Alámerültünk - Titanic-kiállítás a budapesti Millenárison

Először is a tények

1912. április 14-én éjszaka, korának legnagyobb óceánjáró gőzhajója, amelyet három éven át építettek, első útján jéghegynek ütközött. Az „elsüllyeszthetetlennek” is hívott Titanic két óra negyven perc alatt süllyedt az Atlanti-óceán mélyére, katasztrófája 1517 áldozatot követelt.

A hajó terveit Thomas Andrews készítette a White Star Line megbízásából. A Titanic 1912-ben a valaha épült legnagyobb hajónak számított, emellett az emberi kéz által valaha épített legnagyobb mozgó tárgy címével is büszkélkedhetett. Hossza 269 méter, szélessége 28 méter, magassága tizenegy emelet, súlya 46328 tonna, sebessége 42-45 km/h volt.

A Titanic nem csak gazdag és híres embereket, valamint bevándorlókat szállított Európa és az Egyesült Államok között, hanem egyéb célokat is szolgált: többek között brit és amerikai postaküldeményeket és fagyasztott húst is szállított.

Az utasok

Az első osztályú utasoknak a Titanic a legkülönfélébb szórakozási lehetőségeket kínálta. Használhatták a hajó úszómedencéjét, tornatermét, squashpályáját, masszázsszalonját és törökfürdőjét, volt jól felszerelt könyvtár a hajón, valamint sakk vagy backgammon. A Titanicon voltak zenészek is, akik a háttérzenét biztosították és játszottak a különböző társaságoknak a nap folyamán. Az étkezés fontos társasági esemény volt, ami rendszerint órákig tartott. Vacsora után az urak hagyományosan a szigorúan csak a férfiaknak fenntartott szivarszobába vonultak vissza, a hölgyek pedig az olvasó- és írószobába telepedtek le egy teára, vagy a hajó társalgójában foglaltak helyet. Az engedélyezett szerencsejáték a hajópool volt, amelyben az utasok arra fogadhattak, mekkora utat tesz meg a Titanic a következő 24 órában.

Az első osztály utasai a társasági elit tagjai voltak, akik sokat utazgattak, és akkor éppen a Titanic volt a legfelkapottabb hely a számukra. Sokan európai körútjukról tértek vissza a kontinens körbeutazása után, vagy üzleti érdekeltségeik miatt kényszerültek ingázásra. A másodosztályon üdülési vagy áttelepülési szándékkal utaztak az Államokba - az áttelepülés volt a harmadosztályon utazók legfőbb indoka is. A Titanicon a kivándorlók hajtották a legtöbb hasznot.

A különböző osztályok utasai külön ebédlőkben étkeztek. Az első osztályú vacsora nyolc-kilenc fogásból állt, és többnyire hideg előételekkel és osztrigával kezdődött. Ezek után minden fogást külön tálaltak fel - ez állandó parádés felszolgálást követelt a pincérektől. Az utolsó fogás az első osztályon többek között a Consommé Olga (borjúleves kecsegevelővel), lazac uborkával és hollandi mártással, Mignons Lili (libamájjal, articsókaszívekkel és szarvasgombával készítve), bárány mentaszósszal, krémes karotta, sült galambfióka zsázsaágyon, hideg spárga vinaigrette mártással és libamájpástétom volt.

A másodosztályon az ebéd sokkal egyszerűbb volt: borsóleves, zöldséges spagetti, sózott marhahús, zöldséggombócok, sült ürühús, héjában sült krumpli, ökörnyelv, savanyúság, tapiókapuding és almatorta szerepelt a kínálatban. A harmadosztályon a menü nagyon egyszerűen elkészíthető ételekből állt, levesekből, egytálételekből. Általában zöldségleves, sült disznóhús, zsályás hagymaröszti, zöldborsó, főtt krumpli, száraz kekszek, friss kenyér, édes szósszal leöntött szilvapuding és narancs közül választhattak ebédnél az utasok.

Miért süllyedt el?

