Letenni a bagót - Ma már tényleg ciki a cigi

Talán úgy a legegyszerűbb leszokni a dohányzásról, ha az ember egész egyszerűen nem gyújt rá. Hogy könnyű mondani? Persze. Aki ismer, tudja, mennyit dohányoztam. (Nem keveset.) A személyes tapasztalatból talán az a legtutibb, hogy több napra el kell vonulni a világtól, olyan helyre, ahol egyszerűen nem gyújthatsz rá. Vagy csak olyanok között vagy, akik nem dohányoznak, és rendkívül rosszallóan néznek arra, aki viszont igen. Elárulom, az első két-három nap a legvacakabb, aztán már szinte fel sem tűnik a dolog.

Kissé alaposabb szemlélve az ügyet, talán legelőször arra kell rájönni, miért is dohányzik valaki. Mert jólesik. Ja, meg a reggeli köhögés is? Mert a többiek is ezt teszik körülötte. Más társaságba kell járni! Mert még nem sikerült leszokni? Miért ne sikerülne, ha újra megpróbáljuk? Egy csomó mindenkinek sikerült. Tényleg, elég körülnézni az ismerőseink körében, az utóbbi időben igencsak megszaporodott a leszokók száma. Pont nekünk ne jönne össze? Olyan nincs.

Ráadásul a bagózás már ki is ment a divatból. A szervezetre gyakorolt káros hatásoktól, riasztó tüdőröntgenképek hosszas emlegetéséről és hasonlóktól most eltekintenék. Mondják eleget, meg ne is menjünk ilyen messzire. (Na jó, egy drasztikus sztorit muszáj: kolleganőm mesélte, hogy meglátogatta a korábbi szomszédja, egy 60 körüli asszony. Búcsúzni ment, mert tudta, hogy kb. egy-két hete van hátra. Tüdőrákos volt, korábban napi három dobozzal szívott. Szóval a nő elköszönt, aztán rágyújtott.)

Még a dohányzás abbahagyására alkalmas időpont kiválasztása előtt szükség lehet arra, hogy áttekintsük dohányzási szokásaink főbb jellegzetességeit: a nap mely szakában szeretünk leginkább rágyújtani, hánykor szívjuk el az elsőt, milyen környezetben, stb. Írjuk össze az összes kérdést és választ a motivációk pontos megismerése érdekében, köztük olyanokat is, hogy a családban ki fog legjobban örülni, ha leszokunk. Mindez azért kell, mert az ember már csak olyan, hogy jobban törődik azzal, amit le is írt, amivel hosszasan foglalkozott. Akár ki is tűzhetjük az egész cuccost a faliújságra, ha engedik, a munkahelyen is, így legalább a többiek is értesülnek szándékunkról. Ez azért jó, mert ha értelmes kollégáink vannak, akkor a bagósok nem invitálnak majd egy szálra a folyosó végére (csökken a kísértés), a nem bagósok pedig azonnal kedvesebbek lesznek hozzánk.

Aki leszokik a dohányzásról, pár napon belül visszanyeri íz- és szagérzékelését, légzése egyenletesebbé és természetesebbé válik, életritmusa kiegyensúlyozottabb, álma frissítőbb lesz, nyugodtabbá válik, és az élet elfeledett ízei térnek vissza. A stressz, nyugtalanság és ingerültség formájában jelentkező elvonási tünetek hamar enyhülnek, és a jelentkező előnyök hamarosan elhalványítják a kellemetlenségeket. Aki leszokik, kevesebbet fog költeni. A motiváció remek forrása, ha valami rég áhított dologra kezdjük gyűjteni a bagóra el nem költött pénzt. Még egy-két indok: aki leszokik a dohányzásról, annak haja és bőre egészségesebbé válik, ujjai, fogai vagy lehelete sem árulkodik már szokásáról; visszanyeri helyét a társaságban, főleg, hogy egyre több az olyan hely, ahol nem lehet rágyújtani.

A help-eu.com egész hasznos infókkal és tippekkel szolgál. A kulcsszó a motiváció. A leszokás igazi kihívás, amelyet célul tűzhetünk ki magunk elé.

Leszokni sosem késő. Számos hatékony módszer létezik, igénybe vehetjük orvosok (azt a 300 forintot megéri) vagy egyesületek segítségét, a döntés előtt és után is. (Ezzel szemben a több tízezres leszoktató „csodamódszereket” csak az válassza, aki nagyon ráér…)

A nikotinpótlás hasznos lehet az első időszakban, és segíthet abban, hogy hirtelen tudjuk abbahagyni a dohányzást, ahelyett, hogy fokozatosan csökkentenénk a fogyasztást, ez ugyanis általában nem vezet eredményre, elég egy stresszesebb nap, és megint a napi 1-2 doboznál járunk (ki mennyit szokott). Választhatjuk a nikotintapaszos vagy a nikotinrágós megoldást, bár olyanokról többet hallottam, akiknek a tapasz jött be. És persze olyanok is vannak, nem is kevesen, akiknek nem kellett a pótlék – ami egyébként fokozatosan csökkenő mennyiségben adagolja a nikotint. Az első napokban különösen, de az első hetekben is igyunk sok-sok vizet, akár napi 6-8 litert is! Soknak tűnik, és alapjáraton az is (de nézzük meg a sörfogyasztást egy-egy építkezésen, és hamar rájövünk, hogy igenis meg lehet inni ennyi folyadékot). Arra jó, hogy gyakorlatilag „kimossa” az embert.

Bár a dohányzás abbahagyását követő testsúly-gyarapodás nem olyan gyakori, mint hisszük, a leszokó ki van téve annak a kockázatnak, hogy rászokjon a túlzott nassolásra. A visszanyert ízérzékelést és szaglást kiélvezhetjük az ételek ízének újrafelfedezésével, és ez jó dolog, csak nehogy átessünk a ló túlsó oldalára. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy kiegyensúlyozottan táplálkozzunk. Jó ötlet kerülni az alkohol- és kávéfogyasztást, a legtöbb dohányosnak ezek automatikus kísérője a rágyújtás.

Az akaraterő önmagában nem mindig elegendő a leszokáshoz, ezért érdemes megtámogatni más tevékenységekkel is, a sportolás például egész biztosan segít a cigaretta elfelejtésében. Mivel a dohányzás abbahagyása után a tüdőkapacitás gyorsan nő, örömmel fedezhetjük fel újra az egészséges testmozgással járó érzéseket. Ez nem csak a nikotin iránti vágy eltűnésében, hanem a súlygyarapodás megelőzésében is segít.

Az első pár napban jegyezzük fel a cigaretta elhagyásának jótékony hatásait: légzés, ízlelés és szaglás, anyagiak. Szellőztessünk és végezzünk nagytakarítást azokon a helyeken, ahol dohányoztunk: a lakásban, az irodában, a kocsiban. Könyörtelenül hajítsunk a szemétbe minden öngyújtót, gyufásdobozt, dugicigit, hamutálat (a nagyitól kapott porcelán dísztartó maradhat, de csak a vitrinben, leghátul).

Ha nagyon kívánnánk egy szál cigit, segíthet egy pohár víz, egy kis gyümölcs vagy rágógumi. További ötletek: koncentráljunk egy kellemes témára, olvassunk újságot. Foglaljuk le az ujjainkat (játszadozás egy ceruzával, firkálás, akár az ujjaink ropogtatása…), sétáljunk egyet, és lélegezzünk lassan, mélyeket.

Egy idő után már tudunk is.