A Magellán-saga újabb fordulója - 120 perc, de minek?

Egyszerűsíteni, egyszerűsíteni

A történet szálai szerteágazóak, de igyekszünk nem untatni az olvasót, főként mert okultunk a mai rendkívüli bizottsági ülésből.

Kissé leegyszerűsítve a problémát: a városháza emeleti kistermében egyrészt azért nem volt üres szék kedden délután, mert a történetnek politikai vonatkozásai vannak. Ez történetesen azt jelenti, hogy a beruházásban nem titkoltan a szombathelyi Fideszhez köthető személyek – Vigh Gábor és köre – is érdekeltek, illetve azt, hogy ez nem mindenkinek tetszik.

Másrészt a Magellán méretével és elhelyezkedésével jelentősen befolyásolja a belváros arculatát, ha megvalósul, azért, ha nem valósul meg, akkor azért.

Homályos 120 perc

Hogy megvalósul-e, azt egyelőre nem lehet tudni, és hogy így legyen, ahhoz jelentősen hozzájárult a városfejlesztési bizottság – a közgyűlés rájuk testálta, hogy mondjanak valamit -, amely kemény két órán keresztül nyögvenyelősen ragozta a majdnem semmit, hogy aztán egy kemény kétmondatos véleményt izzadjon ki a végére, olyant, amit már az első percben meg lehetett volna szavaztatni.

A két óra nagy része ugyanis azzal telt, hogy a képviselők hatástanulmányokat kergettek, jogszabályokat és szakértőket próbáltak értelmezni, önmagukat ismételve és azt találgatva, hogy miért is találkoztak most. Emellett többen imitálták – módfelett sikeresen -, hogy igazából nem sokat tudnak erről az egészről.

Az illetékességi kérdésben két markáns vélemény hangzott el. Horváth Csaba képviselő (Fidesz) egyrészt felvilágosította a bizottságot (90 perc után), hogy annak csak véleményezési joga van, másrész szerinte amit itt csinálnak, az nem a bizottság dolga.

A másik ilyen jellegű karakteres vélemény Böröcz Miklósé volt (MDF-delegált), aki az „Elnök úr, miért tárgyaljuk ezt!” felkiáltással élt az 50. perc tájékán, mondván „politikai ügy, ami itt zajlik”, hiszen annak idején sem a Tescót, sem az Interspar ügyét nem tárgyalták meg. Jellemző folytatás, hogy párttársa, Magyar József szerint azóta megváltozott a jogszabály, hogy aztán kiderüljön, hogy annyira mégsem, illetve kitudja, mert a szál elsikkadt.

Soós József bizottsági elnök (MSZP) elszólásaiból, mely szerint korábban úgy gondolták, ez egy sima építéshatósági ügy”, most pedig „úgy kell felállni, hogy valamit mondunk” is arra lehetett következtetni, hogy ő sem rajongott a kötelező pluszmunkáért.

Hol tart most az ügy?

A sok kacskaringós beszéd miatt roppant nehéz volt kihámozni a jelenlegi helyzetet. Soós József bevezetőjéből az derült ki, hogy az épület korábbi tervei nem feleltek fel a szabályozási tervnek (az építési vonalon túllógott), a másik probléma pedig az volt, hogy a parkolási igényét nem tudta a területén belül kiszolgálni. Közben áttervezték, és mind a két problémát megoldották.

Az ülésen jelenlevő vezető beosztású hivatalnokok, Kutnyánszky László főépítész és Lakézi Gábor, a városüzemeltetési osztály vezetőjének szavaiból az derült ki, hogy a terv a szabályozási tervnek megfelel, és a többi felmerülő kérdés – parkolók, közlekedési terhelés – is orvosolható.

Lakézi elmondta: valamit arra a területre építeni kell, és a város rendezési terve valami ilyent ír elő.

