Tudják önök, mi volt az a Székely-gyors, és honnét hová tartott? Vagy hogy Szombathely nem egy, hanem két igazságügy minisztert is adott a hazának? Székely Ferenc nevét sem gyorsvonat, sem utca nem őrzi már, sőt még a város hivatalos honlapján sem szerepel neve a híres szülöttek között, egy táblát viszont nemrégiben kapott szülőháza falára.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy generálisan kijelentjük: a szombathelyieknek fogalmuk sincs, ki volt Székely Ferenc, aki a közelmúltban emléktáblát kapott a Kőszegi utcában. Nekünk sem nagyon, ezért utánajártunk a dolognak. Nem is volt olyan egyszerű.
Székely Ferenc 1842. március 11-én született kötélgyártó mester fiaként a Föl utcában. (Ma Kőszegi utca.) A premontrei gimnáziumban érettségizett 1861-ben, majd joghallgató lett Pesten. 1866-ban szerezte meg jogi doktorátusát, 1867-ben segédfogalmazó lett az igazságügyi minisztériumban, nem sokkal később fogalmazóvá lépett elő.
Karrierje szépen ívelt felfelé: 1871-ben „főügyészi helyettessé neveztetett ki, mely minőségben 18 éven túl szolgált. 1890. márcz. 4. a kir. kuriához bíróvá hivatott meg, hol az elnök 1891. máj. a sajtóügyek előadásával, 1892. márcz. pedig a kir. ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és esetről esetre az ily ellentétes döntvények kiegyenlítése végett alkotandó kuriai döntvények előadásával bízta meg. (…) 1889-től kültagja a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságnak is; ugyanez évtől tagja a m. jogász-egyesület igazgatóválasztmányának.(…) „Tevékeny részt vett a budapesti rabsegélyző egyesületnek 1875. történt megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében.” (Ezt a karitatív tevékenységet és a Vakok Egyletének elnökségét 1921-ben bekövetkezett haláláig gyakorolta.)
„1897. nov. 1-től 1899 végéig a m. kir. igazságügyi miniszteriumban működött, mint a büntető kodificationális bizottság elnöke. E minőségében vezette a büntető perrendtartás életbeléptetésének nagy munkáját, résztvett a büntető törvénykönyvek novellájának előkészítésében, előkészítette a büntető perrendtartás alapján életbeléptetendő új fogházrendtartást és az elítéltek nyilván tartására szolgáló bűnlajstrom (casier judiciaire) szabályzatát. 1900. febr. 7. kinevezték budapesti kir. főügyészszé és a Lipót-rend középkeresztjét kapta. 1902. jún. 28. koronaügyész lett.”
Mindezt Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című könyvében írja, ugyanis még a premontreis évek alatt az iskola Bimbófüzér című szépirodalmi zsengéket és önképzőköri pályamunkákat tartalmazó kiadványát is szerkesztette Székely Ferenc, és később is publikált, jobbára álnéven, szakmai folyóiratokban. A gimnázium honlapján nem találtuk meg Székely Ferenc nevét, talán azért, mert később az unitáriusok budapesti egyházának létrehozásán bábáskodott, és gondnoka is lett annak.
1910-ben a második Khuen Héderváry majd Lukács László kormányában igazságügy-miniszter, majd vallás közoktatási miniszter.
Mint Szombathely kerületi országgyűlési képviselője sikeresen lobbizott városáért. Az ő közbenjárásának köszönhető a Szombathely és a főváros között egy nap alatt megforduló gyorsvonat indítása. (Székely-gyors.) A város tisztelete jeléül – kivételesen még életében – utcát nevezett el róla: a Hegy utcai villasor (ma Gagarin utca) kapta a nevét. A következő évben, 1912-ben pedig díszpolgárrá választotta a képviselőtestület. A méltatás szerint: „a város fejlesztése és művelődési színvonalának emelése, de különösen a kőszínház államsegélyének kieszközlése, a Községi Közigazgatási Tanfolyam Internátusának Szombathelyen hagyása és a m. kir. Főreáliskola felállítása körül kifejtett eredménydús munkálkodásáért és az új házak pótadómentességének érvényesítésért és a serény polgári munka elismeréséül, tisztelete és szeretete jeléül igaz lelkesedéssel Szombathely városa díszpolgárrá választja.”
Vasút, iskolák, kőszínház – nincs új a nap alatt. Legfeljebb egy tábla, a Kőszegi utca 19. számú ház falán.
(Cikkünkben felhasználtuk Feiszt György tanácsnok táblaavató beszédét.)