Az esemény nem volt mentes aktuálpolitikától. Hende Csaba is beszédet mondott.
Tizenegy évvel ezelőtt került a szombathelyi Bagolyvár falára az emléktábla, és immár hatodik éve, hogy a Szorakész (Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete) megemlékezik azokról, akiket a városból, illetve az országból 1945-48 között elhurcoltak, halálra vagy hosszú évekig tartó szabadságvesztésre ítélt a szovjet hadbíróság.
Az idei megemlékezést szombat délelőtt tartották a Bagolyvárnál. Az eseményen körülbelül félszázan vettek részt, a politikai pártok közül egyedül a Fidesz képviseltette magát. Hende Csaba országgyűlési képviselőn kívül Lazáry Viktor és Rettegi Attila városi képviselők is jelen voltak.
Menczer Gusztáv, a Szorakész elnöke beszédében felidézte a hatvan évvel korábban történt törvénytelenségeket, és felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi 5-6 évben nagyon kevés szó esik a történelem ezen fejezetéről. Szerinte ez nem véletlen, mivel mai a hatalom tagjai között „az akkori cinkosok utódjait, rokonait, elvbarátai találjuk”. Ugyanakkor a második világháború után több magyart hurcolt el a bolsevista diktatúra, mint a német nemzetiszocialisták diktatúrája. „Mi azért vagyunk itt, hogy emlékeztessünk az igazságra” – hangzott el.
Menczer Gusztáv szerint összefogásra van szükség, a gazdaság összeomlás előtt áll, mert az ország „gátlástalan alkuszok, hazudozók, seftelők kezében van, akiknek csupán a saját zsebük tömése a fontos”.
Hende Csaba arra emlékeztetett, hogy a 20. század tragédiák sorozata volt Magyarország számára, a második világháború során három is történt: a Don-kanyar, félmillió zsidó munkatáborba küldése, majd a civil lakosság elhurcolása.
Az ország területéről körülbelül 600 ezer ember hurcoltak el „malenykij robot”-ra, közülük 200 ezren soha nem tértek vissza. A túlélőknek nemcsak kárpótlás nem járt, de beszélniük sem lehetett.
A szónok egyéni tragédiák és történelmi háttér-információk felidézésével elevenítette fel az akkor történteket, illetve jellemezte a sztálini zsarnoki rendszer működését. Hende is úgy vélte, hogy a háború után elhurcoltak tragédiájáról túl keveset beszélünk.