Az általános vélekedés szerint azért, mert jéghegynek ütközött, valójában azonban a tragédia több körülmény összejátszásának eredménye. Hozzájárult a Titanic elsüllyedéséhez a sebesség és a szög, ahogy összeütközött a jégheggyel, a víz hőmérséklete, a hajótest anyagának és a szegecseinek minősége, a jéghegy abban az időszakban szokatlan helyzete, a lyukak száma és az első hat vízzáró tartály elhelyezkedése, valamint a legénység figyelmetlensége.

A navigációs tiszteket szóban figyelmeztették, és üzeneteket is kézbesítettek számukra a közelben fellelhető jéghegyekről, valamint az árbockosár őrszemeit is utasították, hogy figyeljék a jeget a távolban. A délután és az este folyamán a vendégek elárasztották a rádiótávírászt személyes üzeneteikkel. A kommunikációs dugó következtében néhány üzenet nem jutott el a hídig…

Az ütközés húsz perccel éjfél előtt történt az északi szélesség 41° 46' és nyugati hosszúság 50° 14' fokánál. A szemtanúk leírásai eltérnek, de a jéghegy legalább hatemeletnyire emelkedett a víz fölé, a víz alatt pedig tizenöt emeletnyi mélységre nyúlt. Süllyedés közben a Titanic két nagyobb részre szakadt a harmadik és a negyedik kémény között.

A Titanic vészjelzését számos hajó vette a tragédia éjszakáján, és eleinte többen is elindultak a katasztrófa helyszínére, de mikor kiderült, hogy a Carpathia érhet oda leghamarabb, folytatták eredeti útjukat. A Carpathia, amint vette az első segélyhívást, azonnal irányt változtatott, de teljes gőzzel haladva is négy órába telt, míg odaért. Szerencsére a Carpathia most nem teljes megterheléssel utazott, és a Titanic összes túlélőjét fel tudta venni. A Carpathia hajóorvosa, a magyar Lengyel Árpád volt, aki a „Titanic süllyedésekor mentési és orvosi munkájával kiérdemelte az egész világ elismerését”. A kiállítás utolsó termében az ő emlékére is berendeztek egy kis magyar sarkot.

A roncsok…

A Titanic roncsai New Yorktól 1783 kilométerre északkeletre, az új-fundlandi partoktól 839 kilométerre délkeletre találhatók, négy kilométeres mélységben. A roncs túl törékeny ahhoz, hogy kibírja a kiemelést és a szállítást. A Titanic építése során használt puhafa többsége, például a kabinok és a luxuskabinok fenyő válaszfalai teljesen eltűntek, ennek ellenére is megmaradt valami az egykor fényűző dekorációból.

A roncs helyét Dr. Robert Ballard és Jean Louis Michel találta meg 1985-ben. A merülés a Titanic roncsához több mint két és fél órát vesz igénybe. Ott a kutatók tizenkét-tizenöt órát töltenek el, majd következik a felemelkedés két órás művelete. Ezután következik minden egyes felhozott leletdarab konzerválása. Az RMS Titanic Társaság hét kutató- és gyűjtőexpedíciót szervezett a Titanic roncsához. A mai napig több mint 5500 tárgyat tártak fel és konzerváltak, igen széles skálán, a finom porcelántól kezdve a hajótest egy 17 tonnás darabjáig.

… és amit megnézhetünk

A mostani budapesti kiállításon ennek a gyűjteménynek több száz válogatott darabját állították ki. A háttérzajok és zenék, a különleges megvilágítás segítenek abban, hogy a kiállítás látogatói átéljék a southamptoni indulás izgalmát.

A kiállításra belépve minden látogató, egy White Star Line beszállókártyát kap, melyen egy Titanic utas neve és igaz története látható (a magam részéről a 21 éves Richard Norris Williams-et kapom, aki apjával utazott). Először az 1900-as évekbe, a híres neves Harland & Wolf hajógyárba érkezünk. Itt mesélik el a Titanic elkészítésének minden mozzanatát, a tervezéstől a szerkezet kivitelezéséig. 1907-ben, egy júliusi vacsorán J. Bruce Ismay a White Star Line ügyvezető igazgatója és Lord James Pirrie a Harland & Wolf hajógyár elnöke vetették fel először két pazar hajó építésének gondolatát. Ez a két hajó lett az Olympic és a Titanic.

