Óriásgyíkok egy lusta délelőtt - Dino Expo a Sportligetben

Ahogy sejtettük, nem Spielbergnek mondták meg a hollywoodi raktárosok, hogy tessen már a Direktor úrnak kitalálni, hogy mi légyen a „Jurassic Park”-os cuccokkal, mert csak foglalja a helyet, és most ezt turnéztatják végig Európán. Közel sem. Szűkösebb a büdzsé. Borsos belépti díjak, cirkuszos-feeling, Pállfy István narrátor, csúnya játékok, mosolygó gyerkőcök. .

Ahogy sejtettük, nem Spielbergnek mondták meg a hollywoodi raktárosok, hogy tessen már a Direktor úrnak kitalálni, hogy mi légyen a „Jurassic Park”-os cuccokkal, mert csak foglalja a helyet, és most ezt turnéztatják végig Európán. Közel sem. Szűkösebb a büdzsé. Borsos belépti díjak, cirkuszos-feeling, Pállfy István narrátor, csúnya játékok, mosolygó gyerkőcök. .

A sátron kívül

Amint a Sportliget közelébe érek, beigazolódik a gyanúm. A plakáton látott gumis-műanyagos küllemű Tyrannosaurus rexből már sejteni lehetett, hogy nem én vagyok ezen expo célcsoportja. Ha ebből nem, akkor az erősen cirkuszos plakátelhelyezésből levehettem volna. Merthogy – finoman szólva is – nem kezd szapora repesésbe a szívem, ha cirkuszról hallok. Idejétmúltnak gondolom az ilyesmit, valahová a jegesember és a házaló bibliaárus közé helyezem a technika fejlődés törvényszerűségei folytán kihalt mesterségek sorában. Be kell látnom mégis, hogy egy, a dinoszauruszokról tartandó expóhoz mi sem passzol jobban. No de vissza a Sportliget közelébe.

Már messziről szembetűnő, hogy a bejutásra várók kilencven százalékát a kisiskolás vagy annál fiatalabb gyerekek és az őket kísérő szülők teszik ki. Hm. Dacára ennek, a magyar szót mentes (hacsak a ’del’-t nem vesszük annak) belépőjegyen az áll, hogy „Entrada adulto”. Amit minimális spanyoltudás hiányában is nehéz nem úgy fordítani, hogy „belépés csak felnőtteknek”. Hm. A mi nyugat-balkáni kölkeink bizonnyal strapabíróbbnak, korábban érőbbnek gondoltatnak, mint a mediterrán égövi kortársaik. De nemcsak ők, a szülők is. A beugró ugyanis gyereknek 1000 forint, felnőttnek 1500. Egy kétgyerekes családnak – szaladjunk kicsit előre: – popkornnal, fejenkénti üdítővel, esetleg valami dinós játékkal nem épp költségkímélő beruházás.

Bent a sátorban

Alighogy belépek a napról a csak néhány lámpától bevilágított kékes sötétbe, és szemlézni kezdem a kínálatot, belebotlok a szorgos képgyűjtögetés közben lévő Harlequinbe. Alibiként a fotózáshoz a körülötte lévőktől nem épp elragadtatott tízéves körüli fia a kérdésemre bevallja, hogy a látszat nem csal, nem igazán köti le mindez. Gyanítható hát, hogy az általános iskola felsősei mind így állnak a dologgal, és inkább virtuálisan küzdenének végig egy hasonló témájú kalandjátékot a számítógépjük monitorán. A náluk fiatalabbak viszont odáig vannak a föléjük nem egyszer föléjük tornyosuló gyíkszörnyekért. Egy kislány például élénken hadarva sorolja a nagymamájának, hogy melyik hús- és melyik növényevő meg hogy ezt miből lehet kitalálni.

Arrébb egy fiú testvérpár mindenáron be akar menni a láncon belülre, megfogni a Tyrannosaurus rex karmait, hogy milyen érzés is az. Ám az édesanyjuk lebeszéli őket a tervükről, előbb szép szóval, hogy nem szabad, azért van ez a lánc, majd – mert ez nem használ – beveti az aduászt: „Aztán majd nekem összeálmodtok minden hülyeséget!” Galléros dinoszaurusznál ugyanennek a kívánságnak teljesülése egy gyerekkar-nyújtásnyira van, csak kicsit nyújtózkodni kell hozzá. Élnek is vele többen, amint az első merészebb úttörőtől ellesik a mikéntjét. Mire a digitális fotómasinákkal felfegyverzett szülők szapora vakuvillogtatásba kezdenek.

Mozgókép, pattogatott kukorica

A bejárattól számított legtávolabbi sarokban projektor küldi egy fehér vászonra a „Dinoszauruszok, a föld urai” című természetfilmet. Leülünk hát kicsit mozizni. Pálffy István narrátor avat be a Természettől gazdaságossági megfontolások mentén a forgalomból kivont állatok viselt dolgaiba. A leginkább a hosszantiságával meghatározható Sauropodáról például megtudjuk, hogy napi egy tonna ürülékkel járul hozzá a környezete termékennyé tételéhez. Kiderül továbbá a gerince környékén végig túlfejlett cseppforma díszítménnyel pompázó Stegosaurusról, hogy ezek a lemezek miként is „működnek”: veszélyhelyzetben vörössé telítődnek vérrel, ami rémisztőleg hat az ellenre. És mert a gyíkféle állataink ösztönlények, amik a kaja-szex-túlélés szentháromság mentén rendezték be az életüket, a filmünkben behatóbb ismereteket főképp az agyagcserés folyamatokról és az erőszakos halál témájáról szerzünk, némi idill az utódlás kapcsán villan csak meg.

Kifelé menet még megállok megstírölni a popkornos melletti játékvásárt. Kínálják magukat itt mindenfajta rendű és rangú, a hüllő voltukban csúnya dinoszauruszok, gumikígyók, kulcstartók, a vetített filmek DVD-s megfelelői stb. A szabadban aztán fellélegzik az ember: kellemes jó idő mindenfelé, és sehol egy nálunknál nagyobb állat.

A Kimozduló.hu képgalériája a Dino Expóról