Iseum: kilépés a kétdimenizós romokból

Hiánypótlás

Az Iseum kiemelt fejlesztési projekt, melynek támogatásáról a Regionális Fejlesztési Ügynökség javaslata alapján a kormány dönt. A nyáron került először a kormány elé az elképzelés, onnét pedig vissza azzal, hogy dolgozzon rajta még kicsit az önkormányzat. Most rövidesen elkészül mindaz, ami hiányzott (részletes költségvetés, adatlap, egyéb papírok és plánumok) és újra lehet pénzért folyamodni. A pályázattal kapcsolatos előzményekről korábban részletesen beszámoltunk és ismertettük a politikai reakciókat is. Még korábban bemutattuk a részletes látványterveket.

Kilépni a dimenziókból

A szerda esti lakossági fórum arról szólt, hogy pontosan mi is épülne a képtár melletti területen. Ha valaki az Iseum környékén jár, az láthatja, hogy az Iseum, illetve az, amit mi eddig annak neveztünk, gyakorlatilag már nincs, három hónapja bontják. Az épület, amely Szombathely jelképévé vált, építészetileg és szellemileg is elavult.

Fizikailag is amortizálódott, az új régészeti és egyéb tudományos eredmények alapján a róla alkotott virtuális kép megváltozott, amely végül is Mezős Tamás rajzasztalán öltött – egyelőre – kétdimenziós testet, ha szabad ezzel a képzavarral élnem. De az új Iseum filozófiája épp az, hogy – mint Sosztarics Ottó régész fogalmazott – lépjünk ki a kétdimenziós, bokáig érő romok világából.

Mi is épülne?

Az Iseum - amely a közhiedelemmel ellentétben nem egy szentély, hanem egy egész városrész volt hajdanán - 8000 négyzetméteren épülne újjá. Az úgynevezett kerítő épület, a maga celláival 1200 négyzetméter. Ezekben kapnak helyt a kiállítótermek, azokban itt, illetve Savaria területén máshol feltárt emlékek, védendő épületelemek, de leginkább vallási kultusztárgyak. Acélból és üvegből készül el az eredeti épület arányaiban, és J alakban fogja körbe a belső udvart, amelyet egyébként egy kétszintes, 300 négyzetméteres fogadóépületen, illetve a keleti kapun (porticuson) keresztül közelíthetünk meg.

Egy csarnokba jutunk, amely nem lesz „felépítve” leginkább azért, mert nagyon kevés információ áll a szakemberek rendelkezésére, hogy ez miképp is nézhetett ki. A csarnokból – melyet oszloptalapzatok jeleznek – kilépve az oltár előtt találjuk magunkat, e mögött pedig ott magaslik a szentély. Itt vetik be a vékony (öntött) kőhártyát, ebből épülnek meg a falak – tudtuk meg Kutnyánszky Lászlótótól a város főépítészétől.

A fórumon

A lakossági fórumon leginkább építészek, és a város történelmének, kultúrájának néhány megszállottja vett rész az újságírók mellett, de volt néhány felvetés. Például, hogy nehogy arra a sorsra jusson az új Iseum is, mint a régi. Lakézi Gábor a városüzemeltetési és városfejlesztési osztály vezetője elmondta, hogy pénzbe kerül ez is, mint a többi kulturális intézmény fenntartása, hiszen egy múzeum jön itt létre, ám ez egyedülálló az országban, feltehetően vonzani fogja a turistákat, nem is beszélve a városlakókról, akik még operát is nézhetnek itt.

Más arra hívta fel a figyelmet, hogy sok jó terv bukik meg a kivitelezők munkáján. Erre az volt a válasz, hogy itt ez nem történhet meg, leginkább a szigorú műemlékvédelmi előírások miatt. (Balogh Péter a beruházási osztály volt vezetője megjegyezte, korábban a VASÉP nem teljesen azt építette, amit Hajnóczy és Szentléleky megálmodott.)

Valóságshow, technika, pénz

Egy olyan indítvány is elhangzott, hogy akár az egész Savariát fel lehetne építeni virtuálisan, a látogatók számítógépek segítségével barangolhatnának egyet az ókorban. Sosztarics Ottó elmondta, a cél éppen ez. Megmutatni, hogy miképp „működött,” valaha Isis istennő kultuszhelye. Sőt olyasmibe is bepillanthatunk, amely az egyszerű földi halandó előtt akkor rejtve volt. A beavatás attitűd az, ami igazán érdekessé teheti ezt a létesítményt, mint egy kandikamera, Sosztarits szavaival élve – történelmi valóságshow lehet az új Iseum.

Ehhez kell a technika, ehhez kell a négyzetméter – mondta Sosztarics Ottó.

És ehhez kell a pénz is - mondom én. Reméljük lesz is.

A részletes látványtervek