Nem szabad bántani a gyereket - Beszélgetés Nagy Attilával, a Zrínyi igazgatójával

ALON: Számít, hogy egy iskola 40 éves vagy 120 éves?

Nagy Attila: Egy fiatal iskola esetében még sokszor ott vannak az alapító tagok, a kollektív emlékezet átfogja az iskola egész történetét, esetünkben már senki nem tudja, hogy kik tanítottak vagy tanultak például 60 évvel ezelőtt, mindez már történelem.

A 120 éves évforduló alkalmából nyilván utánanéztek, mik voltak a kezdetek.

Igen, ez egy nagyon érdekes dolog. Polgári kereskedelmi és ipari iskolának indultunk, ahova a gyerekek a negyedik és hatodik elemi után mehettek. A tanítás az Alkotmány utcában kezdődött, aztán egy év alatt felépítették ezt az épületet, a város és a megye besegített, de a pénz java a polgárok közadakozásából jött. Hatalmas igényt elégített ki, egy osztályba 68 gyerek járt. Itt van az irodámban az akkori dokumentum, melyben le van jegyezve a diákok vallási és nyelvi összetétele. Innen tudjuk, hogy a két osztályba 80 katolikus , 41 izraelita, 6 evangélikus és 1 református gyerek járt, németül 49 diák beszélt. A szülők között domináns volt a kereskedő és az iparos réteg. Szigorú hely volt, mert az első évben 128 tanulóból 54-et megbuktattak, többségüket osztályismétlésre. Mivel németül szinte mindenki beszélt, a kötelező idegen nyelv a francia volt. Azután az iskola folyamatosan kiépült, újabb épületeket is kapott, majd a háború után államosították, és nyolcosztályos általános iskolaként kezdett működni. Ez a múlt – mármint hogy egy polgáriból lett az általános iskola - előnyt jelentett szaktudás és felszereltség tekintetében is. Még a hetvenes években is voltak a Zrínyiben olyan tanárok, akik tanítottak annak idején a polgáriban.

Egy-két évtizeddel ezelőtt a közepes iskolákhoz tartozott a Zrínyi, ma már egyértelműen a jók között emlegetik. Mi tesz egy általános iskolát jóvá a közvélemény számára?

A legfontosabbak az informális csatornán terjedő hírek, amikor a szomszédasszony elmondja, hogy a gyereke jól érzi magát, továbbtanul, ilyen-olyan programok vannak. Ezek az információk aztán pletykaszinten továbbgyűrűznek. De a gyerekek összetétele is jóvá tudja tenni az iskolát, ami egy öngerjesztő folyamat. A megszüntetett szentkirályi iskolából például hozzánk automatikusan a jobb képességű tanulók jelentkeztek. Ez számomra is érdekes volt.

Létezik legérzékenyebb pont?

Igen, és nagyon egyszerű: nem szabad bántani a gyereket. Az is gond, ha egy diák keveset kap az iskolában, de az igazi baj, amikor a gyerek sírva megy haza, nem akar iskolába menni, mert ott bántják, rosszul érzi magát. Egy iskoláról nagyon gyorsan elterjed, hogy ott hideg a légkör, rideg pedagógusok vannak, és az így kialakult képet nehéz megváltoztatni.

Mit tehet azért egy igazgató, hogy a gyereket ne bántsák, hogy jól érezze magát az iskolában? Mert mégsem lehet ott minden órán és minden udvari szünetben.

Egyrészt a pedagógusokkal el lehet beszélgetni, másrészt minden szülői panaszt ki kell vizsgálni, és nem szabad elmenni a problémák mellett. Esetünkben fontos az 1991 óta futó Rogers-program is, ez kihatással van az iskolánk egészére, hatására az idők során másik osztályokban tanító kollegák is megértőbbek, elfogadóbbak lettek.

Hogyan alakul az idén a beiskolázási létszám?

Száz gyerek jelentkezett, ebből hetvenötöt tudunk felvenni. Indíthattunk volna még egy osztályt.

Milyen tervek vannak a közeljövőre?

Egy nagy tervünk van: jövőre indul a sportiskolai osztály mint a testnevelés tagozat megújítása. Ez egy teljesen új, országos program része, ami a közoktatási törvénybe behozza a „közoktatási sportiskola” fogalmát, célja, hogy a versenyszerű utánpótlásnak sokkal szélesebb bázisa legyen. Eddig a testnevelés tagozatnak – különösen hogy a rendszerváltás után leépültek az egyesületek – szabadidősport jellege volt. A jövő évtől ezekben az osztályokban új tanterv szerint tanítunk, például az ének helyett ének-zene-ritmus tantárgy van, egy másik modul során a gyerekek a drámapedagógiai eszközök segítségével megtanulják a küzdést, a siker és a kudarc feldolgozását. Már megvannak a sportegyesületek, akikkel szerződést kötöttünk, akiknek szakemberei kijárnak majd hozzánk edzéseket, órákat tartani. Minden megyében egy-egy általános és középiskolát választottak ki pályázat alapján. Részben ide tartozik, hogy a közeljövőben felépülhet a Rákóczi utcai épületnél a műfüves focipályánk is: ez az MLSZ és az önkormányzat segítségével valósul meg.

