Egy erős közepes - BDF Diáknapok 2007

Többfelé forduló figyelem

Hétfőn a pécsi irányzékú buszon két (kiderül: végzős) lány egymásra replikáz, sorra veszik a rájukköszöntött vizsgaidőszak csapásait, vétóként a diáknapokon való részvételre. Kétségtelen: igazolt hiányzás. Négy-öt év főiskola általában elég szokott lenni ahhoz, hogy kereső emberként dolgozni akarj. Hiába tartod majd, sőt már most is az életed (egyik, ha nem a) legjobb időszakának, rá lehet unni. Például a ZH-parák miatt, amik épp nagy serényen zajlanak. Elég ilyes megmérettetésen jelentél meg már túl néhány sörön. Vagy úgy, hogy még a tegnapi ruhád van rajtad. Különben sem igazán lelkesít a program, a pályafutásod alatti negyedik kísértetiesen ugyanolyan. Meg a zenekarok se. Mész a folyosón és az erősen Gogol Bordellós hangulatú Anima-plakáttól várnál inkább diáknapi megvalósulást. De nem, az majd szombaton lesz.

Fentről le

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot – jut eszedbe nem is olyan régről. Hát nem is kezdesz bele kúlul pezsgésről, egyszeri és megismételhetetlenről magyarázni mint az életed legjobbját. Kedd van, dél környéke, veled társaság, kezetekben sör és jártok egy kört a Forrásközponttól kissebbé kerített udvaron. Ami pad- és asztalfoglalás szempontjából úgy félházzal üzemel. A Party Zónában jót derülsz előbb némely DJ-néven (GeGe, NRgee, SolaR!), majd sokadszorra azon, hogy nincs annál viccesebb egyszavas stílusmegjelölés mint a „progresszív”, főleg ami a „lágy progresszív ütemek” szóösszetételt illeti. Pedig elég erős a mezőny. Arrébb az első vállalkozó lányt bungee jumping címén felviszik a magasba, ott picit vacillálnak, majd ugrás helyett inkább visszaengedik a talajszintre. Később a fősulisoknak háromezer pénzt kóstáló mutatványnak akadnak beteljesítői is. Ám erre még elég néhány órát várni kell, addig nem nagyon akadnak vállalkozók rá. Egy bennfentesnek tűnő sráctól hallod, hogy ahhoz képest, hogy tízezer/óra díjjal napoztatják a darut...

Eső előtt

Amíg a többiek elmennek ZH-zni, elmész a könyvtárba, hátha akad valami érdekes. „A rhythm and blues és az elektronikus zajok keverékét játszották. Néha arra sem tudtam rájönni, hogy pontosan melyik hangszerből jöttek elő azok a fantasztikus zörejek. Nagyon bizarr zene volt, pont az, amit kerestem: egy elszállós, elektronikus popcsapat” – olvasod a ’66-os Pink Floydról a lexikonszerű könyvben, aminek egy autó motorháztetején Syd Barrett látható a címlapján. Ahogy neki, úgy nekünk is gyűlnek a fejünk fölé a sötét felhők. Lóg az eső lába, és vígan lóbálja. Este nyolckor meg is ered. Épp Jamie Whinchester és Hrutka Róbert kezdene bele az unpluggedolásba. Némi jóleső kárörömmel gondolsz rá, hogy legalább nem maradsz ki semmiből. Na nem mintha át bírna lelkesíteni egy percre is e páros hozzánk ily közeli léte.

