Expomix a sportcsarnokban: Kirakodóvásár-jelleggel

Én annak mindig csak örülni tudok, ha olyan plakátot látok az utcán, ami az új szombathelyi sportcsarnok eseményére invitál. Mert ha már itt van az épület, fizetni kell utána a hitelt meg a fűtésszámlát, akkor jó, ha használjuk is valamire, mert amennyire érződik így kívülről, egyelőre meglehetősen foghíjas a csarnok eseménynaptárja.

És nemcsak annak örültem, hogy ismét valami sporton kívüli dolog kapott helyet a falak között, hanem annak is, hogy a kiállítás a fitness-wellness-fürdés ügyét állítja a központba, mivel ezek valóban forró trendek, ha valamire van érdeklődés, akkor ezekre biztos. Főként egy olyan régióban, amely turisztikai kínálatát hangsúlyozottan a pihenés, a kikapcsolódás és az aktív, szabadidős tevékenységek köré kívánja felfűzni. Nekem ugyan hosszúnak és nehezen megjegyezhetőnek tűnt a vásár elnevezése, és az aktuális plakát nőalakja is inkább a kilencvenes évek szépségfelfogását tükrözi, de azt mondogattam magamban, hogy ez még nem jelent semmit. Pedig de.

A belépő után ugyanis szomorúan konstatálom, hogy én bizony nagyon másra számítottam. Tömören összefoglalva: több kiállítóra, pofásabb külsőségekre és más hangsúlyokra.

Ez konkrétan annyit jelent, hogy 25-30 kiállító van jelen, a küzdőtérnek mintegy kétharmadát foglalva el, mászófalastól, sportpályástól.

Mivel nincsenek helyszíni standok, mindenki úgy alakította ki a helyét, ahogy akarta. Ez jól sült néhány pénzzel, lelkesedéssel vagy fantáziával rendelkező kiállító esetében, de ez közel sem teszi ki a többséget, így összességében a rendezvény erősen idézi a kirakodóvásárok hangulatát.

Ezt a hangulatot erősíti, hogy olyan kiállítók is megjelentek, akik módfelett nehezen illeszthetők a plakáton megjelölt területekhez: cipő- és ruhaárusok, keleti textíliák, autók és grafológus.

Hogy igazságosak legyünk, ők voltak kisebbségben, a standokat leginkább a fitnesz, a sport, az egészség- és a szépségipar reprezentánsai foglalják el, jellemzően helyi kis- és középvállalkozók, ami teljesen rendben van, de – legalábbis nekem - nagyon hiányoznak a wellness és a spa (fürdő) területek képviselői, annál is inkább, mert napjainkban ezek számítanak a turisztika legfőbb mozgatórugóinak.

A kiállítók azonban meglehetős optimizmussal nyilatkoznak a rendezvényről. Egy helyi szépségszalon tulajdonosa szombat esti ott jártunkkor azt mondja, hogy valamivel kevesebb ember van jelen, mint amire számított, de érdeklődők vannak és viszik a szóróanyagát, ami azért fontos, mert 10 százalék árengedményt jelent, ha valaki később megjelenik vele a szalonban. A kiállítás hatékonyságát majd csak később, a vendégek számának szaporodásában lehet lemérni.

Az egyik ismert helyi szombathelyi edzőterem képviselőjének véleménye szerint az mindenképp jó, hogy van ilyen vásár, és ahhoz képest, hogy első, meg van elégedve a látogatók számával, különösen, hogy a jó idő mindenkit a szabadba csábít. A rendezvényt nem érdemes összehasonlítani a hasonló budapesti vásárokkal, de majd kialakul.

Vegyes benyomásokat gyűjtöttek össze a gyöngyösfalui Holdfény Liget szabadidőkert munkatársai. Ők egyáltalán nem sajnálják, hogy nincsenek a helyszínen sztenderd standok, mivel akkor nem nagyon tudnának mit kezdeni a nagyméretű indiánsátrukkal, így viszont az kellőképpen feltűnő. Látogató van elég, igaz, le kell szólítani őket, ha fel akarják kelteni az érdeklődésüket. Az eklektikát a vásár méretéből adódó szükségszerűségnek tartják, az viszont szakmailag hasznos lenne, ha a különböző területek képviselőit valahogy összecsoportosítanák. Szerintük a továbblépést az jelentené, ha sikerülne nagy kiállítókat meggyőzni a jelenlét fontosságáról.

Még egy picit belekukkantunk a színpadon folyó sportruházati bemutatóba, aztán hazaindulunk, nem titkolva csalódottságunkat, ami legfőképpen nem is a látottakból, hanem az elszalasztott lehetőségekből adódik. Mert az ötlet jó, csak még a gyakorlatba ültetésen kell dolgozni. Most megint van rá egy év.