Rockkoncert a Savaria Arénában - Sokan voltak

Szombaton délután a hatalmas befogadó képességű Aréna előtt mindenki izgatottan, de rendezetten várta, hogy a motozáson és a jegytépésen túlesve bebocsátást nyerjen a buli színhelyére. Az előtérben, ahol a kabátletétel és „sörfelvétel” történt, csoportokba verődött emberek beszélgettek. Biztosan az elmúlt találkozás óta történeteket osztották meg egymással vagy csak egyszerűen „alapozták” a hangulatot.

Az előtérben még nem lehetett érzékelni az épület nagyságát, de belépve kellett egy kis idő, míg az ember megtalálta magát a felfelé teljesen egybenyitott csarnokban. A felső szinten, a termet két oldalról szegélyező nézőtéren foglalhattak helyet azok a zenekedvelők, akik a tombolás helyett inkább székből kívánták nézni a műsort.

Már az előzenekarok (Krízis, Időgép) alatt megmutatkozott, hogy ez a buli nem lesz „kispályás”. Töredelmesen bevallom, egy-két számot kivéve egyikőjüket sem ismerem igazán, de ettől függetlenül jól látszottak. A „nagyok” közeledtével látni lehetett, ahogy a nézőtéren egyre kevesebb lesz az ülőhely, lent pedig egyre nagyobb a tömeg. Érezhető volt: „a rock katonái egyre többen lesznek”.

A sportcsarnok szokásait követve, a bemelegítés után kezdődhetett a hajrá. Pontosan hét órakor csapott a húrok közé az Ossián. A zenekar már a 21. évét tapossa, töretlen erővel. A rajongók – legyen az fiatal vagy idősebb – egytől egyig bírta a diktált tempót. Minden lemezt, minden korszakot megidéztek és a közönség minden esetben egy emberként skandálta a dalok szövegét. A felfokozott hangulatnak csak az idő szabott határt. Az ossiánosoknak bő egy óra állt rendelkezésükre, hogy kedvelt együttesük számaira tombolhassanak. A rendezők nagy figyelmet fordítottak ugyanis a pontosságra. Sikerült is nekik, mert a kiírt időpontban felcsendült a Kárpátia hangja.

Ahogy várható volt, a koncert nem volt mentes az aktuális politikai hangulattól, eseményektől. Megjelentek az ismert jelszavak (elkúrtad), jelmondatok (Gyurcsány, takarodj!). Skandálva. Főleg a Kárpátia előtt és alatt tört elő ez az érzés a tömegből. A városvezetés pedig azért kapott füttyöt a tömegtől, mert nem támogatta a koncertet.

Az együttesnek hatalmas tömeget sikerült megmozgatnia. A lelátó tele, a színpad előtti tér zsúfoltan megtöltve. Percek alatt óriási hangulatot varázsolt. Az énekesnek nem kellett mikrofont tartani a közönség elé, hogy megénekeltesse. Sőt! Neki kellett figyelni arra, hogy a tömeg közül az ő hangja is kitűnjön. Üvöltő tömeg, lengő zászlók, magasba tartott kezek: jellegzetes Kárpátia-koncert.

Itt már meggyűlt a rendezők dolga az idővel. A közönség és az együttes olyannyira kiegészítették egymást, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak nem lehetett azt mondani, hogy idő van, elégedjetek meg ennyivel. Ugyanakkor nem lehetett megfeledkezni a Lord-rajongókról sem, így búcsúzni kellett a Kárpátiától.

Annak ellenére, hogy már két „kemény” együttesen is túl volt a közönség, ezt egyáltalán nem lehetett észrevenni rajtuk. Kis szusz, egy sör, és újra bele a közepébe. A szombathelyi rajongók megmutatták, hogy nekik jóval több kell 469 napnál ahhoz, hogy megfeledkezzenek a Lordról. Megmutatták, hogy még mindig jó formában vannak. Egy kis kihagyás után ugyanúgy rajtvonalhoz tudnak állni és tombolni hajnalig.

Akinek ez még mindig nem volt elég, az maradhatott az Emerettán levezetőképpen.


Moricz Eszter