Átadták a szombathelyi TISZK-et - Tudásgyár csúcstechnológiával

Puritán célszerűség jellemzi a térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) épületét, egyszersmind gyakorlati oktatóhelyét: passzol az ipari környezetbe a vadonatúj tudásgyár. Amíg a biztonsági emberek azon gondolkodnak, hogy hol zavarja jobban az összképet a biciklim - a notabilitások autójának környékén, vagy az ünneplő tömeg hátterében – bekerekezek.

A sajtótájékoztató 13.45-re van meghirdetve, Majthényi László, a megyei közgyűlés alelnöke meg is érkezik, Czeglédy Csaba alpolgármester viszont telefonon jelzi, hogy késik, majd ehhez tartja magát. Miután végszóra beesik, mentegetőzik kicsit, hogy az a polgármestert helyettesíti, nem is gondolta, hogy annak ennyi dolga van. (Ennek ellenére nemigen szokott késni.)

Szabó Leventéné Kovács Andrea, a TISZK kht. igazgatója röviden szól az 1,3 milliárd forintos, jelentős részben uniós támogatásból elkészült beruházásról, amely szeptember óta fogad tanulókat, de az elmúlt két év és a nyolc résztvevő iskola tapasztalatai alapján máris jól beilleszkedett az oktatás struktúrájába. Kérdésünkre elmondja azt is, 2007-ben 24 millió forintba kerül a fenntartás, amely a megye és a város tulajdonrészének megfelelően egyharmad-kétharmad arányban állt.

Majthényi László szerint viszont ez a szakképzési struktúra változni fog a szakképzési törvény változásával. A TISZK fejlődhet, hiszen a TISZK II. program révén további intézmények kapcsolódhatnak be az együttműködésbe, (nekik kedvcsinálóul is szolgált a prezentáció), ha pedig erre jogosítványt kap, a felnőttképzésből, átképzésből is ki tudja venni a részét az intézmény.

Czeglédy Csaba szerint a szakképzési piac új szereplője a TISZK, és reméli, hogy mire lejár az öt év, ameddig kötelező fenntartani az intézményt, addigra megél a saját lábán.

Az átadáson szintén megjelent Kiss Péter szakminiszter avatóbeszédében azt mondja, nagy reményeket fűz a TISZK-ekhez és a szakképzés megújuláshoz. A cégek 7 százalékkal több embert tudnának dolgoztatni, ha lenne elég szakmunkás. Ez a foglalkoztatási rátát európai szintre emelné, és az adófizetők számát is jelentősen növelné. Mindegyik ünnepi szónok megemlékezik az intézményért sokat fáradozó Wagner Andrásról, a TISZK első igazgatójáról.

A TISZK-ben résztvevő iskolák egyenként hétmillió forintot költöttek saját intézményeik fejlesztésre, itt a képzőközpontban pedig csúcstechnológia áll rendelkezésükre. Az egyik teremben például nyomtatott áramkörök készítésre alkalmas marógépet látok, a forgalmazója elmondja, hogy eddig ilyesmi nem volt rendszeresítve az elektronikai műszerészek, technikusok oktatásában, holott a gyárakban már rég ezeket használják. Nos, ezek után nem kell az ifjú szakembernek nézni, mint Misi a moziban, ha egy ilyet lát. A terveket is elkészíthetik a tanulók (a szomszéd teremben), aztán ha kész a termék, ki is próbálhatják, hogy szuperál-e, mivel rendelkezésre áll mérőműszerekkel felszerelt labor is. De ez csak egy szegmense az itt fellelhető, többnyire a műszaki pályákat kiszolgáló műhelyrendszernek.

Van persze nyelvi oktatóterem és még tréningszoba is, amely persze nem tornaórák, hanem önismereti, munkaerőpiaci foglalkozások helyszínéül szolgál.

Az általános iskolásoknak pályaválasztási tanácsadást, pályaorientációs foglakozást szolgáltatnak, de a műhelyeke is benézhetnek, hogy megismerkedjenek a lehetséges szakma eszközeivel. (Hol vannak már azok az idők, amikor a tejüzembe, meg a kenyérnyárba vitték gyárlátogatásra a nyolcadikasokat.)

Aztán jó néhány műhelyen még áthömpölyög a tömeg, a szakemberek szemmel láthatóan elégedettek azzal, amit tapasztaltak.

Remélhetőleg a fiatalok és a munkáltatók is azok lesznek.