Megelőzhető-e a hát- és derékfájás? (1) - Korán kell kezdeni!

Több mint népbetegség

A napokig tartó derékfájás az emberek 80-85 százalékánál az élete során legalább egyszer jelentkezik. Nem véletlen tehát, hogy az orvosi továbbképzőlap legutóbbi számában az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet munkatársai kiemelten foglalkoznak a derékfájdalommal, evvel az életminőséget kifejezetten rontó, gyötrelmes állapottal.

A kezelésében használt gyógyszercsoportból fogy el a legtöbb a világon, az USA-ban 111 millió receptet írtak föl, hazánkban közel tízmillió dobozzal (több tonnányit) szedünk be egy év alatt, noha e készítmények vérképzőszervi, vese-, máj-, gyomor- és bélrendszeri mellékhatásai közismertek.

Mint a cikk szerzői hangsúlyozzák, a derékfájást leggyakrabban degeneratív elváltozások okozzák. De mik is ezek a degeneratív folyamatok és hogyan okoznak derékfájást?

A degeneratív folyamat lényege

Az életkor előrehaladtával a gerinccsigolyák közötti porckorongok ellapulnak, így a kisizületek terhelése megváltozik, amelynek hatására többek között a kisizületek tokja megnyúlik, megvastagodik, az izületek felszíne károsodik, az izület üregében folyadék halmozódik fel.

A későbbiek során a csigolyák peremén csőrképződés indul meg. A gyulladásos folyamat izommerevséghez, izomgörcshöz vezethet, amely kellemetlen fájdalomérzést okoz. A folyamatot tovább rontja, hogy a porckorongok külső rostos burka meggyöngül, megreped, és a porckorong belső kocsonyás állománya a gerinccsatorna felé nyomul: kialakul a gerincsérv. Ha a sérvtartalom ideget nyom, a fájdalom elviselhetetlenné válik, sőt izomsorvadás is kialakulhat. Ebben az állapotban már nem segítenek a gyógyszerek, az egyedüli megoldás a műtét. Sajnos, az idegsebész csak a sérvet tudja megoperálni, a degeneratív folyamat nem fékezhető meg, ezért olyan gyakori, hogy az operált betegek jelentős része nem válik panaszmentessé, illetve a panaszok kiújulhatnak.

A folyamat a leggyakrabban az ágyéki gerincen jelentkezik, de a nyaki és a háti szakaszon is hasonló folyamatok játszódhatnak le.

A degeneratív folyamatot gyorsító tényezők

Első helyen a mozgásszegény életmódot kell említenünk, a nem ideális helyzetben végzett ülés talán az egyik legfontosabb gerinckárosító tényező. Ronthat a gerincünk állapotán a rosszul kialakított fekhely, különösen a rossz matrac. A degenerációnak indult porckorongban sérvet okozhat a súlyos tárgyak helytelen testhelyzetben végzett emelése.

A megelőzés lehetőségei

A porckorongsérv megelőzésében a nagy terhek megemelésének az elkerülése segíthet. Ha mégis emelnünk kell, az emelést mindig egyenes gerinccel végezzük, mert így a porckorongok terhelése egyenletesebb. További lehetőség a rendszeres gerinctorna, amely során az izületi felszínek „megolajozódnak”, így a károsodásuk veszélye kisebb. Sajnos, fiatalkori nemtörődömségből, lustaságból sokszor elmulasztjuk ezt, így idősebb korban „berozsdásodott izületeinkkel” bűnhődünk.

Mivel az iskolás kortól kezdve rengeteget ülünk, nagyon fontos a székünk kiválasztása. Keressünk olyan széket, amely lehetővé teszi a gyakori testhelyzetváltozást. Így az izületi tok, szalagok egy irányban történő túlnyúlását gátolhatjuk meg. Ha ülés közben a mozgási tartomány széles, a porckorongok egyoldalú terhelése is elkerülhető. Ugyanezek a szempontok határozzák meg az ágyrács és a matrac megválasztását is. Természetesen az ördög itt is a részletekben bújik meg. Nézzük tehát ezeket!

Kezdjük csecsemőkorban!

Az egészségesen született gyermek gerincének az első igazi terhelése a fölüléskor illetve a fölálláskor kezdődik. Bár kétségtelenül nagy öröm, amikor a gyermek föláll, nem célszerű ezt siettetni. Nem kell a szomszéd gyermekét mindenáron megelőzni! Higgyük el, jobban tudja a gyermek, hogy mikor és mire érett meg a gerince!

Amiben viszont sokat segíthetünk, az az etető- ill. gyermekszék kiválasztása. Élettani szempontból olyat válasszunk, amely rendelkezik lábtartóval! A láb megtámasztásával ugyanis a kisgyerek is tudja az ülés közben elfáradó gerincének a helyzetét megváltoztatni.

Az ideális gyerekszékben az ülőlap és a lábtámasz magassága állítható, hogy a gyorsan növő gyermek változó igényeihez illeszthető legyen. A pszichológusok a gyerekszékkel kapcsolatban arra hívják föl a figyelmet, hogy olyan gyerekszéket válasszunk, amely lehetővé teszi, hogy a kisgyermek a szülők asztalánál étkezzen, ami a szocializálódás és a pszichés fejlődés szempontjából lényeges.

Nyilvánvaló, hogy ez csak egy „magas” gyermekszékkel oldható meg, amelynél a biztonság is alapvető követelmény.

Mindezek után fölmerül a kérdés, van-e ilyen szék, amely elég magas, hogy a szülők asztala elérhető legyen, biztonságos, hogy a kisgyermek még csak véletlenül se sérüljön meg, ugyanakkor az ülőlap és a lábtámasz állítható legyen? Szerencsére van már ilyen.

2. rész: Felnőttkori lehetőségek