vizitdíj feliratú ablakhoz. Nagyon udvarias hölgy tájékoztat, hogyha a szemészetre szeretnénk menni, jegyeztessünk elő magunkat a kartonozóba (ezt egyébként telefonon is megtehetjük, otthonról), majd ha a megadott időpontra visszajövünk, akkor ennél az ablaknál fizethetjük be a vizitdíjat. Ha olyan rendelésre mennénk, ahol nincs előjegyzés, előbb a vizitdíjat fizetnék, utána kellene jelentkeznünk a kartonozóban.

Mint megtudjuk, náluk nem okozott technikai fennakadást a vizitdíj, a betegek is türelemmel viselték a két helyre való sorban állást.

A háziorvosi rendelőben ki van táblázva, hogyan tudunk fizetni, ha a kórházba kellene mennünk vizsgálatra. Érdemes ezt áttanulmányozni, lehetőleg előbb, mint hogy szükségünk lenne ezekre az ismeretekre. Teljesség igénye nélkül idézünk ebből: ha napközben megyünk, akkor fizethetünk a központi igazgatási épületben lévő házipénztárban, illetve az osztályok lévő pénzkezelő helyeken is, ha sürgősségi belgyógyászaton vagy sürgőségi sebészeten szorulnánk 16 óra után ellátásra, akkor az itt működő pénzkezelő helyeken tehetnénk eleget fizetési kötelezettségünknek.

Ha 16 óra után lennénk kénytelenek a kórházban orvosi ellátást igénybe venni, akkor a főportán a „biztonsági szolgálatot ellátó állománynál” kellene kicsengetnünk a pénzt.

Én ezt egy picit aggályosnak tartom, mert mi köze van a biztonsági őrnek akár a nevemhez is, nem beszélve a taj-számomról. De mint a rendelőbéli beszélgetőpartnerem fogalmaz „majd kiforrják magukat a dolgok.”