Megint főztek a politikusok és az újságírók (videóval)

Kezd rutinos főzőcsapattá összeállni az ALON, ami például abban is megnyilvánul, hogy a tudjuk, a versenyre edzeni, készülni kell, nemcsak hűbelebalázs módjára odamenni és kotyvasztani valamit.

A rituálé azzal veszi kezdetét, hogy el kell dönteni, mi lesz a kondérban. Ahogy az előkészületek többi fázisa, így a kiválasztás is kellően dokumentált az olvasói blogban. A téma fontosságát és összetettségét mutatja, hogy 44 hozzászólás érkezik a bejegyzéshez.

Miután döntés születik az ügyben, K. Gy. kolleganő nyakába veszi a várost, meg az egész főzés-projektet. Összevadássza az alapanyagokat, ami főként a hal esetében nem is olyan egyszerű, mert Szombathely nem az a kimondott gazdag halkultúrájú, vizes város. De neki még arra is van energiája, hogy Hold bloggerrel főpróbafőzést tartsanak.

Szombat délután komoly felhők gyülekeznek Múzeumfalu felett, de végül győz a jó, kisüt a nap, igazi későnyári hangulat árad szét a parasztházak által határolt füves dombocskán, amit csak némileg ront a foghíjas tüzelőhelyek látványa. Mert az első látásra is nyilvánvaló, hogy a tavalyihoz képest alaposan megcsappant a mezőny.

Az esemény főszervezője továbbra is Komondi Péter újságíró, a rádió szombathelyi stúdiójának korábbi vezetője, aki természetesen most is itt van csapatával (Compress). Hagyományosan részt vesznek a főzésben a Dobó SE sportolói, Fazekas Róbert és barátai külön színfoltot alkotnak a mezőnyben.

Ami a médiát illeti, jelentős létszámmal van jelen a Szombathelyi TV gárdája, kivonult az új Savaria Fórum szerkesztősége is, míg az internetes irányvonalat az ALON jelképezi.




Valamiért jóval szolidabb a felhozatal politikusból: egymástól a lehető legmesszebb gyújt tüzet a városi Fidesz és a megyei MSZP csapata, de ahogy később kifigyeljük, azért van átjárás a két csoport között. Szó szerinti értelemben legalábbis. Hiányzik viszont a tavalyi nyertes, az SZDSZ, talán mindannyian a liberális sátorban vannak, nincs itt sem a megye, sem a megyei Fidesz, annak ellenére, hogy tavaly nagy elánnal kavargatták a kondért. (Kovács Ferenc megyei elnök később befut, és a díjakat ő osztja ki.)

Jó lenne, ha nem lenne trend a távolmaradás, mert ez a főzőverseny azon ritka alkalmak egyike, amikor a politikusok és az újságírók természetesen és protokollmentesen vannak összeterelve. Rájuk fér az ilyesmi.

Idén nagyon rutinosak vagyunk, egyedül a puliszka marad otthon, azért elugrunk, aztán fellobban a tűz, rotyog a káposzta.

Közben előkerül az a háromliteres vörösbor is, amit még tavaly decemberben nyert az ALON a borfőző versenyen, és ami újfent segít hangulatba hozni a csapatot.

A főzőversenyek szokásos koreográfiájához tartozik, hogy amíg fő az étel, a versenyzők nekiállnak szomszédolni, kinyomozni, hogy mit főz másik, milyen bora van, és ha már arra jár, illik kóstolót is adni. Ennek folyományaként minél többet sétál valaki, annál érdekesebb beszélgetésekbe kavarodik, és annál inkább elkezd akadozni a nyelve. És hát szó se róla, én eleget sétáltam.

Mire elkészül a halas káposztáscsíkunk, családtagokkal és kedves ismerősökkel alaposan felduzzad az asztaltársaságunk, aminek szívből örülünk, mert végül is ez az egymáshoz való közelebb hajolás lenne a legfőbb célja ennek az egész főzőcskének.

És habár az első helyet nem mi, hanem a házigazda csapata viszi el böllérlevesével, annyira nem bánkódunk, különösen mivel a káposztáscsík is villámgyorsan elfogy az utolsó kanálig.

A hazafelé vezető út közel sem rövid. Néhány vendéglátóhely útba ejtése mellett még belecseppenünk az MMIK által szervezett Varga Zsuzsa-koncertbe, ahonnan csak kicsit lógunk ki a kissé leamortizált, füstös ruhánkban.

Az események, kondérok és műanyagpoharak forgatagában nem adunk az apróságokra, így csak reggel tűnik fel, hogy a fényképezőgép tokja, akkumulátorok és néhány ilyen apróság Múzeumfalu nagyfája alatt marad. Kitelefonálok, és azt mondják, hogy minden megvan. Happy end.

Káposztás ponty Alon módra Hozzávalók négy személyre: 1 kiló pontyfilé, egy halfej (ha van) 30 deka savanyúkáposzta 5 dkg füstölt szalonna 1 fej hagyma 1 db. zöldpaprika pirospaprika, egy csapott evőkanál liszt egy babérlevél só Elkészítés: a halfilét (amely nem tartalmaz csontot) nagyon éles késsel két-három milliméternyire egészen a bőrig beirdaljuk, azaz az y szálkákát keresztülvágjuk, (érezzük, ahogy roppan), majd kétujjnyi szeletekre vágjuk, enyhén besózzuk. A füstölt szalonnát csíkokra vágjuk, kiolvasztjuk, zsírjából kiszedjük. A zsíron az apróra kockákra vágott hagymát és zöldpaprikát finoman pirítjuk. A káposztát egy edényben lazán kimossuk, ha hosszúak a szálak, felaprítjuk. Ha hagyma már üveges, rádobunk egy fél maréknyi nem kicsavart savanyú káposztát, ezzel pároljuk fedő alatt, amíg zsírjára nem sül. (Kicsit szét kell főnie a hagymának.) Levesszük a tűzről, csomómentesre keverjük a liszttel, majd a pirospaprikával rádobjuk a savanyú káposztát, babérlevelet, vízzel, épp, hogy ellepje, felengedjük (ha nem lenne elég savanyú, egy kis káposztalével utóbb ízesíthetjük). Ha felforrt, beletesszük a halfejet, és főzzük. A halfejet kb. 20 perc múlva, mielőtt szétesne, kivesszük. A káposztát 40 percig főzzük, majd finoman belengedjük a halszeleteket, a sós levével együtt. Ha kell, utánasózzuk. Úgy 8-10 perc alatt megfő, vigyázzunk, hogy szét ne főzzük. Tálalhatjuk tejföllel, erősparikával, szalonnapörccel, garnírung lehet gyufatészta, puliszka, esetleg krumpligombóc.