Pro és kontra

A bizottságban felszólaltak az előzetes vizsgálatokat lefolytató szervek képviselői. A közlekedési hatástanulmányt készítő győri cég mérnöke, Tóth Gábor részletesen beszélt az eredményekről. Ezeknek a lényegéről már korábban írtunk, csak ismétlés jelleggel mondjuk el, hogy a Magellán napi forgalmát ezer autóra és 50 teherautóra teszik, ezt a forgalmat még elnyelik az érintett utak, amelyekben még jelentős (15-30 százalék) tartalékok vannak.

A tanulmányt, és általában az egész Magellán-projektet leghevesebben az MDF-es – korábban fideszes - két politikus, Szabó Gábor alpolgármester és Magyar József korábbi városi képviselő, most bizottsági tag ellenezte. Szerintük nem megalapozott a közlekedési hatástanulmány, gond van a mintavételi időpontokkal, ellentmondó adatok vannak, és a tapasztalatok is mást mutatnak. Tóth Gábor azonban kitartott amellett, hogy objektív számokról van szó.

A vitatott mennyiségű parkolóról Vigh Gábor azt mondta, hogy annyi parkoló lesz, amennyi kell, legfeljebb kevesebb iroda lesz az épületben. Később arra is felhívta a figyelmet, hogy a helyszív most is ipari létesítmény irodákkal, nem egy park. A fideszes városatya azt hangsúlyozta, hogy olyan bevásárlóközpontot szeretnének építeni, ami a városnak jó, és amit a városvezetés támogat.

A környezetvédelmi felügyelőség munkatársai szerint is megépíthető a létesítmény. A tanulmányuk egyik vitatott sarokpontja, hogy a Thököly út zajterhelése már most két decibellel meghaladja a határértéket, és az új forgalom újabb – maximum - egy decibellel növeli, de ez végül is a gyakorlatban nem sokat jelent, és a belvárosban amúgy is sok helyen a megengedett felett van. Az elkerülő utak megoldást jelentenének, arról meg nem a beruházó tehet, hogy nem épültek meg.

A zajnövekedést viszont egyáltalán nem tudja elfogadni a körzet képviselője, Prugberger Emil (Pro Savaria), aki mellesleg a Thököly utcában lakik, és láthatóan módfelett nyugtalan volt a beruházás miatt. Mint mondta, "megdöbbent" a környetvédelmisek logikáján, amely jóváhagy egy plusz zajterhelést egy amúgy is túlterhelt útra.

Támogatta viszont a tervet Litkei Tamás építész, külső bizottsági tag, aki szélesebb kontextusba helyezte a tervezett beruházást, mondván a projekt égisze alatt orvosolni lehetne a környék forgalmi problémáinak kezelését, a foghíj beépítést, sőt az elhagyott cipőgyár ügyét.

A vélemény

A több mint kétórás, meglehetősen parttalan, és olykor roppant zavaros jogi értelmezésekkel tarkított eszmecsere után az elnök javaslatára a bizottság véleménye az lett, hogy a tervezett létesítmény funkcióját tekintve nem ellentétes a szabályozási tervvel, de a megnövekedett forgalomból adódó hatás környezetvédelmi hatásait tekintve aggályos. Aztán mindezt a vagy figyelembe veszi a környezetvédelmi hatóság, vagy nem.

Extra

Mivel időzavarba kerültem az elhúzódó ülés miatt, azt már csak közvetve tudtam meg, hogy mit döntött a bizottság a másik ügyben, ahol a közgyűlés nagy egyetértésben azzal bízta meg, hogy egy tervezett városszéli beruházás ügyében ne engedjen az országosan előírt 500 méterből, ami a hulladékkezelő-telephely és a lakóházak között kell lennie. Az ügy simának tűnt, de aztán mégis engedtek, mert új információk merültek fel. A délután ismeretében mellesleg ezen egyáltalán nem lepődtem meg.

Korábban:

Magellán Center: A villanytelep metamorfózisa