Ön hat éve igazgató. Mit tart a legnagyobb sikerének?

Arra vagyok büszke, hogy népszerű lett az iskola. Bevallom, amikor igazgató lettem, leginkább azt tudtam, hogy mi az, amit nem szeretnék csinálni, amin mindenképpen változtatni kell.

És mi okozza a legnagyobb gondot?

Gond például, hogy a felnőtt embereket nem lehet megváltoztatni, és vannak olyan kollegák, akik a régi beidegződések szerint tanítanak.

Ha lenne egy jó tündér, aki teljesíti az iskolával kapcsolatos kívánságokat …

Először mindenképpen a Rákóczi utcai épületünk felújítását és rendbetételét kérném, és jó lenne az iskolába egy triatlon szakág is. Amúgy nem szeretek panaszkodni, egyrészt mert nincs rá okom, másrészt olyan ember vagyok, aki nem a problémákon rágódik, hanem keresem azoknak megoldását.

Milyen ma az utánpótlása az oktatásnak? Furcsa híreket hallani a főiskoláról mostanában kikerülő generációról.

Rengeteg olyan főiskolai hallgató van nálunk gyakorlaton, aki a legalapvetőbb tanítási ismeretekkel sem rendelkeznek. Voltak nálunk olyan leendő tanítók, akik nem tudták a betűtanításhoz nélkülözhetetlen fecskevonalat. És ezek valószínűleg diplomát kapnak. Ugyanakkor lehet szemezgetni, mert vannak köztük tehetséges, elhivatott hallgatók is. Nálunk is volt olyan, akire kollegáim hívták fel a figyelmet, és aztán megkértük, hogy dolgozzon nálunk.

Az oktatási területek reformjai most leginkább a felsőoktatást és a középiskolákat érintik, az általános iskolák kikerültek a reflektorfényből. Mi történik most ezen a vonalon?

Mindenki a felette levő szintet figyeli, így mi most a középiskolák felvételi vizsgáira koncentrálunk. És mivel ezek a vizsgák nem a tananyagra, hanem a matematikai gondolkodásra és a szövegértésre kíváncsiak, nekünk is errefelé kell elmozdulni. 2001 óta mennek az ezzel kapcsolatos országos mérések, idéntől kötelező ezeket elküldeni a fenntartóknak. Most már olyan is van, hogy hozott érték index, ami azt mutatja, hogy a családi helyzet által elvárt szinthez képest hogyan teljesít az iskola. Így összehasonlíthatók például azok az iskolák, ahova főleg egyetemet végzett szülők gyerekei járnak azokkal, ahova a nyolc általános iskolát végzett szülők gyerekei járnak. Ez egy jó dolog. Ami minket illet, városi szinten matematikából elsők, szövegértésben harmadikak vagyunk, messze az országos átlag felett.

A kötelező óraszámemelést hogyan élik meg a kollegák?

Ugyanannyi pénzért többet kell dolgozni. Vannak aláírásgyűjtések, de csak kevesen hisznek az ilyenekben. Annyi új dolgot vezettek be, annyiszor változtattak már a rendszeren, akár év közben is, hogy a legtöbben belefásultak már mindebbe.

Ön hogyan látja a városban zajló átszervezéseket, iskolabezárást?

Az biztos, hogy a rendszer nem működött tökéletesen, de hogy ténylegesen mennyi pénzt is sikerül megtakarítani a gyakorlatban az átszervezésekkel, azt senki nem tudja megmondani. Másrészt úgy gondolom, a bezárásra ítélt iskolában már régóta lehetett látni, hogy valami nem működik tökéletesen. De ha recseg a rádióm, akkor nem biztos, hogy az a megoldás, hogy kidobom a kukába, hanem hogy megjavíttatom. Azt már most lehet látni, hogy a bezárással nem érjük azt a hatást, ami a terv volt, hogy például több gyerek legyen a Désiben. Új helyzet lehet az is, ha az Eötvös – és szerintem ez fog történni - a tulajdonosváltás miatt felfut. Az viszont valóban luxus, ha fél vagy egyharmad kapacitással működtetünk iskolát.