Kínáig bezárólag - Ipkovich György az MMIK-ban

Nyár van és még lesz is bőven, ámde még addig

Nem sok izgalommal kecsegtet a hosszan indázó cím: „Egy legionárius utazásai Budapest és Brüsszel között, Szombathelyen át. Egy polgármester és képviselő sokszínű munkája.” Ismerni kell a fentieket, hogy valaki péntek délután hatkor betérjen a 251-es terembe és a dolgos hetet lezárandó, ne inkább otthon hűsöljön, vagy éppen pincekocsmázzon. Vagyunk vagy húszan.

Mint Farkas László bevezetőjéből kiderül, minden jelenlévő a visszatérők közé tartozik. E sorok írójának egykori főiskolás angoltanára – híven az óráihoz, most is – könnyed, csevegő hangnemben vezeti elő összejövetelek okait és az eddigi 8 év fejleményeit. A rendszerváltás utáni évtizedben Magyarországon is fölbukkant társadalmi változásokat leképezni jött létre a Sokszínű Világ Kör. Voltak itt a közel 300 vendég között gyökeresen különböző vallások és kulturális területek képviselői, alternatív gyógyászok és oktatók, informatikusok stb. Rendeztek városjárást, táncestet és még sok egyéb mást is. A következő, egyben a tavaszt lezáró és a nyári szünet előtti utolsó alkalom egy visszatekintés lesz az eddigiekre.

Oda, majd vissza

Az első kérdés Ipkovich felé, hogy mikén illeszkedik egymáshoz a három poszt: a polgármesteri, az országgyűlési és a brüsszeli képviselet. Alapvetően Szombathely városáról szól mind – válaszolja –, a különböző helyeken szerzett tapasztalatok segítenek eligazodni a világban, illetve azt is fontosnak tartja, hogy mindig jelen legyen ott, ahol a dolgok eldőlnek. E hármasban Brüsszel a jövőnk (Szombathelyé és Magyarországé), ebből a szempontból tölt be elsőrangú szerepet. Az azzal a központtal működő EU nem csak egy szimpla pénzosztó szervezet, át kell látni a belső működését a lehetőség-, korlát- és követelményrendszerével együtt.

Visszaváltva helyi szintre, szóba kerül a Savaria Legio Hagyományőrző Egyesületet 1998-as alapítása, annak is a legfontosabb és legismertebb megnyilvánulási terepe, a Savaria karnevál. Ennek messze külföldön is híre ment – büszkélkedik a polgármester –, mindig jönnek svájci, olasz és német vendégek látogatóba. Olyannyira, hogy még vikingnek öltözött norvég zugfelvonulóval is büszkélkedhetünk. A magyar politikai életből Dávid Ibolya teszi tiszteletét nálunk minden év ezen augusztusi napjain. E karneválról Brüsszel is tud, számon tartják ott is.

Mindenből valamennyit

A brüsszeli jelenlétről Ipkovich elmondja, hogy plenáris gyűlést 2-3 havonta, alkotmányozó gyűlést sűrűbben tartanak. Köztük „meditációs időszak” van. De nem sokáig időzünk a messzi északon, a polgármester a Fehér könyv vizsgálatát említve (vagyis az útépítés és a közúthálózat kapcsán) hamar visszakapcsol Szombathelyhez. Mint mondja, e várost Róma-Baltikum útvonal hozta létre és élteti még ma is. Minél szabadabb volt az áruforgalom az évszázadok során, annál inkább fejlődtünk mi is, ha azonban szigorúbb korlátok, államhatárok közé szorították a közeledést, akkor a mi szerepünk is visszaesett. Aztán olyan bűvös kifejezések hangzanak el az országgyűlési képviselő szájából az MSZP kapcsán, mint jó előjelek, létkörülmények javítása, beruházások megindítása, infrastruktúra kialakítása, gazdasági vérkeringés, Vácott megindult folyamatok, gazdasági tengelyen elfoglalt helyünk stb.

