A tánc világnapja Szombathelyen

A tánc elmélete

A társas sportokkal az a gubanc, hogy olyan mozgással járnak, amik nem visznek el A pontból B pontba. Az adott terepen Isten fentről valami olyasmit lát veled történni, ami valamilyen randomszerűen változó számot csempész a képletbe. És még bele is izzadsz. Majd jön a felfokozott állapotod visszaállítása normálissá.

Ezzel szemben a tánc – jobb esetben – már az előjáték részét képezi, (alkoholban) oldja a gátlásokat, segít levedleni az azon civilizációtól rád aggatott gúnyát, ami mégis megköveteli, hogy merjed átlépni az általa szabott határokat. Fura ügy, de van benne rendszer.

A megérkezés

Az Ady térről indulva, az első, ami verbálisan megcsapja a füledet, egy angolul valami bjutifulról beszélő pár meg a Grease zárózenéje. Még a Belsikátoron innen. Jaj, nehogy már! Amire elérek a Szökőkút melletti színpadhoz (a másikon épp szünet van), ahonnan mindez ered, már a második dal veti közénk magát a filmzenelemezről. Szerencsére tudod a CD-ről, hogy olyan nincs, hogy az autórádiókba szorult kazetták mintájára végtelenítse magát. És nem is lesz ez másként: a napfényes mediterránban játszódó Terence Hill-Bud Spencer páros fémjelezte alapművek bolondos hangulata szökik elő a hangfalakból. Rendben. Nézzük a táncosokat, hogy az 50-es évek után mit találnak ki koreográfiailag leképezni a „Kincs, ami nincs”-es jó világot.

Röppenő pörge szoknyák, fényesen villanó karcsú lábak, a srácok meg talpig feketében, tán csak a forró égöv kicsattanó derűje hiányzik az arcokról. Tovább. Merre van a Savaria színpad? Persze, igen, a helyén, a Claudia cukrászda előtt.

Az asszimilálódás

Odafelé tartva ismét bebizonyosodik, hogy Szombathely szeles város, a kelet-nyugat irányú hosszantisága a szeszélyes április késő délutánjára megköveteli a rétezett öltözködést. Ha ugyanis bejövünk a napról, be a gyönyörű épületek kínálta (esetünkben: ránk kényszerítette) árnyékba, érezni, hogy működni kezd a belvárosi légöblítés. Na nem mintha nem lehetne látni órákkal később is rövidnadrágos-pólós embereket, a többség azért veszi a lapot, és kabátot, ha sálat és sapkát nem is.

A többség átutazóban van a Fő tér ceremóniái közt. Családok ezek gyerekestül, ölelkező szerelmespárok, mindenbe csak bele-belekapó ténfergők, valaki ismerőst a színpadi cselekményekben tudók.

A hiány

De… de, most látod csak, ahogy ösztönből keresnéd a sörkibocsátó bodegákat, hogy nincsenek. Akik leszékfoglalták magukat a kiülős helyek valamelyikére, azok előtt akad, ám a többiek kezében nem látni sehol, semerre semmi semmit, ami bárminő alkoholos befolyásra engedne következtetni. Brr. Lehet ilyet, kérded, lehet azt, hogy egy egész napos szabadtéri rendezvényen ne ihasson a derék honpolgár hordókból barikádolt osztóhelyről csapolt sört? Kérjük ide a panaszkönyvet, de prompt!

Na mindegy, nézd, ha már itt vagy, a BDF néptáncos különítményét, ami mindjárt kezdődik. Épp hangol a Boglya zenekar, és megint kiderül a nagybőgőről, hogy miért is ritmushangszer. A bokádnál egy puliféle ebkutya rögtön venné is a startot mind messzebbre a felette két méterrel brummogó hangfaltól. De hiába, hogy a hallása a jónál is jobb és hogy köszönné a megkínálást, ebből ennyi neki bőven elég, a gazdája visszarángatja.

A személyes vonatkozások

Kezd a BDF Szökős Néptáncegyüttes. Köztük a kedvenc diákcentrumos lányoddal és azzal a csoporttársaddal, akivel összekevertek elsőben, te persze értetlenül néztél, mikor gratuláltak a színpadi szónoklatodhoz. Közben a Boglyáéktól megtudjátok, hogy előbb bihari román táncokat láttok, majd magyar verbunkost, végül mezőségi táncokat. Ha gonosz volnál és közvélemény-kutatási célzattal kérdőíveznél, az első kérdésed arra vonatkozna a tánc nézésébe feledkezett egybegyűltekhez, hogy mit is néznek e táncban, ami oly nagyon leköti a figyelmüket.

Téged például az foglalkoztat, hogy lefordítsd az ott látható testbeszédet magyarra. Hogy mi is történik a színpadon, mivel mire csinálnak ezek a fiúk és lányok alkalmat, mit lepleznek, mit tesznek mindezzel közmegegyezéssel lehetővé egymásnak? Nem nagy meglátás ugyan, de hölgyeim és uraim, önök ismerkedési ceremóniát látnak, játékos versengést, engedő-taszító kacskaringót, ami a felek összehozását célozza. Ebben különbözik a másik két színpad fiatalabb nemzedéket képviseltető táncaitól, amelyek kifelé mutatják magukat valamilyennek, a látványra vágyó sokaságnak teszik a szépet, nem pedig – mint itt – egy konkrét, meghódítandó személynek.

A tisztes zene

A főiskolások után a szomszédos ferences templomról megtudjuk, hogy ott fél hétkor szentmise következik, ekként a hangerőből visszavétetik egy pöttyet. Ám ezt te nem várod meg, mert a szökőkútnál már a jöttödkor hangolt egy elég fiatal állagú zenekar. Megnézed a kiírást: a Capito Gitárzenekar az. De jaj, miféle zenét játszik ez a családbarát társulat? Ottlétedkor Zoránt, Illést, gyaníthatóan Száz Folk Celsiust is, mivel arra hajaz leginkább a dolog. Ez való persze ide, engedsz és bólintasz, csak valahogy az átkos idők pajtásiasságról, barátságról papoló szándékolt naivitását idézi (már amennyiben részed volt benne).

Arrébbmész, a szökőkút másik oldalán leülsz, amin mikor (19.15) leállnak a vízháztartásának a spriccelésféle mutatványai, megint érthetővé válnak a szirupos idillt sugalló szövegek: Ó, te kit választanál?

Az esteliek

Mert Cseh Tamásra voksolni nem lehet, így Ipkovich György polgármester várható felbukkanási helye felé veszed az utad. A nyúlfarknyi és szokványosnak inkább, mint érdekesnek mondható köszöntő beszéde előtt még a Ghymes és a VHK(!) zenéjére ropják az erre hivatottak a már kifejezetten hideg időben.

Kovács Luca 8 éves táncossal a jobbján a város első embere elsorolja, hogy mi is ez az egész (tánc világnapja), Szombathely mennyi táncossal is büszkélkedhet (több ezerrel), mióta van nálunk e rendezvény (5 éve) és ki is az a támogató, akitől ajándék tűzijátékot kapunk (Kopula ’96 Bt.).

Estére valamelyest javul az idő, ám a sok tánctól ekkorra már herótod lesz. Viszont a kollegina és a szülei is betoppannak, hanem a körmendiként augusztus 20-ai tűzijátékok emlékével a retinádban kevésnek találod a nagy mellel beharangozott fényes égzengetést. Különben is megy a vonatod a sajtgyártalanított városodba. Az állomás felé remekül elbeszélgettek.