Völgyi Martin kezdőrúgásával - Az első amerikai futballmeccs Szombathelyen

Helyismeret

Most talán már bevallhatjuk a nyilvánvalót: az ALON szerkesztősége elég csehül áll a sportokkal, elnéz ugyan egy-egy nemzetközi porondon zajló meccset, olykor-olykor az olimpiák alkalmával is fellobban benne a rajonghatnék, de bizonyára csak az évszám páratlan volta miatt tűnne föl nekünk, ha nem négy, hanem öt év telt volna el a legutóbbi ötkarikás világnagy csinnadratta óta. Ezek alapján el lehet képzelni azt a vehemenciát, amivel a helyi mérkőzések eredményjelzőjének változásait követjük…

A mostani mérkőzés azonban több mint érdekes. A 2006 tavaszán alakult Szombathely Fighters Futball SE a 2008-as magyar bajnokság másodosztályába lép pályára, de előtte – Szombathelyen először! – még játszik egy barátságos meccset a négy éve alakult Kaposvár Goldenfox-szal, jótékony céllal. Ugyanis az egyesület e találkozó teljes jegybevételét Völgyi Martin gyógykezelésére ajánlja fel. A hatéves, agyi bénulást szenvedett kisfiúnak egy második őssejt-beültetésre volna szüksége a kijevi klinikán a sikeresebb gyógyulása érdekében. Nemes hát a cél.

A lelátón

Valamivel kapunyitás után érkezünk. A belépőjegy ötszáz forint és több funkcióval bír: egy rajta megejtett szakítás egyszeri forralt borra vagy teára cserélhető, illetve a meccs utáni tombolasorsoláskor is felvillantható, hogy én, enyém, már megyek is. Három tájékoztató papirost kapunk még a jegy mellé. Egyet Martin jótékonysági akciójáról, amin felemlíttetik a Szombathelyi Televízió kupakgyűjtési akciója is, egyet az „Amerikai futball Szombathelyen” címmel, egy háromlapos „Rövid szabályismertetőt” pedig e sportág angol kifejezéseinek jelentéseiről.

Gyorstalpalónak az utóbbi az erősen esőre álló hidegben magas elvárásnak tűnik. Aki eddig nem volt képben e játékot illetően, az ezen, amúgy hasznos zanzásításból sem itt a lelátón képezi fel magát szakértőnek. Tán majd otthon alaposabban átfutja és legközelebb már jobban érti a most csak esetleg értetlenül szemlélet történéseket. Jómagam is így teszek, amint a lényeget nagy vonalakban leveszem, a figyelmem inkább leköti a forralt bor.

Közben telik az idő. Emberek gyűlnek körénk a lelátóra. A gagyi technózenét r&b és a sportrendezvényeken kötelező „The Eye Of The Tiger” váltja. Lent fúvószenekar hangol. Távolabb a mazsorettek látványa késztet didergésre. A pályán melegítő két csapat játékosairól is lassan eldől, hogy ki lesz benne a kezdő tizenegyben. Aztán a kommentátor bejelenti az elérkezett időt a kezdőrúgásra, amit Völgyi Martin végez el. Ezzel kezdetét veszi a mérkőzés, még az eddig láblógató eső is eleredéssel tiszteli meg a szombathelyen játszott amerikai foci startpillanatát.

Furcsa, de tetszik

Igazítok a sapkámon, felhúzom a fejemre a kapucnit, és a pályára nézek. A tőlem távolabbi térfélen valami olyan tömegverekedésszerű jelenet tárul elém, amit épp oszlatnak. És nem látom a labdát. Á, ott van. Rendben. Beállnak a játékosok a valamilyen koreográfia szerint (elraktam az eső elől a lapokat), és összeugranak. Akad vagy három csomópont meg a szélén néhány egymásba csimpaszkodó pár. No lám, a partjelzői poszton meg ott virít két földbe bökhető nagy narancs tű, amik folyamatosan követik a meccs origóját, és amit nyalókának hívnak. Találó elnevezés.

A most bírók bedobnak egy citromsárga ruhadarabot. Vagyis valaki nagy túlbuzgón már azelőtt lerántott valakit, hogy az megkapta volna a labdát. Lent marad a játékos a földön. Mire a mezőny, mindkét csapat mindenkije fél térdre ereszkedik. Ezt mellettünk három nyugdíjasforma férfi puhányságnak kommentálja, hogy minek ez a cécó, az ilyesmi benne van a pakliban, nem kell túlérzékenykedni, az élet megy tovább. Hamar úgy is lesz, folytatódik a meccs. De alig csak hogy támadunk, már megint nem látom a labdát. Áhá, ott van. Nekiiramodik egy játékos vele a pálya szélén. Rögvest mindenki hozzá igazodik. De ketten az ellenből lekapják. Szerintem nem lehetett túl kellemes élmény. A női informátorom szerint ez jó, mert közel vagyunk a Touchdownhoz. Tényleg? Némi maszatolás ott, és tényleg miénk a pont!

Kábé ilyennek látszik elsőre a játék. És ahogy elnézem a közönség kilencven százalékát, a tanácstalan arckifejezéseket, hogy mire miként kéne mit reagálni, úgy érzem, nem vagyok ezzel egyedül. A többség az ez esetben európai előtaggal ellátható foci alapján próbálja valamiképp értelmezni, élvezni a pályán látható eseményeket. De ez nem olyan egyszerű. Még egy jó szaftosat kurvaanyázni sem lehet, mert 1. a szabályok ismeretének hiányában nem lehet tudni, hogy mikor volna „illő” így megnyilvánulni, a „defence go!” buzdításra meg nehezen áll rá a magyar száj, 2. láthatólag itt ez nem dívik, a politikai korrektségükből ki sem látó amerikaiaknál ez nem tűnik sikknek. Szóval csak ismételni tudom magam: nem egyszerű a dolog.

Igazolódik a papírforma

Érdekesen alakul a meccs menete. Előbb a Fighters ér el egy Touchdownt, majd a Goldenfox szépít egy Field Goallal, hogy beálljon a magyar szívnek olya szeretett állás (6: 3). A második negyedben a vendég aztán átveszik a vezetést egy Touchdownnal. Ezt azonban a mieink sem hagyják ennyiben. Jön is az ugyanennyi pontot érő válasz (12:9). A félidő utáni első negyed a kaposváriaknak jár pontszürettel. Előbb egy Touchdown, majd a hozzá kapható kétpontos kísérlet (Two Point Attempt) okán húznak el tőlünk öt ponttal (12:17). Ugyanez folytatódik az utolsó negyedben is. A meccs ötödik Touchdownját szintén a Goldenfox koronázza meg egy Extra pointtal. Így lett a végeredmény 12:24 a javukra.

Nem kell elkeseredni. Ha nem is sikerült a bravúr, nyugtasson minket az a tudat, hogy a kaposváriak három évnyi előnyét az első két félidőben sikerült zárójelbe tenni. Mi meg tán a közeljövőben belefutunk még néhány sport témájú cikkbe.