„Mi olyan nagyon jó abban, hogy egy voltaképpen idegen nőszemélybe ott alul belegyömöszöljük a krámert? Vagy akár felül?” – kezdődik Vámos Miklós új regénye, melyből egy szó sem lett ugyan felolvasva az MMIK-ban, de a megjelentek valószínűleg így sem unatkoztak. Főleg a nők szeme csillogott.
Vámos a ritka írósztárok egyike
Örök optimistaként nagyobb rohamra számítok péntek este, de az MMIK előterében háromnegyed hétkor csak néhány tucat ember ácsorog. Aztán a hétórás kezdésre mégiscsak összejön egy jó kétharmadház a nagyteremben.
Ez ahhoz képest kiváló, hogy voltam én már olyan, híres írókat felvonultató szombathelyi beszélgetésen, ahol a Magvető Kiadó képviselői többen voltak, mint az érdeklődők. Ugyanakkor ahhoz képest visszafogott az olvasói jelenlét – mellesleg körülbelül 80 százalék a hölgyek aránya -, hogy mégiscsak Magyarország egyik legismertebb írójáról van szó.
Ismertsége és a televíziózás is megérne egy külön történet, mert akárhogy csűrjük-csavarjuk, Vámos Miklósból a televízió csinált sztárt, és ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a nevéhez fűződő beszélgetős műsorok jócskán átlag felettiek voltak, mind a színvonalat, mind a bátorságot tekintve, bizonyítva, hogy a tévé nemcsak pénzkérdés.
A televízió sztárcsináló gépezetétől függetlenül Vámos Miklós remek író. Az általam eddig olvasott Anya csak egy van és a Márkez meg én szerintem szimplán jó, az Apák könyve viszont egyenesen mestermunka, a magyar irodalom egyik kiemelkedő teljesítménye.
A külalak
A színpad puritánul berendezett: közepén egy apró fekete, afféle kávéházi asztal, mellette szék, a háttérfüggöny előtt három cserepes növény. Ennyi.
Vámos Miklós a szokásos aktatáskájával, kezében az új könyvével és jellegzetes, mackós mozgásával érkezik. 57 éves, mondja mindjárt a legelején, hozzátéve, hogy nem érzi magát annak, mi meg azt tesszük hozzá, hogy nem is néz ki annyinak, sem a távoli színpadon, sem majd az est után a folyosón. Hogy ez mennyire járul hozzá ahhoz, hogy a nők szeme lelkesen csillog, azt nem tudjuk.
A tartalom
Vámos rögtön a legelején közli, itt bizony nem lesz felolvasás, amit annyira nem bánunk, helyette inkább mesél új regénye, az Utazások Erotikában keletkezésének hátteréről. Ezt meg még úgyse bánjuk.
Ezután beszédfolyam következik, fanyar humorral, lassanként kibomló regénytörténettel, a fősodortól minduntalan elkanyargó sztorikkal, anekdotákkal, melyek után a mesélő mindig visszatalál a regényhez.
Vámos elmondja, hogy az anya- és az apakönyv után testvérkönyvet akart írni, először a valóságból merítkező testvérekkel, aztán rájött, őt nem érdekli ez a téma. Felvetődött, hogy egy nő szeretői köré fűzi a történetet, de ezt is feladta, míg végül is kialakult a végleges szerkezet, ami egy Goethe-kutató életéről, pontosabban az élet adta tíz nőjéről szól.
Az író még elmondja a „Ki a franc az a Goethe?” alcím születését: a szóban forgó kérdést ő tette fel 14 évesen a kultikus német költő szülőházánál, miután rohadtul unta az ott való nézegetést, helyette egy Trabandt nevű NDK-s lányt hajkurászott volna.
A regénnyel kapcsolatosan megtudunk még egy keveset arról, hogy mit szólt ahhoz Márton László valóságos magyar Goethe-kutató, hogy az Utazások Erotikában Goethe-kutatója, Mester János erősen hasonlít külalakban hozzá, vagy hogy Dallos György hogyan informálta német prostituált-árügyben és hasonló apróságokat.
Az est javát és sava borsát azonban nem ezek a regényhez direkt kapcsolódó háttér-információk, hanem a kajla megjegyzések, anekdoták teszik ki. Néhány vonásból kirajzolódik a családi háttér, az ötvenes évek társbérleti világa, a kortárs írók pillanatképei vagy a németországi irodalmi élet részletei.
Ez utóbbiak kapcsán felvetődik fel bennem az a alattomos gondolat, hogy lehetséges-e, hogy Vámos Miklós eleve a hatalmas német könyvpiacot célozta be, amikor kiókumlálta az Utazások az Erotikában alapszoriját. Mondjuk a végeredmény szempontjából édesmindegy.
Sok vagy kevés az a tíz? – teszi fel a kérdést az est végén Vámos Miklós, majd egy hölgyek jegyezte olvasói levéllel válaszol, mely szerint a szám optimálisnak látszik, azonban a megoszlása nem: a három feleség sok, inkább a hét egyéb lehetne több.
A taps után még egyszer kijön, de már nem ül le. Ő maga hozza szóba a televíziót, mely témát addig végig gondosan került. Elmondja, hogy szívesen vállalna műsort, de csak olyant, amiben kijön, leül egy könyvet olvasni, és ugyanerre kéri a tévénézőket otthon. Ha valaki tud erre fogékony csatornáról, akkor szóljon.
Dedikál
A műsor után gyorsan beszerezzük a szóban forgó regényt, amelyet az MMIK előterében egy kis asztalon árulnak 3000 forintért, a bolti árnál 10 százalékkal olcsóbban.
Nemsokára Vámos Miklós is megjelenik a kisasztalnál, de nem ül le, állva állja a dedikáló nők rohamát, majdnem annyi ideig, mint maga az előadóest.
A nők csillogó szemekkel várják a sorukat: sokkal több van belőlük, mint tíz.