A Titanic első útjára készül - először itt találkozunk a Titanic legénységével és utasaival. Felhúzzák a horgonyt, s az óceánjáró elhagyja Southhamptont, majd franciaországi és ír megállói után nyugatra veszi az irányt, hogy az Észak-Atlanti-óceánt átszelve elérje New Yorkot. A termek sarkaiban utazóládák, hatalmas dobozok, postazsákok állnak, mintha mindjárt jönne egy rakodómunkás, hogy a helyére tegye. A háttérben ír zene szól. Az nem volt rossz ötlet, hogy az egész tárlat fent, az emeleti részen kezdődjön, és fokozatosan ereszkedni kelljen, ahogy megyünk teremről teremre, mintha egyre lejjebb kerülnénk, a hajó gyomrába.

Az első osztályú kabint és utasait bemutató részben találkozhatunk a Titanic utasaival és legénységével, akik megosztják velünk személyes történetüket és amerikai útjuk célját. Itt látható egy teljesen felújított első osztályú kabin. A kiállított tárgyak: pénz, kristály, és számos személyes tárgy.

Ezt követően bemutatják a harmadosztályt, azaz a Titanicot úgy, ahogyan a legtöbben látták. Ahogy végigmegyünk a hosszú folyosón, megtekinthetjük a harmadosztályú kabint és érezhetjük a Titanic gőzkazánjainak dübörgését is. A harmadosztályon utazó bevándorlókat a White Star Line azzal a szlogennek csábította, hogy „a régi és az új életük közötti időt a lehető legkellemesebben tudják majd eltölteni”. Igaz ugyan, hogy hétszáz utasra csak két fürdőkád jutott, de be tudták osztani, úgyis csak egyszer fürödtek egy héten.

A Titanic hídján átsétálva a megnézhetjük a szerkezetet, mellyel a parancsnok jelt adott a gépháznak, valamint megcsodálhatjuk a Titanic iránytűjét, távíróját és a távcsöveket is. Odébb egy igazi jéghegyet láthatunk és érinthetünk, annak érzékeltetésére, hogy milyen hideg volt akkor éjjel… Amikor a hajó elsüllyedt, az Észak-Atlanti-óceán vize ugyanis még ennél is hidegebb volt, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg.

Látunk néhány képet és eszközt expedícióval kapcsolatban is, és ebben a traktusban olvashatunk információkat a Titanic roncsainak felderítésről, felhozataláról és a leletek tartósításáról.

Az utolsó részben található az emlékezés fala, amelyen olvasható mind a 2200 utas neve, és megkereshetjük saját utasunkat is, azt, akinek neve az érkezéskor kapott beszállókártyán áll (megkönnyebbülésemre Richard a túlélők listáján tűnik fel). A teremnek egyébként a „Személyes történetek” címet adták, hiszen itt láthatók Franz Pulbaum, Howard Irwin és Marian Meanwell személyes tárgyai, valamint az első osztályon utazó Adolphe Sealfeld máig illatozó parfümös üvegcséi. A felhozott leletek és az alapos kutatás eredményeképpen az utasok és a legénység számos tagjának személyes története derült ki.

A Titanic kiállítás 2007. november 26-ig várja a látogatókat a Millenárison. Jegyárak: felnőtt 2900/3900, gyerek (2-14 évig) 1500/1900, diák és nyugdíjas 1500/2500, családi (2 felnőtt, 3 gyerek) 7300/9700, csoportos (10 fő felett) 1500/2500. Az olcsóbb jegyeket hétköznapra, a drágábbakat hétvégi időpontokra válthatjuk.

(Képek és forrásanyagok: titanic.origo.hu)