Székesfehérvár - Két nap egykori koronázó városunkban

Autóval és gyalog

Napsütéses napokon többször hatalmába keríti az embert az az érzés, hogy menni kellene valahova, mindegy hova, csak ne itthon üljünk. Ilyenkor mindig elővesszük a szokásos tippeket: Kőszeg – egy kis túra vagy városnézés. Nem rossz ötlet, de ha az ember évente többször is kimeríti ezt a lehetőséget, akkor egy idő után unalmas. Aztán ott van Sopron. Szintén szóba jöhet, de ősszel voltunk. Valami más kellene. Barátnőm megszólal: Székesfehérvár. Első reakciónk: messze van, egy napra nem érdemes. Ő rögtön felveti, hogy nem kell hazajönnünk, hiszen ott tanul, ott van üresen egész hétvégén az albérlet. Nincs több ellenérv. Megyünk.

Ha két napra tervez az ember, nem érdemes korán indulni, mert akkor még mindenki nyűgős, és abból biztos, hogy vita lesz. Az pedig nem éppen szerencsés, mikor négyen utazunk egy autóban két és fél órán keresztül. Az út végül is nem hosszú, simán végig lehet beszélgetni, pedig nem csak lányok mentünk.

Dél körül felértünk, lepakoltunk és elindultunk a gyomrunk jelzett úton. Mivel a városban több főiskola is található, bőven találhatóak olyan helyek, amelyek az ösztöndíjakhoz igazítják áraikat. A Budai úton például található egy nagyon kellemes hely, 550-ért ettünk levest és főételt. Nem drága, és a fiúknak is elég volt.

Aztán nyakunkba vettük a várost, mentünk arra, amerre a lábunk vitt. Nem volt nehéz látványosságokat találni, mert a belváros gyakorlatilag úgy ahogy van, az. Nemcsak a főtér szép, de a macskaköves mellékutcák is, a házak eredeti állapotukba visszaállítva. Hangulatra tiszta Sopron, csak ez nagyobb.

Idegenvezetőre nem volt szükségünk, hiszen a barátnőm már három éve oda jár. Ugyan még nem ismer mindent, de legalább nem tévedtünk el. Egy délutánt simán el lehet úgy tölteni, hogy az ember nem száll buszra, csak néha pihen, és egyfolytában csodálkozik.

Egy kis történet

A mai Székesfehérvár elődjét a honfoglaló magyarok alapították: Géza nagyfejedelem idején kisméretű kővárat építtettek itt. Első királyunkat itt koronázták meg 1000 karácsonyán. I. István ide jelölte ki királyságának székhelyét, kiépült a korai város, benne István király hatalmas bazilikájával. Ebben őrizték az ország kincstárát, levéltárát és a koronázási jelvényeket.

A középkorban a királyi bazilikában koronázták meg 43 királyunkat, közülük 15 királyt (többek között Szent Istvánt, Könyves Kálmánt, Károly Róbertet, Nagy Lajost, Mátyás királyt, Szapolyai Jánost) ide is temettek el. 1541-ben Buda török kézre került. 1543-ban Székesfehérvár is elesett. Ettől kezdve - egy év kivételével, amikor 1601-ben visszafoglalták a várost -1688-ig török végvár volt. A város 1703-ban kapta vissza szabad királyi városi rangját. A középkori fővárosi szerepet azonban már nem nyerte vissza.

A belváros

Ha a főteret a Fő utca felől közelítjük meg, akkor a Budai Kapun kell áthaladnunk, és rögtön elénk tárul a középkori romkert. Annak a Bazilikának romjai találhatóak itt, melyet még István király alapított. Pusztulásának oka azt volt, hogy a törökök lőporraktárnak használták és a város 1601. évi ostrománál felrobbantották.

A főtér közepén látható egy vörös márvány díszkút, vagy ismertebb nevén az Országalma. Ohmann Béla alkotása a város történelmi jelentőségét szimbolizálja. Alapzatán három, a város történelmét meghatározó évszám: 1001, 1688, 1938. A három kőoroszlán által tartott Országalmán körbefutó felirat olvasható: LIBERTATES CIVITATIS ALBENSIS A S. REGE STEPHANO CONCESSAE, azaz Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta. Ugyan a kút még nem működött mikor ott jártunk, de a gyerekek feltalálták magukat. Rájöttek, hogy belemászva nagyon jó móka körberollerezni.

Ha a város főteréről felsétálunk az Arany János utcán, mely egy nagyon hangulatos mellékutca, akkor a Szent István Bazilikához érünk ki, melyről már korábban többször is beszéltem. Mellette a Szent Anna kápolna található. A város egyetlen épségben megmaradt középkori épülete. A templomot érdemes kívül-belül körbejárni. Belülről káprázatos, körülötte pedig több emlékmű is megcsodálható. A jobb oldalán ugyanis Géza nagyfejedelem bronzból készült, életnagyságú szobra látható, amit nagyon nem sikerült rendesen megnéznünk, mert két fiatal csaj folyamatosan azzal szórakozott, hogy Géza nyakában ülve fényképezték egymást. A templom másik oldalán pedig egy nagyon érdekes feszület, mely meg van roggyanva. Az 1956-os forradalomnak állít emléket.

