Bródy János mostanában intenzíven hallatja hangját az online zeneterjesztés témájában. Szerinte az illegális letöltések jelentős kiesést okoznak a szakmának. Szombathelyre most éppen nem készül, amúgy játszik Illés-emlékesteken, sőt néha szalagavatókon és „vállalati törzsgárda ünnepségeken” is.
„Hát így van ez, s én elárulom magam
hogy én sem vagyok teljesen haszontalan
Ki engem hallgat, az majdnem mind fizet
és félek, hogy végül én is ráfizetek
Az életünk, ugyebár, semmi más,
egy mindhalálig tartó vállalkozás”
(Bródy János: A vállalkozás, 1985.)
Alon: Generációk nőttek fel a dalain, egy szál gitárral a kezében évtizedek óta járja az országot. Pár hete azonban komoly nemzetközi jogi témával kapcsolatban hallatta hangját Bródy János. Ha fontos a megmaradás, az uniós bürokráciát a zenészek sem hagyhatják figyelmen kívül. A közelmúltban Lévai Katalin európai parlamenti képviselővel együtt szerepelt az online zeneforgalmazás uniós szabályozásával kapcsolatban. Miért is?
B. J.: A sajtótájékoztatón mint a zenészek képviselője vettem részt. Hálásak vagyunk Lévai Katalinnak, mert ezzel a témával kapcsolatban lelkiismeretesen konzultált művészcsoportokkal, jogvédő szervezetekkel. Amit elért az Európai Parlamentben, abban az a nagy jelentőségű, hogy nem az Európai Bizottság ajánlása szerint alakul majd a jövőben az online szerzői jogdíjak rendszere – ami elsősorban a nagy, multinacionális cégeknek kedvezett volna –, hanem Lévai Katalin jelentése alapján, amit az EP nagy többséggel elfogadott. Ez a jelentés az esélyegyenlőséget előnyben részesítve a kulturális sokszínűséget védi, és a kis nemzeti kultúrák számára is biztosítja a részvételt a nemzetközi hálózatokban. Ilyen értelemben a magyar szerzői jogi rendszer védelmét is szolgálja. Ennek előnyeit a zenészek persze a jövőben fogják élvezni. Az internetes forgalom aránya most még elég kicsi, de egyre nagyobb lesz.
És mi a helyzet az illegális letöltésekkel?
A szabályozás most a legális letöltésekkel kapcsolatban készül, mert először ez szükséges ahhoz, hogy az illegális ellen hatásosan lehessen küzdeni. Amíg ez jogilag nem szabályozott, addig elmosódik a határ. Ha nincsenek szabályozott rendszerek, akkor természetszerűleg károsulnak azok a művészek, akiknek a produkciói ilyen módon terjednek. Természetesen interneten keresztül lehet hallgatni rádiót, videókat megnézni, hiszen sokféle online közvetítés létezik. A gond ott kezdődött, amikor fájlcserélő programok és közösségek jöttek létre. Ezek egyfelől érdeklődő csoportosulások, de másfelől alig burkoltan olyan szerveződések, amelyek a maguk anyagi hasznát tartják szem előtt. A felhasználók meg enyhébb esetben csak a barátoknak adják tovább a műsort, de ha már árulják is a másolt CD-ket, DVD-ket, az már bizony feketekereskedelem.
Jelentős kiesést jelent ez a szerzőknek?