Ismétlés

Ennél csak a Kowalsky meg a Vega két órával későbbre kiírt koncertje lehet akármilyenebb. Egy dolog feltétlen a javukra írható: a keresztény gengszter raphez (lásd Winamp) hasonlóan sokévnyi szerteágazó zenehallgatás után sem találsz rá magyarázatot, miért lehet jó ez bárkinek is, legyen a színpadszél bármelyik oldalán. Mindegy is, mész ki a vasútra, ami előtt a hirdetőt az esőben épp a 30Y-os plakáttal tapétázzák, Amber Smithszel az előzenekari poszton. A zebra túloldalán meg egy srác próbál fölvágni a vele lévő csajoknál, ahogy messziről beledobja a kiüresedett cigisdobozt a teli kukába, de csak harmadikra sikerül neki, akkor is kézi rásegítéssel. Vihogást kap jutalmul az esőárnyékból a balsikerű próbálkozó. Ám a villámlás a srác kezére játszik, összébb húzódik a kis csapat.

Szerdán dél magasságában a Forrásközpont második emeletén állsz többedmagaddal és a hirtelen megugrott számú bungee jumpingolókat figyelitek. Az elsőre sem tiszta, hogy a légvár alapzata miért csak úgy mellékesen van ott, oldalt, használat nélkül és hogy mit gyűjtenek a közvetlenül mellette lévő kukába... Hamarosan beszáll a liftbe Fazekas Róbert és a nője is, ámde beigazolódik, hogy az erős ember nem feltétlen híve a szabadesésnek. A rákövetkező delikvensek már sokkal merészebbek. Néhány ugrás után a dologra unt ügybuzgó netezők és vizsgára készülők már ismét a monitoraik, illetve könyv- és papírhalmaik előtt ülnek. Abból nem lehet baj.

Javuló tendenciák

Délután az udvar populációja elég gyér, ami nagyban betudható a szemerkélő esőnek. Ugyanez áll a klubra is, ahol pedig serénykedve már az esti gulyáshoz készítik elő az alapanyagokat. Estére valamennyire már megtelik a környék, üres asztal nem akad, csak ismerősökhöz lehet csatlakozni, de nem éreznéd úgy, hogy kimaradtál valamiből, ha nem volnál itt.

Mondtam nekik, hogy csé mint csináljuk! – hajtogatja a folyosón egy srác az általa kreált jelszót a haverjának, amit a köztudat azonnal kezdi is magába szívni, mert pár lépéssel arrébb már mindketten cséznek. Legyen úgy, szemlézd tovább a kínálatot. „Miért jók a Diáknapok?” – hangzik el a kérdés a Heti frissítőben. Ilyen válaszok érkeznek: „Mert két vizsgám lesz kedden.”, „Megválaszthatnak diákrektornak.”, (egy oktató a Fizika Tanszékről:) „A szervezőknek komoly próbatétel olyan programok létrehozása, amelyek idősnek-fiatalnak egyaránt megfelel.”, aztán a kedvencem: „Jók a pogromok, csak sok itt a főiskolás…” Hadd ne mondjad meg, hogy a pogrom orosz szó milyen jelentéssel bír.

Mégis érdemes

Csütörtökön felpörögnek az események. Minden az addigiak ellentétjébe fordul át. Kisüt a nap, szinte meleg lesz a fellendülő, estére másfél órás várással működő bungee jumpinghoz. A főiskolások irányából tanúsított távolmaradás szinte átfordul jelenlétté (vagy legalábbis jelentősen javulnak a százalékok). „Kocsmatölteléknek kellünk hősi célra” – olvasod egy könyv fejezetcímeként. A klubban hallatok egy zenekart iszonyú jó basszuslökettel próbálni, hogy aztán játszanak vagy negyed számot és elhagyják a terepet. Hosszan beszélgetsz az exeddel és még élvezed is a dolgot, szinte már ki mernéd jelenteni, hogy jó volna vele újra. A repertoár slágerzenét nyomó Juice után a két diákrektor-jelölt a színpadon: a láthatólag részeg Szergej ellenében a láthatólag nagyon részeg Busa nyeri a megmérettetést. Éjszaka telefonos segítséggel megérdeklődi egy raszta srác a Székely himnuszt, majd elénekli. És még sorolhatnánk. El is határozod, hogy legközelebb csak erre a napra kellene kijönni.