Ipkovich György a város gazdaságáról

A meghívón csak annyi szerepel, hogy Ipkovich György felszólal a Vas Megyei Kereskedelmi- és Iparkamara szerdán délután háromkor kezdődő küldöttgyűlésén, de hogy pontosan mikor is szólal fel, arról a helyszínen mindenkinek más információi vannak.

A megye gazdasági életének reprezentánsai azt a forgatókönyvet választották, hogy elkezdik az ülést, aztán amikor a polgármester megérkezik, soron kívül elmondhatja a mondókáját. Így hát a sajtó képviselői – meglepően kevesen vannak – beülnek a hallhatóság közé, és békésén végighallgatják a kamara múlt évi működéséről szóló, számhalmokkal teletűzdelt beszámolóját.

Pozitív felütés

A második napirendi pont közben megérkező Ipkovich György türelmesen megvárja annak lefutását, majd közli: a jövő szempontjából ez fontos időszak, egyrészt mert a jövő héten készülnek elfogadni a város stratégiai programját, másrész mert mindenki izgatottan várja a brüsszeli döntést a második nemzeti fejlesztési tervről. Ez utóbbival kapcsolatban annyi kiszivárgott – adta meg a délután pozitív felütését a polgármester -, hogy várhatóan igent mondanak a régióközlekedési tervekre. Ez már csak azért is fontos lenne, mert – és ezt már mi tesszük hozzá – láthatóan a 86-os út négysávosítására tette fel a városvezetés Szombathely zsetonját. Ha nyer, viszi a bankot, ha veszít, még az alsógatya is elúszik. Hogy a valóságban ez mennyire van így, az persze ennél jóval cizelláltabb, de ideiglenesen most maradjunk ennyiben.

Nincs ok a pánikra

Szombathely jelenlegi gazdasági helyzetéről csak röviden beszél a város első embere. Ezek közül is az iparűzési adónak – mint a város fő bevételi forrásának – a témakörét járja körül. „Gazdasági szerkezetváltás”-nak nevezi a nagy cégek (Philips, Marc, Molding) elvándorlását, és elmondja, mindettől a folyamatoktól függetlenül az iparűzési adó folyamatosan, évről-évre emelkedik, tavaly például az átlagnál is sokkal többel. „Rossz hírek most is érkeznek” – említi a Jabil távozását, de „pánikra nincs ok, mert a gazdaság, úgy tűnik, korrigálja magát és valóban szerkezetátalakítás folyik.”

A jövő nagy tervei

A polgármester ezek után egy gyors váltással rátér a jövőt érintő tervekre, ami kétségkívül kevésbé sikamlós talaj, de mentségére legyen mondva, az előadásnak a hivatalos címe valóban „Szombathely város gazdaságfejlesztési koncepciója” volt.

A következő húsz percben Ipkovich György megismétli a korábbi nyilatkozatokban és a sajtótájékoztatókon már több alkalommal ismertetett fejlesztési terveket.

Ezek közül a legfontosabb a már említett 86-os út fejlesztése, aminek építése Vátnál el is kezdődött. Elkészülte azt jelenti majd, visszaáll a Borostyánkő út, aminek segítségével a város kapcsolódni tud a szlovák autóiparra felfűzött gazdasági tengelyhez. Úgy tűnik, hogy az új Bécs-Graz vasútvonal is érinteni fogja a várost. „Ki kell lépni a nemzetgazdasági keretek közül” – hangsúlyozza ismét Ipkovich.

Ezek után felsorolja a korábban már szintén ismertetett elképzeléseket, amelyek nagyjából fedik az Alon szavazásra bocsátott listáját. Részletesebben szóba kerül az Oberwart- Szombathely -Kőszeg-Felsőpulya elővárosi vasút, amire úgy tűnik pénz is szerezhető, és már a Siemens ott sertepertél a háttérben.

Az új ipari park Gencsapáti, Söpte és Szombathely közös projektje lesz, a volt honvédségi laktanyánál. Munkaerőként a 700-800 ember rendelkezésre áll a börtönberuházás miatt, és ez már felkeltette a beruházók figyelmét. Ehhez kapcsolódik a volt orosz laktanyába tervezett kutatóközpont ügye is.

Megemlítődik a többi, pályázati pénzekből elképzelt fejlesztési terv is, az Iseumtól kezdve a fürdőn át az új víztoronyig.