Mindenkinek, aki részesül a hanghordozók forgalmából. A hetvenes években százezer példányért járt aranylemez, ma 7500-ért. Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy az illegális másolatok olyan helyzetbe hozhatják a zenei produkciós műhelyeket, hogy nem tudják magukat fenntartani, és ilyen módon igazzá válik az a kissé túlzó jelszó, hogy az illegális másolatok megölik a zenészeket. Képzeljünk el egy izgalmas, érdekes új zenekart. Megjelennek egy jó anyaggal. Ha az új lemezt a lelkes rajongók több ezres tábora illegálisan letölti – csupa szeretetből –, tehát nem fizetnek érte, akkor hiába népszerű a zenekar, a lemezük bukást jelent a kiadó számára. Ha a látszólagos sikert a valóságos lemezeladási adatok nem tükrözik, akkor a kiadó nem fog velük tovább szerződni, nem kapnak reklámot, elfogy mögülük az egzisztenciális támaszték, és nem lesznek képesek fenntartani magukat. Már most is érezhető, hogy egy-egy zenekari tagságból nem tudnak megélni az előadók. Kénytelenek több formációban is szerepelni, ami oda vezet, hogy eltűnnek az egyéni hangzások, és a közönség számára sem igazán követhető. Ez a jelenség már létezik, már most is gyengíti a művészeti társulatok igazán hatékony működését.
Régen könnyebb volt?
Inkább úgy mondanám, hogy sokkal nehezebbé vált az egyébként sikeresnek tűnő alakulatok hosszú távú fennmaradása. És van még egy vonatkozása a másolásoknak. Miközben a különböző modern másolóberendezések, mobileszközök jelentős bevételhez juttatják a technikai szolgáltatókat, ezt ők nem szeretik megosztani a zenei tartalomszolgáltatókkal. Nyilván van némi lelkiismeret-furdalásuk, ezért támogatnak (szponzoráció formájában) néha koncerteket, fesztiválokat. Ez a visszajuttatás azonban a bevételeiknek csak egy kis töredéke, holott a termékeik akkor fogynak jól, ha van mit hallgatni, ha vannak jó zenék. Ha nem lenne, ki venné meg azt a sok CD-, DVD-, MP3-lejátszót? Vagy elég a sokmillió letölthető csengőhangra gondolni, magam is sokszor hallom az emberek mobiltelefonjairól a saját szerzeményeimet.
Ezek után kap szerzői jogdíjat? Lehet ezt ellenőrizni?
Valamekkora összegek jelennek meg a számlámon, de nem hinném, hogy ez a reális mennyiséget tükrözi…
Lesz új Bródy-album?
Jelen pillanatban inkább a Volt egyszer egy csapat című musicalt ajánlanám, amely a Madách Színházban van műsoron, és amit Andrew Lloyd Webber-rel közösen írtunk. Izgalmas, kemény és egyre inkább aktuális témát feldolgozó, színvonalas zenés színpadi játék. És nemrég került forgalomba az a DVD, amely a 60. születésnapomon adott koncerten felvett megismételhetetlen műsort tartalmazza, némely régi, múlt századi emlék felidézése mellett.
Koncerteken nem idéz emlékeket?
Koncertek vannak folyamatosan, Debrecentől Sopronig. Elég könnyen mozdulok, gyakran feltűnök az ország különböző pontjain, egy szál gitárral, vagy zenész barátaim társaságában. Néha elmegyek szalagavatókra, meg vállalati „törzsgárda ünnepségekre” is, és gyakran szerveznek az egykori Illés-rajongók is emlékesteket, amelyekre meghívnak.
Szombathelyre nem készül?
Szombathelyre épp nem… De ha meghívnak, megyek. Nagyobb koncertem majd augusztus végén lesz Budapesten.
Milyen korosztály jár most a koncertjeire?
Teljesen vegyes. Van, ahol a nagymamák, van, ahol az unokák. Nemrégiben a Gödör Klubban szinte kizárólag tizenévesek voltak. Igaz, lehet, hogy ez annak is volt köszönhető, hogy együtt játszottam Bérczesi Robival a Hiperkarmából… Ez a fellépés azt is jelképezte, hogy a zenészek körében nincs áthidalhatatlan szakadék a különböző korosztályok között. Sokszor hallom régi dalaimat is fiatal zenészek előadásában.
Ezeket hogy fogadja?
A több száz dalom az én több száz édes gyermekem. Néha ugyan furcsa öltözékben kerülnek a szemem elé, de mindig öröm őket hallani.
Fotók: Bakos Ferenc