A Bloomsday és ami még a talonban van

Konkrétumokról szólva említődik a 86-os út kamionforgalmának elterelése, a szobrok és szökőkutak elhelyezése-építése. Ha ez utóbbiakat Ipkovich kevésnek is találja, örömmel említi a Fő teret, ott is a hamarost ismét aktuálissá váló Joyce-szobrot mint olyat, amiben még van bővivel poteciál. Ez ugyanis egy újabb kapcsolódási pontot jelent az európai kultúrához, hiszen az ír nagykövet minden évben július 16-án Szombathelyre látogat. A polgármester megjegyzi, hogy legyen bármilyen meglepő is, hogy James Joyce az Ulysses-ben nem mondjuk Egert említi (amit könnyebb leírni meg még borvidéke is van), mi csak hálásak lehetünk neki. Ahogy az író szobra melletti „bugyiboltos” is az lesz, ha majd rájön, hogy ír kocsmát kellene inkább üzemeltetnie. De nem volna elvetendő ötlet egy Bloom-emlékmű és egy, a témához kapcsolódó múzeum sem.

Vagy – szállítja tovább az ötleteket a polgármester – az Ovidius-legendával is lehetne valamit kezdenie a városnak. Elég csak a népszerű Weöres Sándor-szoborra gondolni, ami padostól-macskástól-csigástól nagy népszerűségnek örvend az arra járók körében. Ipkovich – nem kis derűt keltve a jelenlévők körében – még Najmányi László ötletét is felhozza lehetőségként a Perintbéli Vénusz-szoborról, amit úgy képzelt el a derék szóvető, hogy a folyóból kiáll két láb. Komolyra fordítva a szót, nagyobb súlyt lehetne helyezni Szent Márton legendájára is vagy a Napóleon mellett nálunk szintén megfordult Nagy Károlyra mint turisztikailag jól eladható dolgokra. „Nálunk nincs bérc, vízesés, de van más” – von végül konklúziót a politikus.

A fejlett és a rohamos ütemben fejlődő

Miként látja a régiót a Parlament? – hangzik el a kérdés. Már a régi rendszerben is élt egy szerencsétlen sztereotípia rólunk – kezdi az országgyűlési képviselő – mely szerint mi (a magunk polgáriasabb szemléletével) közvetlenül a nyugat lábánál helyezkedve el, eleve fejlettek vagyunk. Ezért helyettünk inkább a keleti régiókba kell pumpálni a pénzt, ami mindigtől fogva fejlesztésre szorult. Túl mindezen, a közeljövőben startot vesz az Iseum milliárdos projektje, mely majd színielőadásoknak és egyéb rendezvényeknek ad otthont. Továbbá a Fő térhez hasonló stílusban félmilliárdos költségvetéssel kialakításra kerül egy köztes tér is a Képtár, az Iseum és a Zeneiskola között, ami összeköti a „kultúrnegyedet”.

Kisebb mérvű, de a távolabbi jövőben hasonlómód jelentőséget kaphat a kínai nagykövettel való kapcsolat. A tőlük irányuló megkereséssel kellene kezdeni valamit: az egyik ottani 6,5 milliós metropolisz ugyanis testvérvárossá kívánja fogadni Szombathelyt. Ebből lehetne kapcsolati tőkét kovácsolni – mondja a polgármester. – Csak hasznunk származhat belőle, veszteni semmit sem veszthetünk vele. Legelőbb is fel lehetne futtatni egy diákcsererendszert. Onnan ide, innen meg oda küldeni ki tanulni évi tíz-tíz gyereket. Ez később, hosszabb távon gondolkodva kamatoztatható hozammal járna, mivel már most tudható, hogy Kína az új évszázad legmeghatározóbb világszereplője lesz. Jelen pillanatban ugyan még a testvérvárosi megkeresés döntésére kell várni, de ami késik, az nem múlik.


(A fotó az archívumunkból származó illusztráció, nem az előadáson készült. A cikk szerzője nem kívánta fényképezéssel megzavarni az előadás légkörét.)