Yantai - Szombathely kínai kapcsolata (Interjú Ipkovich Györggyel)

Kilenctagú delegáció járt városunkból Kínában, a 6,5 millió lakosú Yantaiban. Nem jöttek haza üres kézzel, hoztak egy testvérvárosi szerződést, amely (a kínai praktikus népnek tűnik) mindjárt körvonalaz is egy megállapodást 10-10 főiskolás cseretanulásáról, amelynek keretében akár már ősztől jöhetnek kínai diákok a BDF Európa Tanulmányok Intézetébe, és mehetnek magyar hallgatók a testvérváros egyik egyetemére. A legjobba abból a hatból, amelyik a városban működik. Az ötlet Szombathelyé, a kínaiak viszont örültek neki. Mint azt megtudtuk, egy évig tartott ott a testvérvárosi kapcsolat jóváhagyása, viszont ha ez megadták, akkor meg is kell tölteni tartalommal, ezt Kínában számon kérik-tartják az engedélyező szervek.

Yantai a különleges gazdasági övezetben fekszik, ez azt jelenti, hogy a város viszonylag szabadon alakíthatja gazdasági, kulturális, oktatási kapcsolatait. 220 ezer négyzetkilométer az ipari park, ahol kétszázezer ember dolgozik, ide leginkább a nagy (a korábban ideiglenesen nálunk állomásozó) multik jöttek – tudtuk meg Ipkovich Györgytől.

Németh Kálmántól pedig azt, hogy a munkaerőben nem csak az olcsóság a vonzó, hanem az is, hogy négy hónap alatt kiképzik az embereket a koreai vagy japán igényeknek megfelelően például forgácsolóvá, a legkorszerűbb gépeken, és még a nyelvet is megtanítják nekik. (Azt viszont hangsúlyozta az alpolgármester, hogy szó nincs arról, hogy Kínából hoznának olcsó munkaerőt Szombathelyre.)

Németh Kálmán a Yantaiban tapasztalható rendet, a zölddel, fával kísért utakat, a tisztaságot is említette, igaz, mint megjegyezte, a csapadékvíz-elvezetés nem mindenhol megoldott, de nem jönnek zavarba a kínaiak, gumicsizmát húznak és mennek a dolgukra.

Van nekik bőven, fél év alatt húznak fel például egy új városrészt.

Meg persze építenek kilencszáz éves Buddhát, meg nagy falat, ahol sose állt - ezzel próbálva kiszolgálni a turistákat, amelyhez sikerrel járul hozzá a város három reptere és öt ötcsillagos szállodája is.

Nem csak szakmát tanulnak, a campus egyik ötszáz méter hosszú folyosójának egyik oldalán az európai történelem tablóját olvashatják, a másikon a kínait. Ha Európába akarnak jönni, akkor ezt is kell tudniuk. Ezt is tudják.

A kínai csoda Márpedig minden jel arra mutat, hogy jönni akarnak, és a józsefvárosinál valamivel komolyabb piacot látnak a térségben. Ezt már Ipkovich György mondta az Alon tudósítójának, mikor néhány kérdést a sajtótájékoztató után feltettünk neki. Mi a kínai csoda titka? Nem tudom. Amit én láttam, az a szívós, lendületes munka, tanulni vágyás, amit Európában nem lehet látni. Eredményorientáltak, megoldják a problémákat. Látom a dekadens, lassú Európát Brüsszelben, és láttam a kínaiak rendkívüli dinamizmusát. Még mindig a hatása alatt vagyok, ahogy mindannyian, akik kint jártunk, és nagyon komolyan mondom, hogy tíz év alatt lehagyják Európát. Mit profitálhat a dekadens Európa szerény szegletében lévő városkánk egy ilyen nagy-testvér várossal való kapcsolatból? A diákcsere-programmal évente tíz fiatal szerezhet olyan tudást, szakmai tapasztalatot, amellyel kevesen rendelkeznek, és amelyet – tekintettel a kínaiak érdeklődésére Európa iránt - bőven lesz alkalma itthon kamatoztatni. De gondolkodunk közös vállalkozásban, egy közös vállalat létrehozásában, amelyet a kínai technológia, munkastílus tehetne versenyképessé a térségben. A kapcsolat nem formális, hanem valódi, az igazi kínai gazdasággal. Kölcsönösséget említett a sajtótájékoztatón. Mit tud Szombathely Yantainak nyújtani? A marketing és az idegenforgalom területén van mit tanulniuk, de gyümölcsöző lehetne egy közös idegenforgalmi vállalkozás is. A befektetők is megtalálhatják számításukat. Van, amit a távolság miatt érdemesebb lenne nálunk gyártaniuk, akkor is, ha ott még olcsóbb a munkaerő. Őket nem érdekli, hogy Szombathely egy kisváros, mást tartanak fontosnak. Amikor egy térképen rajzoltam egy száz kilométeres kört, és mondtam, hgoy milyen országok esnek ebbe bele, nem lepődtek meg. Mosolyogva mondták, hogy tudják. A kínai fejlődés dinamizmusa is rendkívüli, de gondolom, azért ennek ára is van. Hol adják meg ezt a kínaiak, hogyan élnek? Yantai egy különleges város, nem a régi Kína. (Ötágú csillagot se láttunk.) Vendéglátóink nem nagyon örültek, amikor a régi hagyományos kínai piacot néztük meg. Mi a belső Kínát nem láttuk, de tudjuk, hogy vannak társadalmi feszültségek. Ez a különleges gazdasági terület terjed a tengerparton, később bizonyára az ország belseje felé. Most is onnét jön a munkaerő, amely látja a különbséget. Az oktatási rendszerük sem egy Waldorf- módszer. Ha nem teljesít a tanuló, mehet vissza rizst ültetni. Nem akarnak visszamenni, ebből fakad eltökéltségük, szorgalmuk. Azt viszont láttuk, hogy a szakmunkásképzőben, ahol magas szinten tanulják a szakmát, és nyelvet egyszerre, a kollégiumban vaságyon alszanak, amelyen van egy szál takaró, alatta meg egy lavór. Kis rezsivel élnek. Azért én megnézném azt a vegyesvállalatot, ahol az ázsiai munkastílus keveredik a magyarral. Akik kint voltunk mindannyian egyetértettünk abban, hogy aki nem számol Kínával, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő térségével, az lesüllyed. A kínai gazdasági kapcsolat adhat egy olyan impulzust a tespedt és dekadens Európának, amely nélkül nem fogunk boldogulni. Nézze meg mióta foglalkozunk a 86-os úttal. Kínában ezt egy félév alatt lenyomják, meg még be is parkosítják.