Őrség: Túraajánlatunk

Az Őrség különleges földrajzi és kulturális helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy három idegen ország fővárosához (Bécs, Zágráb, Ljubljana) is közelebb van, mint Budapesthez. Történelméről annyit mindenképpen illik tudni, hogy az államalapítás után magyar és egyéb népcsoportokat telepítettek ide, akik feladatuknak a határ őrzését kapták. Közvetlenül a király alá tartoztak, cserébe kiváltságokat élveztek. Bár ezeket a történelem során elveszítették, a különállás eszménye nagyon sokáig – talán máig - megmaradt a lelkekben.

Az, hogy mi is tartozik földrajzilag az Őrséghez, vitatott, de talán nem is annyira fontos. A helyszínen úgyis rá fogunk érezni a tájegység jellegzetes, semmi sem összetéveszthető zamatára, hangulatára.

Legtöbben Szombathelyről vagy a 8-as főútról érkeznek. Ez esetben azt javasoljuk, hogy Körmend előtt célozzák meg a 86-os, Zalalövő felé vivő utat. Ott forduljanak Őriszentpéter irányába, s néhány kilométer után már helyben is vagyunk. Itt, Hegyhátszenjakab határában találjuk az Őrség, s egész Vas megye egyik legnépszerűbb kirándulóhelyét, a Vadása-tavat. Nyáron mindenképpen érdemes megmártózni benne, az év egyéb szakában körbejárni. Az infrastruktúra közepes, de a hétvégéket leszámítva kárpótol a nyugalom. A falu egyébként tele van szállással, a hely egy nyári vakáció főhadiszállásának kiváló. Fizető vendégszobákban amúgy az Őrség minden falva erős.

Innen néhány kilométer a következő kötelező megálló, Pankasz. Egy keresztutcán, egy dombon találjuk a falu híres védjegyét, az 1754-ben állított szoknyás haranglábat. Belépő vagy őr nincs, lazán odasétálhatunk, de a csábító harangozástól tekintsünk el, mert – ahogy erre egy kis tábla is felhívja a figyelmet – a szerkezet nagyon nem erre a célra van: lélekharang. Inkább ácsorogjunk kicsit az ősi tölgyfa gerendázat és a zsúptető alatt.

Miközben továbbmegyünk Őriszentpéter irányába, egyre zöldebb a táj, egyre több az égbetörő fenyő, az összefüggő erdő. Nem véletlen. Rendkívül magas az éves csapadékmennyiség (900-1000 mm), és a többi tájegységünkhöz képest a hőmérséklet kiegyensúlyozott. A szemnek idő kell, míg megszokja a látványt. De a tájon kívül más is van itt. Nagyrákosnál érdemes lassítani, sőt megállni. Itt megy el a néhány éve átadott magyar-szlovén vasútvonal, ami önmagában még nem annyira érdekes, ám az 1400 méteres völgyhíd már annál inkább. Még a szigorúan humán-agyúak is tisztelettel és csodálattal szemlélik a mérnöki teljesítmény ezen megnyilvánulását.

Őriszentpéter a térség fővárosa. Itt csodálatosan megfigyelhető a térség falvaira jellemző, úgynevezett szeres településszerkezet. A házak nem utcákba, hanem elszórva, domboldalakra vannak építve. Eredetileg nagycsaládok laktak együtt. Így lehetséges, hogy a mindössze 1200 lakosú Őriszentpéter – a maga kilenc szerével - meghökkentően nagy területet borít be, olyannyira, hogy a szerek között komoly gyalogtúrákat lehet nyélbe ütni. A falu önmagában is kellemes hely a szemlélődésre, de ha már ott vagyunk, javasoljuk felkeresni a művelődési ház néprajz kiállítását, a református és a katolikus templomot. A település ez utóbbiról, a román kori Szent Péter-templomról kapta a nevét. A Templomszeren megtalálható épület gyönyörűséges bélletes kapuval dicsekedhet, s különleges hangulata van a szentélyben és hajóban levő 17. században készült biblia idézeteknek. A templom mögötti fák között megbúvó mészégető sajnos teljesen lepangott, nem is érdemes keresni.

A szeres települések leginkább érintetlen formában Szalafőn tekinthetők meg. Itt, a Pityerszeren találjuk a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt, amely nem más, mint a hajdani szer egyik épen megőrzött része. Három lakóházat találunk itt, a hozzájuk tartozó melléképülettel. Betekinthetünk az eredeti bútorokkal berendezett szobákba, konyhákba, magunk elé képzelhetjük itt őseink életmódját. Mivel ez egy múzeum, belépőt kell vennünk. (Felnőttjegy: 400, diák 200. A téli hónapokban zárva van.) A pénztárnál – a bizsuk mellett – találunk szakirodalmat, mi is ez egész pontosan.

Innen picivel odébb, az Őrség déli csücskében fekszik egy piciny, néhányszáz lakosú falu: Velemér. A kötelező megállók kategóriájába tartozik. A falun kívül levő 13.századi aprócska katolikus templom, pontosabban azok freskói ugyanis világhírűek. Elkövetőjük Aquila János, aki valamikor 1378 körül festette a bibliai jelenetekkel, evangélistákkal, szentekkel és szimbólumokkal zsúfolt falakat. Sajnos az évszázadok alatt megkoptak a színek, de a maradék még így is kellőképpen borzongató. Egyéb furcsa kultúrelméleti gondolataink is születhetnek, ha a néhány padra, a gyülekezet hajdani lélekszámára és az épületbe fektetett hihetetlen fizikai és szellemi energiákra gondolunk.

Mondanunk is felesleges: a lista korántsem teljes, ráadásul erősen szubjektív. Az Őrség nem ennyi, még csak nem is kétszer ennyi: hetek, hónapok kellenek a valódi felfedezéshez. De kezdetnek, kedvcsinálónak – bízunk benne- megteszi.