Markusovszky: kilépés a krétakörből?

Nehéz eldönteni, minek van nagyobb jelentősége: annak, hogy végre van helikopter-leszállónk, vagy az, hogy Vas megye és Szombathely vezetői demonstratívan együtt jelentek meg egy kórházzal összefüggő eseményen. Ha a rapid ellátást igénylő beteget nézzük, mindenképpen az előző a fontosabb, ha a kórház jövőjét, akkor viszont az utóbbi hír számít fajsúlyosabbnak. (Nem mellékesen, a kettőnek azért van némi köze egymáshoz.)

A sürgősségi tömbben a különböző szektorokhoz (pl. diagnosztika) más-más színű csíkon tolják a beteget, Ipkovich György polgármester megjegyezi, hogy a szocialistákat a piroson. Ez a vonal a baleseti sebészeti ambulanciára vezet – tudtuk meg a személyzet egy kedves és nagyon szimpatikus, bizalmat ébresztő tagjától. A földszinten nagy a nyugalom egy hölgy várakozik, időnként eltolnak előttünk egy-egy már ellátott, bekötözött beteget. Szóval sehol a Vészhelyzetből ismerős drámai sürgés-forgás, de ne is legyen.

A tetőn azonban annál nagyobb a nyüzsgés, Kovács Ferenc, a megye elnöke tart rögtönzött sajtótájékoztatót, a helikopterre várakozva. Megtudjuk tőle, hogy először Szombathely polgármestere és a vasi megyegyűlés elnöke ült le egy fehér asztal mellé egy diskurzusra, majd ezt követte egy munkaebéd, amelyen már jelen voltak a megye és a város frakcióvezetői és szakpolitikusai is. Kérdésünkre, hogy mi hozta össze a feleket, Kovács Ferenc azt mondja: a józan paraszti ész. Megpróbálják kezelni a félreértésektől és konfliktusokkal terhelt helyzetet, annak érdekében, hogy a jövőben sikeresen tudjanak együttműködni a nekik bizalmat szavazó polgárok érdekében.

Megváltozott az egészségügyről való gondolkodás, a kormány „ámokfutása” az egészségügy területén okozott feszültségeket a város és a megye között – jegyzi meg Kovács Ferenc –, de közrejátszott az is a kapcsolat megromlásban, hogy a város igényt formált a kórház átvételére, melyre eddig volt törvényi lehetősége. (Ehhez kell 50 százalék plusz egy állandó lakos a betegforgalomban az intézmény székhelyéül szolgáló településen). Ezért vitték a Markusovszky kórház székhelyét Szentgotthárdra.

Most azonban nincs ok tartani a város ilyen irányú szándékától, mert a megye átvette a sárvári városi kórház feladatait is, így a számháborút megnyerte, és nincs jelentősége, hogy hol van a székhely.

Konkrétumokat, hogy eddig miről folyt a diskurzus, nem mondott az elnök, viszont dr. Prugberger Emil, a város egészségügyi szakmai bizottságának elnöke annál készségesebben nyilatkozik: addig nincs miről tárgyalni, amíg a kórház székhelye nem lesz ismét Szombathely.

Erre Horváthné Stukics Erzsébet a megye egészségügyi bizottságnak elnöke tromfol, hogy addig nem lesz megállapodás ebben a kérdésben, amíg a város vissza nem vonja a keresetét, amit kórházügyben a megye ellen benyújtott. Prugberger visszaszámol, melyik volt előbb (valójában a székhelyáthelyezés), amelyet viszont tényleg megelőzött a város átvételi szándéka, ennek előzménye volt viszont (anyagiakban és kórházirányításban jól működő) együttműködés felmondása a megye részéről. A tyúk és tojás disputáról szakmai kérdésekre tér át a két elnök: mi lesz a szakrendelő sorsa. Az SZTK-ra Horváthné Stukics Erzsébet szerint a Szombathelynek van szüksége, mert a megye többi városa tart fent ilyet. A szakrendelőt a megye vezetése szeretné bevinni a kórházi osztályokra, (a baleseti sebészet már a sürgősségi tömbben működik). Prugberger Emil szerint viszont ez rossz ötlet, mert ha kitör egy járvány, és zárlat alá teszik az osztályokat, hogy megy be oda egy járóbeteg. Ezen a szakmai kérdésen elvitáznak, majd megállapodnak abban, hogy az SZTK-ban uralkodó állapotok tarthatatlanok.