Két lábbal földön

A gazdaság emberei csendben hallgatják a feltehetően számukra sem ismeretlen elképzeléseket, és egy darabig úgy tűnik, nem is kívánnak mindehhez a kívánságlistához hozzászólni.

Aztán egyikük – a neveket nem mindig értem, így ezektől egységesen eltekintek – megtöri a csendet, mondván, a polgármester úr mégse menjen el kérdés nélkül.

Nagyjából innentől lesz értékelhető a délután, nemcsak a kérdések, de a polgármesteri válaszok miatt is, amelyek jóval közvetlenebbek, konkrétabbak és életszagúbbak, mint a korábbi, kissé PR-ízű jövővázlatok.

Megnyugszunk például, hogy nem vagyunk egyedül, akik nem tudják, hogy most mi van a pólusprogrammal, mi több, azt a polgármester szerint is „egyre halkuló zaj” veszi körül.

Az is újdonság, hogy egy tervezet nem fejleszteni akarja a Szombathely-Kőszeg vasutat, hanem éppenséggel teljesen megszüntetni. Ipkovich viszont úgy látja, hogy éppen a fejlesztéssel lehet megakadályozni a megszüntetést, és erre esélyt lát egy fontos beosztású brüsszeli „csinovnyik” is. Racionális gondolatok hangzanak el a műszaki felsőoktatás költséges mivoltáról, miközben „egy kommunikátor-képzéshez elég egy palatábla és egy IC-n érkező professzor”.

Az egyik nagy ipari üzem vezetője arról panaszkodik, hogy krónikus szakmunkáshiány van a környéken, a konkurenciával arról állapodtak meg, hogy nem veszekszenek ezen a kevesen, Erdélyből és Kelet-Magyarországról hoznak munkaerőt. Ugyanő mondja, hogy miközben Szombathely nem nagyon mozdul rá a pólusprogramra, a győri egyetem már most meglovagolja azt, és szívja el műszaki hallgatókat. Az sem igazán válik a térség hasznára, hogy az új pályázati feltételeket a közepes és kiscégek nem tudják vállalni, mert ez azt jelentheti, hogy külföldről kell majd beszállítókat nézniük, az itteni kis cégek meg szép lassan elsorvadnak.

A kis- és középvállalkozók kormányzat-vezérelt lehetetlen helyzetbe hozását más gazdasági vezetők is többször megemlítetik, ami már nem lehet véletlen.

A polgármester nem titkolja, hogy nem jó Szombathely gazdasági szerkezete, a prosperáló néhány nagy cég és az életképesség határán tántorgó kicsik mellől hiányoznak a közepes méretűek. Ennek szerinte részben okai az elköltözött, bérmunkát preferáló cégek. A szakmunkáshiányon nehéz változtatni, ha a fiatalok inkább lesznek diplomás munkanélküliek, mint forgácsolók.

A repülőtérről megtudjuk, hogy továbbra is tervbe van véve, azért nem beszélnek róla többet, nehogy telekspekulációk legyenek.

Egy hölgy egy megújuló erőforrásokkal foglalkozó egyesület partnerségét ajánlja fel, egy férfi pedig a Savaria autóverseny itt maradása és a szombati ingyenes parkolás mellett lobbizik. Az elsőre talán majd kap polgármesteri támogatást, a másodikra biztos nem, mert Ipkovich szerint az a cél, hogy kiszorítsák az autókat a belvárosból. Olyannyira, hogy inkább további szigorítást terveznek.

Egyik hozzászóló szerint a városnak a pályázatok révén helyzetbe kellene hoznia a helyi vállalkozásokat, mert az ő iparűzési adójukból él a város. Ipkovich szerint nehéz ügy, aminek részben oka a közel sem tökéletes közbeszerzési törvény. Az is gond, hogy a megyében nincs jelentős építőipari vállalkozás, amely be tudná vállalni a nagy munkákat

Az EU-s elvárások kapcsán megjegyzi, hogy sehol nem látott még akkora burjánzó bürokráciát, mint Brüsszelben, és újfent visszakanyarodik az elvontabb szlogenekhez, de előtte még elismeri: nem találkozik eleget a gazdaság szereplőivel, de ha erre igény van, máskor is eljön.

Mi is.