Legyen ez az - Ünnepi Könyvhét Szombathelyen

Hat pavilon, körülötte néhány ember tapasztalgatja, nézegeti, lapozgatja, forgatgatja a portékát. Kora délután, árnyékból, tisztes távlatból, sör és kollegina mellől ennyinek láttatja magát az Ünnepi Könyvhét szombathelyi delegációja, annak helyi megfelelője. Kicsit még hagyjuk a Fő tér közepe felé nyúlni a pavilonok mögötti díszes épületek árnyékát, aztán terepfelmérésbe kezdünk. A kollegina kineveztetik átlagembernek, az újságíró meg rábízza magát az így teret kapó természetes ösztönökre.

A Bloomsday előszele

A Belsikátor vonala a félpálya, onnan előbb jobbra indulunk. Elsőül a Talentum Könyvesboltnál felhozatala mutatja magát. Hamar megkerül a keresett könyv, Najmányi László „A Blum-ház rejtélye” című nagy dirrel-dúrral beharangozott vékonyka kis kötete a maga kifejezetten undorító borítójával. A kérdésemre, hogy mennyire fogy a megye lapjától meghírelt, átpörgetve, a tartalmában izgalmasnak tűnő randaság, a készséges eladónő csóválja a fejét, hogy eddig még egy se ment el. Majd még hozzáteszi, hogy reggel véletlenül derült ki számukra, hogy van ilyen kötetük, mivel testesebb kiállításúnak gondolták maguk is. Helyette a Vas megyében dedikáló turnén lévő Leslie L. Lawrence-ből látható a szemközti polcon egy egész életműnyi polcroskasztás. Kicsit arrébb vive a tekintetet azért csak előtűnik az első molinó, amin kékes-pirosas háttér előtt látható becelofánolt (elmenyasszonyfátylazott?) James Joyce ígér mészárolós horrort. Még két ilyen akad majd a pavilonok mélyében.

A jó öreg állandóság

Bármi legyen is a szerző és a kiadó célja a Bloomsday alkalmával bemutatott kötettel, van, ami évek óta változatlan. A klasszikusok összesei mellett láthatólag Márai, Wass Albert, Szabó Magda és talán még Faludy György viszi a prímet. Már ha a kínálatot nézzük. És hát mi másra is volna kereslet, mint a kínálatra? Eközben a kollegina könnyű kézzel kikeres néhány olyasmit, aminek bármely nőismerős örülne, de férfiként eszünkbe se jutna ilyesmivel eléjük állni. Nemhiába fogadtam fel vezetőmnek.

De tovább a jobbszél felé. A Tóth Kiadó több nagyalapú, bőven illusztrált, köteteket árul kifejezetten olcsón. Némely (néha többnyelvű) kötetnél nem lepődne meg az ember, ha a duplájába kerülne az a kétezer pénz. Főként a festők albumai és a képzőművészet a fő irányvonal. Munkácsy és Dalí az első sorból villan elénk, de jól megférnek a szomszédságukban a szakácskönyvek és az útikalauzok is. A legszélén a sornak a Művészetek Háza égisze alá tartozó pavilon ad teret a helytörténeti kiadványoknak. Szép kiállítású és belbecsben is hasonképp míves, de talán túlságos szakmaiságot sugalló kötetek sorakoznak itt. Nem csoda hát, hogy az idővel felpezsdülő látogatószám csak elenyésző hányada mutatkozik a környékén. Talán a városba látogató helyiekre számítanak? Mindenesetre érdekes volna és bizonnyal tanulságos is összevetni e két pavilon bevételét a mégiscsak nagyobb érdeklődésre számot tartó könyvekkel az ide kilátogatók elé járuló többi néggyel.

Kétszeres célba érés

Át a baloldalra. A Líra Könyváruházban Devecsery László szignózza a gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyveit egyaránt. Bentebb a lányoktól hamar kiderül, hogy már öt joyce-os könyv elment. Rendben, legyen úgy – bólint rá az újságíró –, akkor rá is térhetek a jöttöm valódi céljára: Tom Wolfe „The Electric Kool-Aid Acid Test” című kultikusára. Naná, hogy a „A legendák élve vagy halva” sorozat közepéről bukkan elő a legcsicsásabb betűstílussal teleírt könyvgerinc. Hasonlóan Bloomsdayhez, ennek is van helyi vonatkozása. Az a Dányi Dániel fordította, aki idén diplomázott volna a BDF-en, ha látta volna értelmét befejezni a főiskolát. Ez a kötet és a szintén általa magyarított Tom Waits-életrajz is őt igazolja.

A szomszédban a Bibliaiskolák Közössége kínál olvasmányokat a lélek szerencsés megérkezésű útjaihoz. Megtalálható itt az Ördöggel kisüstiző és vele is háló rockzenét leleplező kötetecske, a híres-nevezetes „Jézus élete” című XIX. századi, akkoriban botrányosan fogadott vaskos munka, de a „bor” szó bibliabeli felbukkanásáról is találhatunk széles érdeklődésre számot tartható kis könyvecskét. Hogy néhány érdekesebbet említsünk csak. Az először a pavilon fő vonulata ellen tiltakozó kollegina végül itt találja meg a maga olvasmányát. Mint egykor a papi pályával is kacérkodó ifjú, e sorok írója végigszemlézi a Bibliákat, és a legnagyobb betűméretű mellett dönt. Hanem majd csak hétfőn tervezi megvenni az elsőjét. Mikor továbbmegyünk az A.Z. Könyvesbolt Pavilonja felé, a kereszténységhez köthető könyvek árusnője utánunk jön, hogy ismer egy milliomos hívőt, akitől ingyen kaphatunk kereskedelmi forgalomba nem hozható, csak odaajándékozásra nyomtatott közepes méretű Bibliát. Kedd délután jöjjek vissza, és akkor kaphatok belőle. Feltétlen felbukkanok.

Visszakanyar

Végül, de utolsóként a mi sorunkban, az A. Z. Könyvesbolt választéka fölé hajolunk. Sajnos a Király utcai székhelyükről nem épp a magyarsággal sokrétűen foglalkozó, vagyis a rájuk legjellemzőbb könyveket hozták ki. Helyette valami émelyítően erős pörköltszag kaparássza az orrot, amit az egyik eladósrác guggolva lapátol magába. Ámde nem érünk rá ezen búsongani, mert a csöndesen dedikálgató Leslie L. Lawrence-től néhány méterre felharsan a rock and roll és a Gyermekek Háza formációs társastánc csoportjának bemutatója veszi látványos kezdetet. Mielőtt azonban még közelebb mennénk, oly ALON-bloggerbe botlunk, aki épp egy Pajor Tamás-könyv fölött érez elragadtatást. Hiába hát megint a bármi: az eredendő tehetséget és annak kicsapódni vágyását tartósan semmi sem gátolhatja!