
Kérném tisztelettel, itt a legjobb alkalom, hogy megszívassa a szívtelen multinacionális cégeket, az elköltöző
Jabilért, a Philipsért, az élelmiszerek átcsomagolásokért, a megtévesztő szórólapokért és az indonéziai gyerekmunkáért. Ehhez nem kell mást tennie, mint húsvéti csokinyuszi és műanyag barka ügyében először a Fő téri árusoknál nézzen körül, és csak utána menjen a Tescóba, Metróba, Intersparba. Mi körülnéztünk, mindjárt a nyitónapon.

Miközben a Fő téren a bringát támasztom a tárolóhoz, egy ismerősbe botlok, akivel néhány percig azt próbáljuk felidézni, hogy volt-e korábban húsvéti vásár a városban. Szerinte nem, vagy csak nagyon régen, én meg nem tudom.
„Volt itt korábban húsvéti vásár?” – kérdezem frappánsan az első házikónál, ahol kissé meglepve válaszolják, hogy persze hogy volt, csak hát akkor még a dzsumbujban, ott kempingeztek a Gyöngyös Áruház előtt, talán jobb is, ha nem emlékszünk rá.

A mostani viszont kétségtelenül csinos, legalábbis minimum vállalható. A hétfőn reggel elindult vásár nagyjából ugyanúgy néz ki a sárga faházakkal, mint
a karácsonyi, annyi a különbség, hogy kevesebb a házikó, nincsen karácsonyfa és óriásgyertyák.
Aztán hamar kiderül, hogy nemcsak a külsőségek, a tartalom is igencsak hasonlatos. Az árusok zöme az
adventi vásárról ismerős, de olyan is akad, aki emlékszik rám, hogy milyen jó elbeszélgettünk akkor. Tényleg.

Szóval többségében ugyanazok állnak a pult mögött, és nem titkolják, hogy a karácsonyi siker is közrejátszott abban, hogy visszatértek a tett színhelyére. Mások ugyan első alkalommal vannak kint, de karneválról, szentivánéjről már vannak tapasztalataik a szombathelyi kuncsaftokról.
Ami újdonság, az az információ, hogy a faházak zöme saját tulajdon, ők csak helypénzt fizetnek, egyharmaduk viszont „licites”, azaz az önkormányzatnál licittel szerezték meg a ház működtetetését. A vásár ma indult, és április 7-ig lesz, elvileg reggel 9-től este 18-ig, hétvégén 14-ig, de egy kereskedő szerint a hétvégi nyitva tartást rugalmasan veszik, ha lesz kuncsaft, estig maradnak akkor is.

Abban is egyetértés van, hogy néhány óra után nem lehet következtetni a várható üzletmenetre, az biztos, hogy a téli forgalmat megközelíteni sem lehet, de az első tapasztalatok jók, érdeklődés van, majd kialakul, főleg ha jó idő lesz, ami a napsütést jeleneti.
Egy édességárus arra biztat, azt mindenképp írjam meg, érdemes kijönni ide, mert amíg a hipermarketek ki lesznek fosztva az ünnep előtt, ők végig garantálni tudják ugyanazokat a termékeket.

Az édességből valóban jelentős a felhozatal, és az is igaz, kellemesebb a napon, embernek kinéző figurák között kutakodni a csokinyulak, szőnyegek, sültgesztenyék, napszemüvegek, locsolófolyadékok, gyertyák és ruhák között, mint egy ablaktalan hodályban. És akkor még nem beszéltünk a házirétes és a házisör lehetőségéről. Ez utóbbinak korsóját háromszázért mérik, eredeti vonyarcvashegyi főzet.

És ha már ingyenreklám, akkor mindenképpen meg kell említeni az retro-játékárust, aki lendkerekes autóval, búgócsigákkal, marokkóval és Törpeautóval kecsegtet. Ha ez utóbbi mellett tesszük le a garast, nem árt sietni, mert állítólag már nem sok van belőle. Mi szóltunk.
Korábban:
Adventi este a Fő téren – A normális Szombathelyért