Hirdetés

Misszionáriusok ha összejönnek - Magyar Énekmondók VI. Találkozója

2004.01.25. 20:58

Minden év januárjában egy csomó különös ember jön össze az Oladi Művelődési Központban. Énekeket mondanak, diskurálnak, boroznak, és próbálják megmenteni a műfajt. A látottak alapján sikerrel.

Hirdetés

Kátai Zoltán és Róka Szabolcs

Nem könnyű feladat ma meggyőzni egy felsős diákot a költészet és az énekelt versek fontosságáról. Kátai Zoltán, a honi énekmondók egyik emblematikus figurája most mégis ezt próbálja a rumi művelődési házban. Keresztkérdések történelmünk nagyjairól, mesék a nagy históriásokról, s emellett még ott a nagyon szuggesztív előadás.

A visszacsatolás? Bátortalan jelentkezések, figyelem és fegyelmezetlenség, a végén nagy taps. Ahogy Kátai fogalmaz, a 21. században élő gyerekeknek históriás énekeket előadni igazi „népművelői misszió”, de, teszi hozzá, ha két nebulót megérint a dolog, már megérte.

Márk Attila és Joós Tamás

A magyar énekmondók évi rendes találkozója sok ilyen apró szeletből áll össze egy helyi „misszionárius” – már hogy a hasonlatnál maradjunk - Joós Tamás, az Oladi Művelődési Központ igazgatójának vezetésével. Már hatodik éve, a Magyar Kultúra Napjának környékén Szombathelyt és vonzáskörzetét sajátos elhivatottságú emberek lepik el határainkon innen és túlról. Ők a magyar énekmondók.

Miben áll ez az elhivatottság? Mindenki számára fontos talán a műfaj fenntartása, minél szélesebb körben való megismertetése. S ez a látottak alapján valóban tágul, példa rá a péntek esti gála, amely fesztiváltörténeti nézőcsúcsot hozott.

Dinnyés József

A fellépők bemutatták, milyen széles spektrumú is e műfaj. Ott voltak a hagyományos históriás énekmondók lanttal és kobozzal (Buda Ádám, Béke Csaba), a zenés-versek képviselői modern (Kicsi Hang Duó) és kevésbé újszerű köntösben (Tarisznyások és Hangraforgó együttes). A humor és fennköltség sajátos egyvelegét nyújtotta Róka Szabolcs és Kátai Zoltán „kettőse”. S természetesen az „öreg motoros” Dinnyés József sem hiányozhatott. A jelző nem véletlen, hisz ha ő nem lenne, kevésbé működne az a ma már egyre olajozottabban működő gépezet, amit az elébb említettek alkotnak. S természetesen még azok is, akik kimaradtak a felsorolásból, de ott voltak péntek este az OMK kékes színű aulájában: a Credo együttes Ungvárról, Kürthy Lajos és barátai Érsekújvárról, Márk Attila Brassóból, s természetesen maga a házigazda.

A nemes borok mellett folytatott beszélgetésekben - a közönség, a résztvevők között - szóba került a jövő, amely ha az utolsó két év történéseit és nézőszámait nézzük, bíztatónak tűnik. Emellett azonban kell még egy nagy adag fanatizmus, ami a műfaj természetes velejárója, és egy nagy adag pénz, ami a műfaj nem természetes velejárója.

Mindezek ellenére egy belső információ alapján bizton állítható, hogy jövő év januárjában ismét sajátos elhivatottságú hangszeres emberek lepik el Vas megyét. Gitártokjukon ott lesz a felirat: „Rendhagyó irodalomóra”.