Megállt az idő: A Gyöngyös Áruház

Nem tetszenek Önöknek a karcsú bakfisok kegyeit kereső belvárosi butikok? Fanyalogva ajkukat biggyesztik a burjánzó kínai Adios-konfekciók láttán? Idegesítőnek vagy embertelennek találják a város menti giga-bevásárlóközpontokat, a fogyasztás eme simára csiszolt roppant templomait?

Ne keseredjenek el! A helyzet nem reménytelen, még tartogat az Önök számára valamit az élet. Csak jó helyen kell keresni.

Például a szombathelyi Fő téren levő Gyöngyös Áruházban. Ne dőljenek be a modern, rózsaszín külcsínnek, bátran nyissanak ajtót! A földszint a maga kis ajándékboltjával, órásával és kulcsmásolójával már sejtet valamit a fenti idillből, de nyugi, ez még mindig maga a lüktető kapitalizmus, pár perc múlva már arra fogunk gondolni, ez a néhány kisvállalkozó bevételben messze lekörözi az egész komplexumot.

Ha szerencsénk van, elkapjuk a liftes bácsi vagy néni látványát, mert, kérem, itt még olyan is van, kék köpenyben nyitja és tárja a sötétbarnára pingált fémkaszni ajtaját, hogy kívánság szerint az első emeletre (konfekció osztály!) vagy másodikra (műszaki osztály) röpítsen bennünket. A szűk, kopott vörös mozaikokkal határolt lépcsőn kanyarogva is magunkba szippanthatunk egy kis retrofílinget, de a java csak az eladótérben vár ránk.

Mintha gonosz (vagy jótékony?) manók visszaforgatnák az idők kerekét úgy 25-30 évvel. Toldozott-foltozott járólapok lent, funérpolcok fent, olyan feliratokkal, hogy „konfekció”, „otthonkák”, „köntösök”, és ez nem afféle marketingfogás, tényleg ezeket árulják az első szinten. 4-5 kékköpenyes eladó néni ácsorog az áruhiányos pultok előtt, nézve a jobb esetben feleannyi „vásárlót”, akik feltehetőleg nosztalgia-szippantási célzattal bóklásznak a nylonfüggönyök és jersey kosztümök ritkás tengerében, mert az nem létezik, hogy itt vett volna bárki is bármit ebben az évszázadban.

A második – műszaki - szinten láthatóan már nyomot hagyott, ha nem is a 21. század eleje, de legalább a 20. század vége. A funérpolcokon Siemens vagy Philips feliratokat is láthatunk, de aggodalomra semmi ok, nem a microchipek szerelmeseinek áll itt a bál, hanem azoknak, akik lábast, diafilmet, biciklicsengőt, bűvös kockát vagy merülőforralót keresnek. Pár hónappal ezelőtt egy ismerősnek itt sikerült megcsípie egy hagyományos számlálós szerkezettel ellátott kazettás magnót, minden nyelvtanár álmát, vélhetően alaposan megdobva ezzel a tavalyi év összforgalmát.

Úgyhogy mielőtt siránkoznánk a jelenlegi világ állapota felől, azon duzzogván, csak az átkozott pénz számít, disztingváljunk, kérném tisztelettel, tartózkodjunk az általánosításoktól, gondoljunk a Gyöngyös Áruházra, amely még nem adta fel a disznófejű nagyúrral való küzdelmet, s elszántan küzd a barikádokon, Önök helyett is. No Passaran! – ahogy a spanyol polgárháborúban mondani volt szokás.

Az ellenségnek pedig ezúttal üzenjük, ne tessenek bennünket homlokzati felújításokkal riogatni. El a kezekkel a Gyöngyös Áruháztól!