Közben a nagy össznépi kommunikáció-kavalkádban elcsípjük Németh Kálmán alpolgármester beszélgetését egy orvossal, amiből viszont az sejthető, hogy bizonyos kényszerek is mozgatják a szálakat. Az eddigi befektetések akkor javíthatnának igazán a Markusovszky régiós pozícióján, ha tovább folytatódna az építkezés, és újabb tervek valósulhatnának meg, ám ezt a város és megye közti feszült helyzet kevéssé segíti elő. Érdemes lenne pedig most ütni a vasat, a győri kórház ugyanis (anyagilag) gyengélkedik.

Ezek után Kovács Ferencnél kérdeztünk rá, hogy ha nincs jelentősége, hogy hol van a kórház székhelye, miért nem lehet, mondjuk Szombathelyen, azt válaszolta, hogy bármiben születhet egyezség, ennek feltételeire viszont nem tér ki.

Ipkovich Györgyöt is megkérdezzük, hogy mi az oka a nagy összeborulásnak. Kaptunk is némi rendreutasítást, hogy az, hogy együtt jelennek meg egy helikopterleszálló átadásán, az nem egyenlő az összeborulással. (Kár, megnézném.) Stratégiai fejlesztési lehetőségek hozták össze a várost meg a megyét, ezeket külön-külön egyik sem tudja végrehajtani. Az onkológia tömb, és a sürgősségi osztály viszont bizonyítja, hogy az együttműködés gyümölcsöző lehet.

ALON-kommentár: Úgy tűnik, a helikopter-leszálló informális avatásával véget ért a politikai uborkaszezon. Azért, hogy eddig sem telt az idő csupán a finom savanyúság élvezetével, annak bizonyítéka a megye és a város külsőséges közeledése egymáshoz, amely valószínűleg nem tegnap kezdődött. De mindegy is mikor, lényeg az, hogy kórházügyben már legalább szóba állnak egymással, hogy szót is értenek, az még nagyon nyitott kérdés. Persze, ha jól körülnéztek a minisztérium honlapján, és csemegéztek az egészségügyet érintő akciótervekben, akkor világos, elemi érdek, hogy ne úgy kerülgessék egymást a vadonatúj sürgősségi osztály földszintjén, mint egy ketrecben az éhes oroszlánok. A kórházügy pikantériája - ha lehet egy ilyen a betegeket, de talán a szakmát is abszolút hidegen hagyó felvetéssel élni -, hogy mind a város, mind a megye szembement saját pártjával, a város például nem rajongott azért, hogy a Markusovszky kórház járjon élen a gazdasági társasággá alakulásban, megfogadva a kormány tanácsát. (Ezt nem ellenezte viszont bizonyos garanciák megléte esetén a fideszes többségű megyegyűlés szocialista ellenzéke.) A fideszes városi képviselők is bajban voltak, amikor a kórházügy szóba került: kihez legyenek lojálisak: a saját városukhoz, vagy a hasonszínű megyei vezetéshez? Azért amellett nehéz kiállni szombathelyiként, hogy (ha még csak névleg is) költözzön a Markusovszky kórház Szentgotthárdra, és arra is komplikált észszerű magyarázattal előállni, hogy miért is nem újította meg a megye az együttműködést kórházügyben, és azt is fura fideszesként aláírni, hogy talán nem is olyan hülye ötlet Molnáré, ha már az elv-társak élnének a gazdasági társasággá alakulás lehetőségével. (Hogy ehhez mit szóltak „fönt”, azt nem tudhatjuk.) A megye álláspontja (az ő felelősségük a szolgáltatás, ellátás biztonsága) is érthető némiképp, az viszont már kevésbé, hogy ehhez ebben a reformnehéz időkben miért nem szövetségest kerestek inkább, mint ellenséget. Talán példa ez arra, hogy a nagypolitikai szembenállás hogyan tudja erodálni a helyi érdekeket. De a truccpolitikának valahol vége kell, hogy legyen. Kötve hiszem, hogy a választók pártpolikailag számonkérnék a kompromisszumot. (K.Gy)