Ugyan nem volt nálunk fürdőruha, de azért elsétáltunk az Árpád-fürdőhöz. A bikini nem hiányozott, mert nemcsak mi, de az épület sem volt fürdésre alkalmas állapotban. Kár, mert még így romosan is lenyűgöző. Nem is értem, miért hanyagolják el ennyire. Régi épület, mert 1905-ben adták át a fürdőt, melyet az Árpád-forrás szénsavas vizére létesítettek, de attól még ma is szép lehetne, ha rekonstruálnák.

Ennyi látványosság után visszasétáltunk a főtérre, ahol leültünk az egyik padra pihenni. A jó idő nagyon sok embert vonzott ki a friss levegőre, tele volt a tér. Körbenézve egyetlen tárgyon akadt meg a szemem, mely egyáltalán nem illet a történelmi városképbe. Talán egy csillagot ábrázolt, de nem biztos. Inkább úgy nézett ki, mint egy szalvéta, amit középen egy kicsit megcsípünk és meggyűrődik. Elég absztrakt és túl modern a környezethez képest.

A főtér másik irányába is érdemes leindulni. A Fő utcában ráleltünk a Szent István Király Múzeumra. Mivel én voltam egyedül, aki be akart menni, erről lemaradtam. Egy a három ellen: el volt döntve. Mentségemre legyen szólva, már láttam a kiállítást. A múzeum utáni sarokban viszont egy érdekes dolgot találtunk. Gótikus építészeti elemek között Mátyás életnagyságú alakja áll, lábánál kedvenc oroszlánjai. A magasban a Hunyadi-ház szimbóluma, a gyűrűt tartó holló látható. Melocco Miklós szobrászművész Mátyás-emlékműve ez, melyet a nagy király halálának 500. évfordulóján avattak fel.

A Fő utcát a színház épülete zárja. De mi nem álltunk meg itt. Barátnőm tanácsára tovább sétáltunk, egészen a Csitáry-kútig. Nincs közel. Ez egy szabad kút, melynek 170 méter mélyről feltörő savanyúvízéből mindenki szabadon fogyaszthat. Én is megkóstoltam. Igazi ásványvíz, melyből kiérezni a vasat, kálciumot. Ízre nem kellemes az első pár korty, aztán jobb. Leültünk egy kicsit pihenni és észrevettünk valami furcsát. Az emberek folyamatosan jöttek gyalog, biciklivel, motorral, de nem turisták, hanem helyiek. Kezükben műanyag flakonok, amit a csap alá tartanak, megtöltenek és hazavisznek. Mi furcsán néztük őket (hazaviszik a vizet napi fogyasztásra?), ők furcsán néztek bennünket (miért ülnek itt, miért nem isznak?).

Az Öreghegy

A második nap már kicsit távolabb mentünk a belvárostól. Első utunk a híres Bory-várhoz vezetett, mely kinn van az Öreghegyen.

A vár lenyűgöző. A külvárosban található, teljesen a házak között. Mindkét közvetlen szomszédja lakóház. Emiatt a várról a tüneményes panoráma helyett házudvarokat, kiteregetett ruhákat lehet látni. Bory Jenő építészmérnök volt a tervező, az építésvezető, a tót pallér, a kőműves is. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Minden lépésnél van valami, amire rácsodálkozik az ember. A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódy Lantos Sebestyénig. Negyven nyáron át építette. Műveiért cserébe nem pénzt, hanem építőanyagot kért. A végeredményt látni kell.

Szintén az Öreghegyen van a Bánya tó. Annyiban hasonlít a Bory várhoz, hogy ez is a házak között található. Az egykori „öngyilkosok” tava 1917-ben váratlanul jött létre. A kőbányát egyetlen éjszaka alatt árasztotta el a víz, és megszületett a csillogó, sötétzöld vizű tó. Az igen mély és hideg víz fürdésre nem ajánlott, mivel csillék és más munkaeszközöz rejtőznek a tó fenekén. De láthatólag a kacsákat ez nem zavarja.

A Bánya-tótól nem messze, a Csúcsos-hegy tetején található az Aranybulla-emlékmű. A hagyomány szerint ezen a helyen hirdette ki II. András király 1222-ben az Aranybullát.

Igazán egy nap is elegendő arra, hogy megtekintsük a látványosságokat, de arra előtte érdemes felkészülni és edzeni. Biztosan még számos dolgot meg lehetne nézni a városban, de nekünk két nap alatt ennyire futotta.